A geopolitikai feszültségek, a befolyási övezetekért vívott nagyhatalmi küzdelmek és Donald Trump amerikai elnök vitatott kijelentései is szerepet játszhatnak abban, hogy Grönlandon a gazdaságpolitika megváltoztatására törekszenek. Trump már többször jelezte, hogy meg akarja szerezni a világ legnagyobb szigetét. Ha kell, akár katonai erővel is.
Az Északi-sark közelében elterülő, csaknem 2,61 millió négyzetkilométer kiterjedésű, többnyire jégtakaróval és hóval borított területnek óriási a geostratégiai jelentősége. Ráadásul nagy mennyiségű bányakincseket és természeti erőforrásokat rejteget, amelyek kiaknázása még várat magára.
Az alig 56 ezer lakosságú sziget Dániához tartozik, de széles körű autonómiával rendelkezik. A jégbirodalom fővárosában, Nuukban saját parlament és kormány működik. (Legutóbb márciusban újult meg mindkét testület.) Bár Dánia (1973. január 1-jétől) uniós tag, a grönlandiak többsége 1982-ben egy népszavazáson a közösség elhagyására szavazott. A válás azonban hosszú és keserves folyamat volt: évekig elhúzódott. Különösen Németország ellenkezett, mert nehezen tudta elfogadni, hogy elveszít egy első osztályú és hatalmas grönlandi halászterületet. A sziget végül 1985. február 1-jén távozott az Európai Gazdasági Közösségből, amelyet azóta (1993. november 1-jén) már Európai Unióra neveztek át.
Grönland új kormányának gazdasági minisztere a minap arról beszélt, hogy új fejezetet akarnak nyitni a sziget életében. Naaja Nathanielsen elmondta: szeretnék felpezsdíteni az üzleti életet és fellendíteni a gazdaságot, elsősorban a bányaipart. Külföldi tőke bevonásával. Főleg amerikai és európai befektetőket várnak, velük dolgoznának a legszívesebben. Ha azonban ők vonakodnának és távol maradnának, más térségekből is szívesen fogadnak üzleti partnereket. Nathanielsen szerint – amerikai és európai befektetők híján – a helyi bányaipar kínaiakkal is hajlandó együttműködni.
Peking még távol tartja magát a grönlandi bányászattól. Úgy tűnik, kivár. Kínai cégekből is csak kettő van (kisebbségi tulajdonban) a szigeten.
Grönland hatalmas és – jelenleg még nehezen hozzáférhető – gazdag ásványkincslelőhelyekkel rendelkezik, köztük arannyal, rézzel, s az utóbbi években, sőt a következő évtizedekben rendkívül keresett ritkaföldfémekkel. Az utóbbiak – a globális zöldenergia-forradalom miatt – egyre keresettebbek, hiszen nélkülözhetetlennek számítanak a modern (űr)technikai és ipari eszközök, felszerelések gyártásához.
Kérdés azonban, hogy a kitermelés mennyire lesz fenntartható, és milyen hatása lesz a természeti környezetre. A korábbi tapasztalatok óvatosságra intenek. A helybeliek egy része aggódik a bányászatot kísérő környezetszennyezéstől.
Régebben három bánya is működött Grönlandon, ám jelentős környezeti károkat okoztak, főként a vízkészletekben. Elsősorban azért, mert a bányászati hulladékokat a tulajdonosok gyakran a tengerparti területekre vagy folyókba öntötték. A szállítmányokból sok helyen nehézfémek szivárogtak a talajba és a vízbe, erős szennyezést okozva a környezetben.
Részben a rossz tapasztalatok, részben egyéb okokból jelenleg csupán két bánya működik a szigeten. Két további kitermelési engedélyt kapott, de a munkát még nem kezdték meg.
Az egyik engedélyt nemrég adták ki egy dán–francia konzorciumnak, amely várhatóan már jövőre megkezdi az alumíniumot tartalmazó anortozit bányászatát Grönland nyugati részén. A kormány örül az uniós beruházásnak. Abból indul ki, hogy az EU jó partnerré válhat, mivel a rendelkezésére álló viszonylag kevés ásványkincs miatt nagy szüksége lesz rá a következő időszakban. Emellett a sziget és Brüsszel környezetvédelmi szempontból is „egy hullámhosszon” van, miként azt Nathanielsen megjegyezte.
Emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államokkal Trump első elnöksége idején megkötött ásványfejlesztési egyetértési nyilatkozat hamarosan lejár. A grönlandi kormány szerette volna meghosszabbítani, még Joe Biden előző amerikai elnök mandátuma alatt. Az igyekezet azonban hiábavalónak bizonyult – Washington ellenkezése miatt. Trump legutóbbi kijelentései arról, hogy meg akarja szerezni Grönlandot, csak tovább rontották a helyzetet.
Ám nemcsak az Egyesült Államok érdeklődik immár egyre élénkebben Grönland, illetve az ottani kincsek iránt, hanem az EU is. A terület vonzó Kína számára is, amely alighanem ott is megpróbálja majd erősen megvetni a lábát. Ha nagy falatot akar, azzal egész biztosan kihívja maga ellen Brüsszel, de legfőképpen Washington haragját.
A globális felmelegedés miatt a grönlandi jég és hó nagy része (a jövőben) valószínűleg elolvad és utána hatalmas természeti kincsekhez lehet hozzáférni a térségben, ahol egy fontos, új nemzetközi kereskedelmi-szállítási útvonal kialakul majd, amely kulcsfontosságú lesz az USA számára, hasonlóan a Panama-csatornához. Ám a bányakincsek széles körű kitermelésére még várni kell. Ha másért nem, az infrastruktúra hiánya miatt bizonyosan. A szigeten nincsenek (vas)utak, a hajózás veszélyes, s hiányzik a munkaerő is.
Idővel ez valószínűleg megváltozik. Dán tudósok arra számítanak, hogy a felmelegedés hatására Grönland az évszázad végéig teljesen kizöldül, és még mezőgazdaságilag is művelhető területté válik.
Nyitókép: Pixabay
