Az Európai Unió, valamint Brazília, Argentína, Uruguay és Paraguay részvételével egy több mint 700 millió lakost számláló közös piac van megszületőben. A széles körű tiltakozások ellenére az európai uniós tagállamok minősített többsége megszavazta a Mercosurral kötendő szabadkereskedelmi egyezményt. A tiltakozók azért elégedetlenek, mert a Mercosur-megállapodás az agrártermékek dömpingjével fenyegeti az európai agrártermelőket, ami nehéz helyzetbe hozhatja őket. Lesznek talán, akik éppen emiatt mennek vagy mehetnek majd tönkre.
A megállapodás ellenzői szerint ez a felvásárlási árak csökkenéséhez vezet, veszélyezteti a gazdák megélhetését, csökkenti a vidéki munkahelyeket, miközben még – nem mellékesen – az élelmiszer-biztonságot is aláássa. Az Európai Unió jelenleg a Mercosur második legnagyobb árukereskedelmi partnere, a Mercosur pedig az unió tizedik legnagyobb ilyen partnere. A dél-amerikai közösséget még 1991-ben alapította meg négy ország, Argentína, Brazília, Paraguay és Uruguay. A rövidítés lényegében Déli Közös Piacot jelent, ami kicsit rímel az EU elődjével, a Közös Piaccal. A csoportnak jelentős gazdasági súlya van. Az unió és a gazdasági tömörülés kapcsolatainak szorosabbra fűzése annak kritikusai szerint az EU-tagállamok számára gondot okoz majd, mások szerint pedig egy ekkora piac megnyitása számos előnyt is magában hordozhat az európai országok cégei számára. Az előzmények negyed évszázadra nyúlnak vissza. Az EU és a Mercosur már 25 éve tárgyal az egyezményről, ami nem csak agrártermékekre vonatkozna. Az uniós termelők attól tartanak, hogy a tengeren túli termelők tisztességtelen versenyhelyzetet idéznek elő, egyrészt azért, mert nekik nem kell olyan szigorú szabályoknak megfelelni. A közelmúltban több ezer uniós gazda vonult fel Brüsszelbe traktorral, hogy elégedetlenségüknek adjon hangot. Belgium mellett Spanyolországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Lengyelországban és Írországban is voltak tiltakozó megmozdulások. Az EU és a Mercosur közti megállapodás támogatói szerint a Donald Trump által kirobbantott vámháborúk, valamint a világszerte erősödő kínai befolyás idején ez a lépés az EU egyik jó esélye arra, hogy gazdaságilag és geopolitikailag is megerősítse pozícióját. Esélyt jelent, hogy az unió új piacokat nyisson ipari termékei számára.
Húsba vágó kérdés
A leginkább érintett termékek közé tartozik a marhahús és a baromfihús. Ezekre a termékekre azonban a megállapodás vámkontingenseket irányoz elő. A Mercosur-országokban a felsorolt termékek előállítása jelentősen kisebb költségekkel jár, mint az EU-ban. Elképesztő, hogy az ókontinensen is viszonylag alacsony áron kínált baromfihúst a dél-amerikaiak – a jelentős szállítási költségek ellenére is – olcsóbban tudják szállítani. A marhahús esetében is hasonló a helyzet. A francia, ír vagy éppen lengyel szarvasmarha-tenyésztők árban nem tudnak versenyezni az importárakkal. Erre figyelmeztetnek sokan, hiszen az EU részéről nyilván stratégiai hiba lenne, ha hagynák tönkremenni az itteni termelőket, és a bolygó másik oldalán tevékenykedő termelőktől tennék függővé az ellátást. A Mercosur előnyei közé tartozna viszont a gazdasági növekedés serkentése, a kereskedelem bővítése, a vámok csökkentése és a piacok nyitása, ami jobb hozzáférést biztosít az ágazatoknak. Alacsonyabb árakat biztosítana a fogyasztóknak, emellett erősíthetné a politikai kapcsolatokat. A kritikus nyersanyagok ellátását és a fenntarthatósági kötelezettségek betartását is elősegítené, legalábbis a pártolói indoklása szerint. A megállapodás a világ egyik legnagyobb kereskedelmi övezetét teremtené meg, amely 31 országot foglal magába, továbbá a globális GDP mintegy egyötödét tenné ki. Növekvő vámok és kereskedelmi korlátozások jellemzik korunkat. Az egyezmény ezért is különösen jelentős lehet a jelenlegi nemzetközi környezetben. Az EU számára is új piacok nyílhatnának meg. Az egyezmény előnyös lehet a kis- és középvállalkozások számára, amelyek könnyebben férhetnek hozzá a dinamikusan növekvő latin-amerikai piacokhoz. Magyarország mellett Franciaország, Lengyelország, Románia és Ausztria is ellenezte a szerződést, az idén január 9-én az EU-tagállamok szükséges többsége végül megszavazta a Mercosur-megállapodást. Ez azonban még nem jelent végső ratifikációt. A későbbiekben az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia, amire leghamarabb az idén tavasszal kerülhet sor. Addig azonban még sok vita várható. Valóban vannak ellene és mellette szóló érvek. A gyorsan változó körülmények között pedig a megállapodás elfogadása és gyakorlati alkalmazása előtt még sok minden történhet. Szerbia szempontjából sem mellékes, hogy hogyan alakulnak ezek a dolgok, hiszen a megtorpanások ellenére stratégia célunk továbbra is a teljes jogú uniós tagság.
Nyitókép: Pixabay
