Nagy-Britannia azért nem csatlakozott az uniós pénzügyi fegyelem szigorítását célzó új szabályozási egyezményhez a brüsszeli EU-csúcson, mert nem kapta meg azokat a biztosítékokat, amelyeket a londoni pénzügyi szolgáltatási szektor védelmében kért – ez a múlt pénteki brit vétó óta hangoztatott hivatalos kormányzati indok arra, hogy London miért nem járult hozzá a tervezet uniós szintű elfogadásához.
David Cameron miniszterelnök ehhez többször hozzátette: London a világ első számú pénzügyi szolgáltatási központja, és a brit kormány mindössze annak biztosítását kérte, hogy „egyenes legyen a pálya” a szabályozást illetően az európai pénzügyi szolgáltatási szektor egészében.
Ez kimondatlanul, de teljesen nyilvánvalóan a pénzügyi tranzakciókra kivetendő illeték főleg Németország által szorgalmazott tervére vonatkozik. A brit állásfoglalás szerint mivel az ilyen jellegű tranzakciók európai forgalmának 75 százalékát londoni központú pénzintézetek bonyolítják le, ez az illetékféle rendkívül aránytalan terhet róna a brit pénzügyi szektorra.
Ezzel a hivatalos állásponttal egyes független londoni elemzők is egyetértenek.
Az egyik legtekintélyesebb londoni gazdasági elemzőház, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) vezérigazgatója az EU-csúcs után adott kommentárjában úgy fogalmazott, hogy a brit kormányt „egyik provokáció éri a másik után” az uniós intézmények részéről. Douglas McWilliams ezek közé a provokációk közé sorolta az eurójegybank (EKB) által szorgalmazott azon javaslatot, hogy az euróban denominált piaci származékos befektetési termékek kereskedelmét – amely jelenleg zömmel szintén Londonban zajlik – helyezzék át az euróövezetbe. A CEBR vezérigazgatója szerint a „provokációk” sorába tartozik a pénzügyi tranzakciók különadójára vonatkozó javaslat is, éppen azért, mert ebből az adóteherből aránytalanul nagy rész hárulna a londoni Cityre.
Ebben a kérdésben a hivatalos Londonnak nyílt – nem egyszer a személyeskedés határát súroló – vitái vannak a „kontinenssel”, elsősorban Németországgal.
A brit kormány nem véletlenül félti a Cityt, ugyanis a pénzügyi szolgáltatási ágazat közvetlenül és közvetve csaknem 1,5 millió alkalmazottnak ad munkát Nagy-Britanniában.
