Bácskában és Gornji Milanovacon megtiltották az öntözést: a Duna vízállása ugyanis már napok óta olyan alacsony szinten van, amilyent még nem jegyeztek azóta, amióta méréseket végeznek, de más folyók és csatornák is folyamatosan apadnak. Ahogyan arról beszámoltunk, a napokban a Bezdán 2 szivattyútelep leállt, mert megszűntek a technikai és fizikai feltételei annak, hogy ilyen vízszint mellett vizet emeljen át a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszerbe. Emellett ideiglenesen leállították a Belgrád közelében levő Grocka település szivattyúállomásának működését is. Mindez veszélyezteti az eddig jól fejlődő növényi kultúrákat, és az ígéretesnek tűnő hozamot is jelentősen csökkentheti – mutatnak rá a szakemberek, akik szerint a mezőgazdasági termelés jövőjét határozza meg az, ahogyan alakul az időjárás a következő időszakban.
Vajdaságban a hidrológiai helyzet továbbra is rendkívül kritikus: a Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet (RHMZ) előrejelzései szerint az előttünk álló trópusi hőség miatt Bezdánnál a Duna vízszintje akár –170 centiméterre is lecsökkenhet. A Bezdán 2-es szivattyútelep a –103 centiméteres minimumnál még működésképes volt, ám amikor ez alá süllyedt a vízszint, már nem tudta átemelni vizet a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszerbe – számolt be a rendkívüli helyzetről a napokban Igor Kolaković, a Vajdasági Vizek közvállalat megbízott igazgatója.
Kiemelte: sürgős beavatkozásokat végeznek a bevezető csatorna, vagyis a Duna és maga a szivattyútelep közötti összekötő szakaszon. Az igazgató elmagyarázta: a szivattyútelep előtt egy mini víztározót alakítanak ki, amelybe mobil szivattyúkkal emelnék át a vizet, ekképpen elárasztva a szivattyútelep gépezetét, hogy az vizet tudjon átemelni a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszerbe. Az időjárás-előrejelzések és a vízszintcsökkenések azonban egyáltalán nem kedveznek a munkálatoknak – mondta az igazgató, aki szerint némi reményre ad okot, hogy Magyarország a Duna vízszintjének enyhe emelkedése után stagnálást jelez a következő napokra.
ARÁNYTALANUL OSZLIK EL A CSAPADÉK
A Duna, valamint a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszer jelenlegi állapota azokon a területeken is veszélyezteti a termények vízszükségletének biztosítását, amelyeken már kiépültek az öntözőrendszerek. Az elmúlt években ugyanis Szerbiában egyre hosszabbak azok az időszakok, amelyekben nem esik jelentősebb csapadékmennyiség. Bár az éves átlag nem tér el jelentősen a korábbi adatoktól, a problémát az okozza, hogy a lehullott csapadékmennyiség aránytalanul oszlik el az év különböző időszakaiban – mutatnak rá a RHMZ szakemberei. Hozzáteszik: az elmúlt évekre jellemző, hogy rövid idő alatt hatalmas mennyiségű csapadék hullik, majd ezt hosszabb szárazság követi. Az erőteljes, ám legfeljebb pár napig tartó esőzések viszont nem biztosítják a termőföldek folyamatos nedvességtartalmát, amire a növényeknek szükségük lenne a fejlődéshez. A vízszint javulásához arra lenne szükség, hogy az eső szélesebb területeket árasszon el, és hosszabb ideig tartson, hogy a csapadék a termőföld mélyebb rétegeibe is eljusson – magyarázzák a szakértők.
Kiemelik, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló programban előrejelezték: kimondottan aggasztó az a megfigyelés, miszerint elsősorban a nyári csapadékmennyiség csökken rohamosan a területeinken. Az előrelátások szerint a század közepéig a legmelegebb hónapokban a korábbinál akár 20 százalékkal is kevesebb csapadék eshet. Nyáron a talaj nedvességtartalmának hiánya legkifejezettebb Vajdaságban, a Morava mentén, az ország keleti és délkeleti részein, valamint Közép-Szerbia alacsonyabban fekvő területein.
A RHMZ adatai szerint Észak-Bácskában, Bánátban és Belgrád térségében júliusban 10 mm csapadék esett az idén. Az ország délkeleti és délnyugati részein a nyáron megfelelő mennyiséget mértek: júliusban az alacsony területeken 40–80 mm, a hegyekben viszont 80–160 mm csapadék esett. A legtöbb csapadékot a Sjenica mérőállomáson mérték – jelentette a Köztársasági Hidrometeorológiai Intézet.
A vízhiányt leginkább a nyári növényi kultúrák sínylik meg: elsősorban a kukorica, a szója és a napraforgó van veszélyben, de a hosszabb aszály következményei érződhetnek a zöldségtermesztésen, a gyümölcsészetben és az állattenyésztésben is – figyelmeztetnek a szakemberek, akik szerint a legnagyobb veszélyben azok az ültetvények vannak, amelyeken nincs lehetőség öntözésre.
SZÁZMILLIÓ EURÓS ÖNTÖZŐRENDSZEREK
Szerbiában az elmúlt évtizedben több száz millió eurót fektettek az öntözőrendszerek fejlesztésébe és a vízgazdálkodás infrastruktúrájának kiépítésébe azzal a céllal, hogy növeljék a hatékonyságot és a teljesítményt a mezőgazdaságban – hangsúlyozták az illetékes minisztérium közleményében.
