Pénzesőt ígér Donald Trump amerikai elnök a honfitársainak. Nem mindenkinek, csak azoknak, akiknek éves jövedelme nem haladja meg a százezer dollárt.
Talán már 2026 közepén megérkezik a dollárzápor, de az is lehet, hogy az év második felében. Éppen akkor, amikor – láss csodát! – félidős választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A voksolás tétje nagy, hiszen a szövetségi parlament (kongresszus) alsó- és felsőházának új összetételéről, további fontos állami tisztségekről (például kormányzókról) döntenek a választók. Az eredmények (jelentősen) befolyásolhatják az ország belpolitikáját és Trump mozgásterét.
Az elnök reményei szerint pozitív irányba. De nem csak reménykedik, cselekszik is. Jövőre csekkeket küld honfitársai zömének, hogy bizonyítsa: hivatalba lépése óta eredményes munkát végez, jól gazdálkodik, s pártjával együtt megérdemli a választók bizalmát.
Bejelentette, hogy a kedvezményezettek fejenként (legalább) 2000 dollárt kapnak. Abból az irdatlan összegekből, amelyek a – sokak által bírált – vámpolitikájának köszönhetően folynak be az államkincstárba. Trump áprilisban – saját hatáskörben, nemzetbiztonsági vészhelyzetre és egyéb, köztük gazdasági-kereskedelmi okokra hivatkozva, a kongresszus megkerülésével – vetett ki alap- és büntetővámokat majdnem mindegyik országra. A tarifák egy részét időközben csökkentette. Ám a jelenlegi vámok még mindig (sokkal) magasabbak a korábbiakhoz képest, amit az érintettek fájlalnak ugyan, de kénytelen-kelletlen elfogadtak.
Az amerikai vámbevételek ennek eredményeként folyamatosan növekszenek. A májusban elkönyvelt 23,9 milliárd dollár júniusban már 28 milliárdra, júliusban 29 milliárdra emelkedett, októberben pedig már meghaladta a 37 milliárd dollárt. (Joe Biden előző elnök négyéves mandátuma alatt a szövetségi kormány kasszáját havonta „csak” 8-10 milliárd dollárral gyarapították az importvámok.)
A szépen csordogáló összegekből jut még a rekordméretű, az immár tarthatatlannak tűnő, csaknem 38 ezer milliárd dollárt meghaladó államadósság csökkentésére is. Trump legalábbis ezt ígérte. Abban bízva, hogy a pénzbeáramlás folytatódik, s a legfelsőbb bíróság nem tesz keresztbe a vámpolitikának, amelyet többen alkotmányellenesnek tartanak, s ezért jogorvoslathoz fordultak az ország legfontosabb bírói testületéhez. Az ügyben hamarosan döntés születhet, ám ez láthatón nem nyugtalanítja Trumpot. Ő inkább az osztogatásra összpontosít, illetve arra, hogy megerősítse hatalmát, a magas importvámjaiból érkező dollárözön segítségével.
Meggyőződése, hogy neki van igaza, jó úton jár, s jó irányba halad, hiszen a kezdetben oly sokat bírált tarifáinak (kedvezőtlen) hatása a hazai gazdaságra, s főként az árakra, illetve a világkereskedelemre, jóval kisebb a vártnál. Az infláció az USA-ban alig 0,3 százalékkal lett magasabb az év első nyolc hónapjában az előre jelzetthez képest. Alighanem részben azért, mert a vállalatok egy része kivár, mielőtt az importvámok miatt keletkezett magasabb költségeiket teljesen áthárítanák a fogyasztókra.
Persze vannak kivételek is. Közéjük tartoznak az élelmiszeripari termékek, a zöldségek és a gyümölcsök is. Jelentős részük megdrágult a megemelt importvámok miatt.
Szeptemberben az élelmiszerárak (éves összehasonlításban) átlagban 2,7 százalékkal emelkedtek, ami nem tűnik riasztónak. Ám némely termékek esetében egészen más a helyzet. A darált marhahús például 13 százalékkal, a steak pedig majdnem 17 százalékkal, a banán 7 százalékkal került többe, mint tavaly szeptemberben. Az ilyen és ehhez hasonló mértékű áremelések már érzékenyen érintették a háztartások zömét.
És cselekvésre, visszakozásra kényszerítették az amerikai elnököt.
Trump a minap felfüggesztette több élelmiszer importvámját. Az intézkedés mintegy kétszáz termékre, köztük a banánra, a kávéra, a marhahúsra, a narancslére és a paradicsomra is vonatkozik. Indokként megemlítette, hogy a vámok bizonyos esetekben áremelkedést okozhatnak, ám azzal vigasztalta a választókat, hogy összességében „szinte nincs infláció az Egyesült Államokban”. A vámfelfüggesztést egy kis visszalépésnek nevezte, de igyekezett mindenkit megnyugtatni: további változtatásokra nem lesz szükség.
A tarifák egy részének felfüggesztése éles fordulatot jelez az elnök eddigi politikájában. Döntését alighanem a fogyasztók elégedetlensége kényszerítette ki. A lakosság ugyanis duzzog a (még mindig) magas fogyasztói árak miatt. Sokan nem felejtették el azt sem, hogy a tavalyi elnökválasztási kampányban Trump az – utóbbi néhány évben rendkívül magasra emelkedett – infláció letörését is megígérte.
Hivatalba kerülése óta sikerült eredményt elérnie ezen a téren, de nem akkora horderejűt, amely általános elégedettséget váltott volna ki a lakosság körében.
Az eddigi eredmény azonban veszélybe kerülhet. Ha az amerikai vállalatok már nem lesznek hajlandóak „lenyelni” az importvámok okozta költségtöbbleteik egy részét (ahogy azt eddig tették), kénytelenek lesznek árat emelni, amivel felpörgethetik az inflációt.
