Reformok megvalósítását javasolja a Fiskális Tanács a szerbiai mezőgazdaságában: az elemzésük rámutatott arra, hogy az elmúlt 10–15 évben egyáltalán nem növekedett a termelés az ágazatban, annak ellenére sem, hogy évente mintegy 1,4 milliárd euró értékű befektetésre kerül sor. Ugyanez alatt az idő alatt a gazdasági növekedés 40 százalékos volt – vontak párhuzamot a tanács szakemberei.
A Szerbia mezőgazdasága a reformok és a stagnálás között: termelés, árak és agrárpolitika című jelentésükben figyelmeztetnek, hogy a hazai mezőgazdaság az európai uniós átlag harmadán teljesít, a tehenek tejhozama feleakkora, mint az unióban, emellett hektáronként is negyedannyi az átlagos termésmennyiség, mint a tagállamokban.
A traktorok 90 százaléka tíz évnél régebbi, valamint a kombájnok negyedét is több mint egy évtizede használják a termelők. Így a gazdák is lassabban alkalmazkodnak az aszályhoz és a klímaváltozáshoz. Az ágazat nemzetközi versenyképessége pedig fokozatosan gyengül: erre mutat rá a behozatal és a kivitel gyors növekedése is. Mindez ahhoz vezetett, hogy a termelés jelentősen instabilabbá vált, mint a legtöbb uniós országban – mutattak rá a független szerv szakemberei.
A Fiskális Tanács a legnagyobb akadályt a mezőgazdaság fejlődése terén a munkaerő csökkenésében látja. Az adatok ugyanis rámutatnak, hogy a munkamennyiség 20 százalékkal csökken, és a gazdaságok tulajdonosainak több mint fele idősebb 65 évnél.
AZ ÁLLAM EGY ELAVULT RENDSZERT TÁMOGAT
A tanács szerint a jelenlegi helyzetben nem az a mérvadó, hogy az állam mekkora összeget fordít az ágazat fejlesztésére, sokkal inkább az, hogy a szóban forgó eszközöket hogyan és hova fektetik be. A tanács szerint ha az összes szubvenciót, üzemanyag-támogatást és más hozzájárulást figyelembe veszik, akkor „jó hír, hogy a mezőgazdaságra elegendő, évente mintegy 1,4 milliárd eurót fordít az állam”. A változásokhoz nincs szükség a közös büdzsé további terhelésére – vélik a szakértők. Azt szorgalmazzák, hogy az államvezetés teljesen alakítsa át az agrárpolitikáját annak érdekében, hogy „fel tudjon éledni ez rendkívül fontos ágazat, amelynek a gazdasági mellett nagy szociális és stratégai jelentőséggel is bír”. A szakértők szerint az ágazat fellendítéséhez inkább a céleszközök struktúráján kell változtatni. A jelenlegi szerkezet ugyanis egyáltalán nem felel meg a korszerű agrárpolitikai álláspontoknak – mutattak rá a szakemberek.
Kiemelték: az unióval ellentétben Szerbiában a közvetlen támogatásokat szorosan kötik a termelés mennyiségéhez, az egyedszámhoz és a felhasznált újratermelési alapanyaghoz. Másrészről elhanyagolják azokat a „jutalmakat”, amelyekkel az ökológiailag megfelelő termelést, valamint a talaj és a víz védelmét ösztönzik. Emellett a szerbiai agrárpolitika mellőzi azokat a mechanizmusokat is, amelyek azt ösztönöznék, hogy a befektetések a korszerűsítés céljával történjenek – sorolják a változtatásokra váró hozzáállásokat a szakértők. Leszögezik: „az állam elsősorban a jelenlegi, sikertelen agrárrendszer fenntartását finanszírozza ahelyett, hogy a rendelkezésre álló eszközöket az ágazat átalakítására fordítaná annak érdekében, hogy hatékony, versenyképes és ellenállóbb mezőgazdaságot fejlesszen ki”. Hozzáteszik: a rendszer instabil jellegét az is bizonyítja, hogy csupán 2023 és 2025 között 34-szer változtatták a támogatásokra vonatkozó előírásokat.