Példaként kiemelték azt az Abu Dabi-i alapot, amelyből 97 millió amerikai dollár értékű kölcsön érkezett azért, hogy 122.400 hektárnyi termőföldön kiépüljön az öntözőrendszer Bácskában, Bánátban, Szerémségben, Šabacon, Čačakon, valamint Pancsova, Topola és Paraćin környékén.
Ugyanakkor az Európai Bank hiteléből valósult meg az a 48 millió euró értékű projekt, amelynek keretében 1910 hektár termőföld öntözését valósították meg Svilajnacon és Negotinban, de 3500 hektárnyi gyümölcsösön és szőlősön is kiépültek az öntözőrendszerek Rumán és Mitrovicán – áll a mezőgazdasági minisztérium jelentésében.
Ugyanitt kiemelik a Szaúd-Arábiai Fejlesztési Alapból érkező 75 millió amerikai dollárt is, amelyet a Novi Slankamenen, valamint Topolán végzett munkálatok második fázisára fordítottak, valamint a Stari Slankamen és a surčini Donje polje vízrendszereinek fejlesztésére. Ennek köszönhetően 8750 hektárnyi termőföld vízellátását biztosítják – hangsúlyozták a minisztérium illetékesei.
Hozzátették: az öntözhető területek növelésével magasabb szintre emelik a mezőgazdasági termelés biztonságát. „Az öntözőrendszerek működése azonban nagyban függ a rendelkezésre álló vízmennyiségtől: a hosszan tartó aszály és az alacsony vízállás idején korlátozott a működtetésük” – indokolták meg az öntözés betiltását a tárca szakemberei. Kiemelték: az öntözőrendszerek kiépítésével párhuzamosan a víztározók kapacitásának növelésén is munkálkodnak.
BE KELL FEKTETNI A LÉTEZŐ RENDSZEREKBE!
Milan Prostran agrárközgazdász szerint sürgősen olyan intézkedésekre van szükség, amelyekkel a racionális vízfelhasználást ösztönöznék. A szakember emlékeztetett, hogy a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszer elsődlegesen vízelvezető volt, hisz a múlt században sokkal nagyobb problémát okoztak a magas vízállások, mint az alacsonyak. 1965-ben például fennállt a veszély, hogy „a Duna elárasztja egész Vajdaságot”.
Akkoriban 800 ezer ember küzdött azért, hogy megállítsa az árvizeket. A klímaváltozás miatt azonban ma már az öntözőrendszerek vízforrásaként tekintünk a csatornahálózatra, hisz az élelmiszer-termeléshez elengedhetetlenné vált az öntözés. „Nem lenne jó, ha a létező rendszerek működését leállítanánk a vízhiány miatt” – véli a szakember.
Kiemeli: Szerbiában továbbra is arra várunk, hogy nyugatról megérkezzen a megszokott vízmennyiség. Ehelyett gátakat és szabályozókat kellene kiépíteni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a vízveszteségeket – javasolja az agrárközgazdász, s úgy véli, az esőzések idején, ahol lehetőség lenne rá, nagy tárolókban kellene összegyűjteni. Olyan vízgyűjtőket kell kialakítani, amelyek a válságos napokon kielégítik az emberek, az állatok és a növények szükségleteit is – nyomatékosította a szakértő, hozzátéve, hogy ezek hatalmas befektetések, amelyeket sürgősen meg kell valósítani.
Emellett felhívta a figyelmet a Dunához tartozó rendszerek és hálózatok fenntartásának jelentőségére is. Emlékeztetett arra, hogy a Đerdap 1-es és a Đerdap 2-es vízerőmű lassítja a víz folyását a Dunán, és emiatt egyes helyeken hatalmas mennyiségű homok és sóder halmozódik fel, s emiatt csökken a meder mélysége. A szakembereknek megoldást kell találniuk arra, hogy a folyómedret mélyítsék annak érdekében, hogy megőrizzék a vízmennyiséget a folyón – mutatott rá Milan Prostran, aki szerint a Duna–Tisza–Duna-csatornarendszer is „eléggé elhanyagolt”. Az illetékesek évek óta emlegetik, hogy iszaptalanítani kell az egész rendszert, és rendezni a partokat, amelyeknek jelentős része nádassá vált – tette hozzá az agrárközgazdász.
„Egyre kiélezettebbé válik a küzdelem a vízért, elsősorban az emberiség fennmaradásának szempontjából: racionális vízhasználatra van szükség” – szögezte le a szakember. Megerősítette a RHMZ azon adatait is, melyek szerint Szerbiában a rendelkezésre álló vízmennyiség 90 százaléka olyan forrásokból származik, amelyek a szomszédos országokból érkeznek: a Duna, a Száva, a Drina és a Tisza folyók jelentősen befolyásolják az országban a vízállást. A szakember szerint az illetékesek nem fordítanak elegendő figyelmet azokra a vízforrásokra, amelyekkel a határokon belül rendelkezik az ország. Példaként elsősorban azokat a vizeket említette, amelyek a Nagy-Morava természetes hálózatához tartoznak. Az agrárközgazdász szerint ezekkel a vízmennyiségekkel sokkal jobban gazdálkodhatnánk.
Nyitókép: A hőség és az aszály kényszerérésre készteti a kukoricát (Fotó: MTI)
