Az élelmiszerek, amelyeket évtizedek óta fogyasztunk, egyre kevesebb tápanyagot tartalmaznak. Ennek oka elsősorban az élelmiszer-termelési folyamatok iparosodása. Manapság a gyümölcsöket és a zöldségeket többnyire mesterséges módszerekkel termesztik, aminek következtében a hús is szegényebb tápanyagban – írja beszámolójában a Szerbiai Rádió és Televízió.
A korszerű életmód, a fogyasztói társadalom és a profitra való törekvés csökkentette az élelmiszerek tápértékét, így a hiányt étrend-kiegészítők formájában kell pótolni. Azt a szubjektív érzést, hogy a zöldségeknek nincs meg a régi ízük, már kutatások is alátámasztják.
Az ételek túlnyomó része „üresebb”, mint korábban. A tudósok 43 fajta gyümölcsöt és zöldséget elemeztek 1950 és 1990 között. Azt vizsgálták, hogy a százgrammos adagokban mennyi tápanyag található. Bár a tányér ugyanúgy néz ki, a vitamin- és ásványianyag-tartalom jelentősen csökkent. A B2-vitaminból csaknem 40 százalékkal, vasból negyedével, C-vitaminból pedig ötödével kevesebb található az élelmiszerekben.
Ahhoz, hogy ugyanannyi tápanyagot vigyünk be paradicsommal, ma legalább egynegyeddel többet kellene enni belőle.
Számos kutatás kimutatta, hogy az éghajlatváltozás és a légkörben megemelkedett szén-dioxid-szint szintén hatással van az élelmiszerek tápanyag-összetételére. A zöldségek és gabonafélék ma kevesebb ásványi anyagot és fehérjét tartalmaznak, miközben nő a kalóriatartalmuk. Nem csupán az íz a probléma: amikor ugyanannyi ételt fogyasztunk, annak tápértéke kisebb lehet, mint korábban.
Stevan Blagojević, a belgrádi kémiai intézet munkatársa a Szerbiai Rádió és Televíziónak elmondta, hogy ma az élelmiszereket erőltetett módon termesztik, ami már nem tekinthető természetes gazdálkodásnak.
– A felgyorsított termesztés ahhoz vezet, hogy az élelmiszerek nem tudják felvenni az összes ásványi anyagot és vitamint, mivel nem mennek végig minden fejlődési szakaszon, ahogyan korábban. Emellett a talaj ma szegényebb, ami szintén hatással van a tápértékre. Korábban az állatokat növényekkel etették, és az emésztőrendszerük ehhez alkalmazkodott. A folyamat felgyorsítása és a nagyobb termelés érdekében ma az állatokat például már nem viszik legelőre. Többnyire keményítővel és kukoricával etetik őket, amelyek kalóriadúsak, ám tápanyagokban rendkívül szegények – fejtette ki a szakértő.
Rámutatott arra, hogy Szerbia elméletben fordulhatna az ökológiai mezőgazdaság felé, ehhez azonban szakemberekre, pénzre és elszántságra lenne szükség.
– A Balkánon nincs erre igény, itt elsősorban a profit számít. A minőségi termesztéshez idő, pénz és tudás kell. Elvileg időnk van, pénzből és tudásból már kevesebb, ami komoly probléma. Régen a kenyér elkészítéséhez lisztre, élesztőre, vízre és időre volt szükség. Ma a kenyér ipari módon készül, és a feldolgozása is megváltozott. Mindezek miatt a vitaminok és az ásványi anyagok pótlása bizonyos értelemben szükségszerűvé vált – fogalmazott Blagojević.
Nyitókép: Ótos András felvétele
