Új korszak bontakozik ki a nemzetközi politikában és a világgazdaságban. Az energiaszektor sem képez kivételt. Sőt, olyan átalakulás kezdődött meg ezen a területen is, amilyenre régóta nem volt példa.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ezzel összefüggésben egy sajátos folyamatra hívta fel a figyelmet. Legutóbbi éves összefoglalójában megismételte, hogy a villamos energia előállítása és felhasználása új időszakhoz érkezett.
A szakértők egy része egyetért abban, hogy ezen a területen 2026-ban olyan kulcsfontosságú döntések születhetnek, amelyek évtizedekre meghatározzák az iparág pályáját. Abban sincs vita közöttük, hogy az idén a globális áramigény ugrásszerűen megnő, ami komoly kihívások elé állítja az energiatermelést és -szállítást. A fogyasztóknak és az energiatermelőknek kettős kihívást kell kezelniük: fel kell gyorsítani a tisztább energiaforrásokra való áttérést, egyszersmind biztosítani kell a hálózat fenntartását. Közben le kell küzdeniük a szabályozás terén tapasztalható bizonytalanságokat és alkalmazkodniuk kell a piaci feltételekhez is. A piacra jelenleg egyaránt jellemző a bizonytalanság, a túltermelés és a nyersanyaghiány.
Figyelemre méltó, hogy az áramtermelés világszerte gyors strukturális átalakuláson megy keresztül minden üzemanyagtípus esetében. A fosszilis tüzelőanyagok részesedése az áram előállításában a 2024-es mintegy 60 százalékról 2035-re várhatóan 40 százalék alá, az évszázad közepére pedig mindössze 20 százalékra csökken. A megújuló erőforrások, amelyek jelenleg a globális áramtermelés majdnem egyharmadát teszik ki, 2035-re meghaladják az 50 százalékot, 2050-re pedig a kétharmadot. Elsősorban a szél- és a napenergia révén, amelyek együttes részesedése a jelenlegi tizenöt százalékról 2035-re 40 százalékra, 2050-re pedig 55 százalékra emelkedik. Az atomenergia részesedése továbbra is stabil marad, a globális termelés alig tíz százalékát adja majd.
A Nemzetközi Energiaügynökség úgy látja, hogy az „elektromosság korának” küszöbén a legfontosabb kérdés immár az, hogy ki tudja tartani az iramot a megújuló energiaforrásokra való áttérésben, s ki marad le végleg a versenyben. Az alternatív források rövid távon még nem képesek teljes mértékben kiváltani a fosszilis energiahordozókat, ám az átmeneti időszak is arra utal, hogy idővel átveszik a vezető szerepet.
Az IEA tavaly megjelent „Megújuló energiaforrások 2025” című jelentésében azt vetíti előre, hogy a napenergia felhasználása világszerte látványosan felgyorsul. Becslések szerint az évtized végére csaknem 3,68 terawatt napelemes kapacitással bővül a rendszer. Ez megdöbbentő növekedés, óriási szám.
Az EU-ban már nagy erővel zajlik az új típusú áramtermelés és a hozzá kapcsolódó infrastruktúrák kialakítása, miként a közlekedésé is (lásd: elektromos autók). Másutt is megfigyelhetők hasonló törekvések, mindenekelőtt Kínában.
Mindez persze még nem jelenti azt, hogy a fosszilis korszak gyorsan véget ér, ám az egyre nyilvánvalóbb, hogy az új „divat” megállíthatatlan és fokozatosan gyorsul. Mindazonáltal a kőolaj és a földgáz még évtizedekig fontos marad energiatermelésben.
Az IEA-tanulmány rávilágít arra is, hogy a napenergia mellett a szélenergia felhasználása növekszik a leggyorsabban világszerte. Mindeközben az atomenergia újjászületése is megfigyelhető. Több mint negyven ország tervezi nukleáris kapacitásai növelését, és már jelenleg is összesen 70 gigawatt kapacitású új reaktor épül.
Néhol megelégednének a szimpla világítással, vagyis azzal, hogy legyen áram a házban. Mert sokfelé nincs. Az IEA szerint még mindig 730 millió ember kénytelen nélkülözni a villamos energiát.
Nagy munkával és kis szerencsével azonban ez az állapot megváltoztatható. Talán már tíz év múlva. A problémával foglalkozó szakemberek szerint 2035-re sikerülhet a teljes villamosítás. Ehhez egyebek mellett ki kellene építeni egy kiterjedt hálózatot, amelyre fokozatosan rácsatlakozhatna a jelenleg még kirekesztett lakosság.
Az elektrifikáció egyúttal azt is jelenti, hogy az áram iránti kereslet 2035-ig akár 50 százalékkal is megemelkedhet. A kereslet az elmúlt évtizedben már évi majdnem három százalékkal nőtt, és 2025-re több mint négy százalékra gyorsult.
A kereslet növekedésének globális központja sokáig Kína volt. Ám az utóbbi időben India és Délkelet-Ázsia került az élre. Délkelet-Ázsiában az áramfogyasztás 2024-ben hét százalékkal 1300 terawattórára (TWh) nőtt, s a becslések szerint 2035-re eléri a 2100 TWh-t.
A globális növekedés motorjai között emlegetik egyebek mellett a digitális gazdaság, különösen az adatközpontok és a mesterséges intelligencia áramszükségleteit, a légkondicionálók gyors terjedését a fejlődő országokban, az erősödő ipari villamosítást, valamint az elektromos járművek és készülékek térhódítását.
Az erőművi, vagyis a termelési beruházások az utóbbi tíz évben ugyan 70 százalékkal nőttek, elérve az évi egybillió (ezer milliárd) dollárt, ám a hálózatok fenntartására és bővítésére sokkal kevesebbet fordítottak: évente alig valamivel többet 400 milliárd dollárnál. Ennél pedig sokkal többet kellene beruházni.
