A Prosperitati Alapítvány szervezésében október elején Kapaszkodó a szülőföldön való boldoguláshoz: gazdaságfejlesztési program Vajdaságban 2016–2024 címmel tanácskozást tartottak a szabadkai Városházán. A rendezvényen az alapítvány korábbi pályázatain sikerrel szerepelt vállalkozók mutatkoztak be.
A zombori Cseh Dávid stilizált famegmunkálásra építette vállalkozását, és két alkalommal pályázott eredményesen a Prosperitati Alapítványnál. Vele beszélgettünk vállalkozásáról, a famegmunkálás iránti vonzalmáról.
Mikor kezdett el famegmunkálással foglalkozni? Hogyan kezdődött a pályája?
– A bátyámat kell megdicsérnem. A tanügyben dolgoztam, de mivel a városomban kevés a magyar tannyelvű osztály, a fizetésem alacsony volt. A szobámat be akartam bútorozni, és kinéztem magamnak a bútorokat, amelyekre sikerült összegyűjtenem a pénzt, és a szalonban megmutattam a bátyámnak, hogy melyiket néztem ki. Az ő válasza az volt, hogy ennyi pénzért magad is megcsinálhatod. Ekkor elkezdtem gondolkozni, hogy mi lenne, ha tényleg megpróbálnám. Az első pár bútort magamnak készítettem, és az ismerőseimtől pozitív visszajelzéseket kaptam. Majd a családtagok, rokonok is rendeltek tőlem bútorokat, biztattak, fényképezték a dolgaimat, és egy idő után az ő ismerőseik is felvették velem a kapcsolatot. A munka kezdetben nehéz volt, mivel nem voltak megfelelő eszközeim, még kéziszerszámaim sem.
Hogyan lett a kezdeti lépések után ebből vállalkozás?
– Fordulópontot jelentett az életemben, amikor már úgy láttam, hogy komolyan bele kell fektetni abba, hogy fejlődjek. El kellett gondolkodnom azon, hogy a famegmunkálás meddig számít hobbinak, egy másodlagos bevételi forrásnak az iskola mellett, és mikor lesz több annál. Eredetileg grafikai tervező vagyok, informatikatanárként dolgoztam, és be kell valljam, hogy megszöktem a szakmámból. Beláttam, hogy nekem nem felel meg az, hogy nyolc-tíz órákat üljek a számítógép előtt. Ez elválasztott a világtól. Inkább társas lény vagyok, szeretek emberek között lenni, természetben lenni és kézzelfogható dolgokkal dolgozni. A Jóisten vezetett az utamon, hogy eljussak idáig, és nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. Ez olyan munka, amelybe az ember könnyen beleszerethet, másrészt tényleg szeretni kell, hogy megfelelően tudjuk végezni.
A Prosperitati Alapítvány hogyan segítette a vállalkozását?
– Ha jól emlékszem, 2020-ban jelentkeztem kezdő vállalkozóként a startupprojektek számára kiírt pályázatra. Nem voltak ipari asztalos gépeim, és a támogatásból meg tudtam venni az általam szükségesnek vélt gépek felét, ez elég volt ahhoz, hogy versenyképes legyek az itteni piacon. Mivel alapvető gépek hiányoztak, így sokat kellett improvizálnom. Szerencsére nem sokkal később jött egy újabb pályázási lehetőség, amelyen már mint aktív vállalkozó vettem részt. Ennek köszönhetően már minden szükséges gép a rendelkezésemre állt, ami tovább javította a versenyképességemet. A gépek beszerzése mellett folyamatosan tanultam. Három famegmunkálással foglalkozó cégbe is jelentkeztem munkásként, és ezekben néhány hónapot töltöttem el. A munkahelyen nem mondtam el rögtön, hogy csak tanulni érkeztem, az alapoktól szerettem volna megismerkedni a munkával, hogy lássam, hogyan kell dolgozni a fával, hogy jók-e azok a technikák, amelyeket autodidakta módon elsajátítottam, hogy min kell változtatnom. Idővel elárultam, hogy mi a célom, és szerencsére az ott lévő mesterek jó szívvel fogadtak, és megosztották velem a tapasztalataikat.
Mekkora az igény az egyedi, keményfából készült bútorokra?
– Többnyire barokk és rokokó, vagy mondhatom úgy is, hogy klasszikus stílusban szeretek alkotni, és szerintem ezeknek a bútoroknak lelke van. Ilyen stílusban végzendő munkákkal Vajdaságból az egyházi intézmények keresnek fel, rajtuk kívül csupán néhány magánszemélynek készítettem ilyen bútort az otthonába. Az egyedi bútorokra nagy az igény, viszont a megrendelő mondja meg, hogy milyet szeretne. A legtöbben minimalista stílusú bútort kérnek, még akkor is, ha megemlítem nekik, hogy árban nem lenne nagy a különbség, ha díszesebben dolgoznánk ki azt. Sokan úgy állnak hozzá, hogy ha a már meglévő szobákat egyféle stílusban rendezték be, akkor nem szeretnének változtatni.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