A Fiskális Tanács szerint az elavult rendszer az olyan hosszú távú tervezést és befektetéseket is megnehezíti, amelyek például az állattenyésztés és a többéves ültetvények fenntartásához szükségesek. A sikertelen agrárpolitika pedig az élelmiszer drágulására is kihat, amelyet egyre inkább tapasztalnak az ország lakosai – áll a tanács jelentésében. Ugyanitt kiemelik a szakemberek, hogy az élelmiszerárak emelkedéséért nem lehet kizárólag a mezőgazdasági ágazatot okolni, hisz az ártöbblet jelentős része a feldolgozóiparban, az értékesítésben és a kiskereskedelemben keletkezik, de az alacsony termelés mindenképp része a problémának. Erre elsősorban az mutat rá, hogy az árak épp azokban a szektorokban a legmagasabbak, amelyekben kimondottan problémásan működik a rendszer – állítják a szakértők, akik példának az állattenyésztést említik.
KORSZERŰ AGRÁRPOLITIKÁRA VAN SZÜKSÉG
A Fiskális Tanács jelentésében a szakértők nyomatékosítják, hogy a hazai mezőgazdaság problémái rendszerszintűek és évtizedeken át halmozódtak fel. „Amennyiben tovább seprik a szőnyeg alá a gondokat, akkor az az egyre drágább megoldás felé tereli az ágazatot” – szögezik le az elemzők. Hangsúlyozzák: nincs többé helye a részleges korrekcióknak, és azoknak az „ad hoc” szabályozásoknak és intézkedéseknek, amelyek ideiglenesen enyhítik a következményeket, de nem szüntetik meg a problémák okát. Ezek ugyanis általában csak tovább növelik a költségvetési kötelezettségeket – fogalmaznak.
A szakértők szerint az agrárpolitika fokozatos, ám alapos reformjára van szükség, amely nem követeli meg az agrárbüdzsé növelését, ám az eszközök átcsoportosítását annál inkább. Lassan csökkenteni kell ugyanis a termelés mennyiségéhez között szubvenciók mértékét és az ezt szolgáló rövid távú intézkedéseket is semmissé kell tenni. A felszabadult eszközöket a befektetésekre, a kockázatkezelésekre, valamint azokra az intézkedésekre kell fordítani, amelyek az élelmiszer minőségét, a biztonságos ellátást és a természeti források megőrzését szolgálják – javasolja a tanács, amely 6–10 évet lát elő a felsoroltak érvényesítésére ahhoz, hogy a reformok hatása érezhető legyen.
A szakemberek a változások első fázisában a szabályok és az előírások stabilizálását javasolják, de szerintük vissza kellene hozni a rendszer átláthatóságát is, és kis léptékű ökoprojekteket kellene megvalósítani. A következő időszakban a támogatási rendszert kellene fokozatosan átalakítani: a hangsúlyt az állatjóléti intézkedésekre kellene fektetni, a talaj és a víz megőrzését kellene szorgalmazni, és a termelés-központú szubvenciókat kizárólag azokra a szektorokra kellene korlátozni, amelyekben ez gazdaságilag alátámasztott. A reformok végső szakaszában a változtatások által felszabadított eszközök az uniós korszerű agrárpolitika megvalósításának alapját képezhetik, amelyekkel a hazai mezőgazdaság különlegességei is fenntarthatóvá válnak – fejezik ki szakvéleményüket a Fiskális Tanács elemzői.
Kiemelik, hogy Szerbia egyelőre nem rendelkezik olyan fejlett elektronikus bázisokkal, ellenőrző mechanizmusokkal, valamint laboratóriumi és szakmai kapacitásokkal, amelyek az említett reformok megvalósításához szükségesek. Az intézmények erősítése tehát alapfeltétele annak, hogy a rendszert meg lehessen változtatni – mutattak rá a szakemberek, akik szerint mindemellett Szerbiában jelentős eszközöket kell fektetni az infrastruktúrába is.
Nyitókép: Ótos András felvétele
