Fél tucat új taggal bővült a BRICS, vagyis a világ legnagyobb felzárkózó országait tömörítő csoport, amelyhez eddig Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság tartozott. Augusztusi csúcstalálkozójukon azonban megnyitották a kaput Argentína, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Etiópia, Irán és Szaúd-Arábia előtt. Az utóbbi meghívása nagy meglepetést okozott.
A BRICS 2009-ben alakult meg a feltörekvő piacgazdaságok informális csoportjaként, amelyeknek időközben a legfontosabb hangadójává vált globális szinten. Az új tagokkal együtt a Föld népességének 47 százaléka él ezekben az országokban, a csoport világgazdasági súlya pedig bő 29 százalék (vásárlóértéken 37 százalék).
Ez alapján komoly szervezetként léphetne fel a jövőben, ám a részes államok közti ellentétek miatt aligha lesz alkalmas formális gazdasági és politikai szövetségként működni. A belső törésvonalak ellenére azonban tovább erősödhet a közösség, amely alternatív gazdasági és geopolitikai szerepre is törekszik a Nyugat, illetve a világ hét legfejlettebb iparú országát, vagyis az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Japánt, Kanadát, Németországot és Olaszországot tömörítő G7 csoporttal szemben.
A BRICS-tagság abban reménykedik, hogy összefogva egyre kevésbé kell az Egyesült Államok és Európa elvárásainak megfelelniük. Abban is bíznak, hogy Kína szárnyai alá húzódva, és az átrendeződő világgazdasági folyamatok közepette eredményesebben léphetnek fel saját érdekeikért a nemzetközi színtéren. Bár a csoportosulást többen már a G7 alternatívájaként emlegetik, mások ezt az állítást kétségbe vonják.
A BRICS leginkább platformként, partnerségként, fórumként, stratégiai együttműködésként vagy mechanizmusként tekint magára, és a „globális Dél” szószólójaként, képviselőjeként akar fellépni. Nincs együttműködési szerződése, de még csak központja sem. Bár nem formális szervezet, 2015 óta rendelkezik saját pénzintézettel, a sanghaji központú Új Fejlesztési Bankkal (NDB). Igaz, ez az eddigi egyetlen jelentős intézmény, amelyet létrehoztak. Főként infrastrukturális beruházások finanszírozására, ám ez nem rengette meg sem a G7 közösséget, sem a világgazdaságot. Az NDB eddig ugyanis összesen alig 33 milliárd dollár hitelt hagyott jóvá, a Világbank pedig egy évben 70 milliárdot helyez ki. A kínai állami nagybankok is hasonló összeget hagynak jóvá külföldi beruházásokra egy-egy jobb esztendőben.
Az is feltűnő, hogy az NDB a hitelei kétharmadát dollárban folyósítja, holott annak idején részben azért jött létre, hogy épp az amerikai fizetőeszköztől független finanszírozást biztosítson a feltörekvő, fejlődő országoknak.
A BRICS működését elsősorban gazdasági elvek, célok motiválják, és a tagság szeretne minél magasabb fejlettségi szintet elérni. Olyat, amilyen a fejlett nyugati demokráciákban tapasztalható.
Az alapítás évében szervezett első csúcsértekezlete óta azonban ebből a fontos célkitűzésből vajmi kevés valósult meg. Csupán Kína tudott előrelépni a gazdaság területén. Ezáltal meghatározó szereplője lett a BRICS-nek.
A következő ország India lehet a csoportból, amellyel kapcsolatban jelentős várakozások fogalmazódtak meg, legalábbis a gazdasági növekedésével kapcsolatban. Az viszont korántsem biztos, hogy Kína ennek nagyon örülne. A világ két legnépesebb országa ugyanis egymás riválisa, és ilyen körülmények mellett nem valószínű, hogy vállvetve alakítanak ki egy olyan új globális rendet, amely mindkettőjüknek megfelel.
A belső ellentétek dacára a tagországoknak vannak közös érdekeik is, amelyek elsősorban gazdasági jelentőségűek. Egyetértenek abban is, hogy csökkenteni kell az olyan szervezetek befolyását mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vagy a Világbank. Persze azt se bánnák, ha a BRICS-tagok a gazdasági súlyukkal arányosan kapnának beleszólást ezeknek a fontos nemzetközi szervezeteknek az irányításába. Ezeknek a szervezeteknek a vezetői ugyanis eddig többségében a nyugati világból érkeztek.
Abban is egyetértenek, hogy csökkenteni kell a dollár szerepét a nemzetközi kereskedelemben, illetve elszámolásban. Ez új lendületet adhat a dollármentesítési folyamatnak, vagyis annak, hogy az amerikai fizetőeszközzel szemben erősödnek a kihívók a domináns devizáért folytatott verseny során a globális kereskedelemben.
Az eddigi eredmények alapján vakmerő dolog lenne a nyugati hegemónia, vagy akár a dollár megtörését várni a BRICS-től. A szerveződés eddig nem volt képes befolyásolni a világpolitikát, sem a globális gazdaságot, jóllehet a tagországok ebben érdekeltek. A bővítés sem sokat segített, legalábbis egyelőre biztos nem. Az új tagok gazdasági teljesítménye ugyanis elég szerény Kínához képest. Belépésük alighanem inkább azzal hozható összefüggésbe, hogy új kínai befektetésekhez akarnak jutni, és kereskedelmi lehetőségeiket bővíteni ezzel az országgal.
Jelentkezőkből pedig szép számmal akad. Az augusztusi csúcstalálkozó előtt 40 ország is érdeklődött a csatlakozási iránt, és 22 nyújtott be csatlakozási kérelmet. (Az más kérdés, hogy az alapító tagok közül ez se Indiának, se Brazíliának nem tetszett, mivel szerintük az újak Peking érdekeit szolgálnák.)
Az érdeklődés mindenesetre azt jelzi, hogy a világban továbbra is jelentős az igény a nem nyugati dominanciájú, kevesebb kötöttséggel járó nemzetközi intézményekre, mint amilyen az IMF vagy a Világbank. És az a törekvés is nyilvánvaló, hogy csökkenteni szeretnék az amerikai dollár nemzetközi elszámolásokban való domináns szerepét, amely az – Ukrajna elleni inváziója miatt – Oroszországra kivetett nyugati pénzügyi szankciók miatt vált különösen sürgőssé.
Az persze más kérdés, hogy a BRICS-tagok legerősebb valutája, a kínai jüan (renminbi) nem konvertibilis, vagyis nem lehet szabadon adni-venni a világon, a többi ország valutájáról nem is beszélve. A nemzetközi fizetésekben aránya 46 százalék, a jüané pedig 3 százalék.
