A pancsovai műtrágyagyár csalárd kirablása meggyőzően bizonyítja, hogy a magánosítás leple alatt Szerbia polgárai büntetlenül kifoszthatók. A gyárat 2006-ban 13,1 millió euróért két litván és egy szerb cégből álló konzorcium vásárolta meg. Noha az új tulajdonosok nagy garral fogadkoztak, hogy irányításuk alatt a pancsovai gyár a térségben élre tör a műtrágya gyártásában, már a következő évben, 2007-ben leszereltették a 2. üzemcsarnokot, a gyár legértékesebb részét, s 32,5 millió euróért eladták orosz társaságnak.
Az új tulajdonosok durván megsértették az adásvételi szerződést, amely megszabta, hogy a gyárnak legfeljebb 5 százaléka adható el. Nyolc hónappal később reagált a privatizációs ügynökség, és felhívta a figyelmet arra, hogy előzetes beleegyezése nélkül adták el a 2. üzemcsarnokot, amely a gyár értékének 12 százaléka.
Eső után köpönyeg. Mire az állami érdekeket felügyelő szerv hallatta szavát, a viszonylag új üzemcsarnokot már leszerelték, és hamisan rosszvasnak tüntetve fel, hajón, vonaton Oroszországba szállították. A vámhivatal képviselői belepillantottak az okmányokba, nem ellenőrizték, mit tartalmaznak a ládák, nem néztek utána, hogy a szállítmány külföldi útját engedélyezték-e az illetékes szervek. Semmi sem keltette fel gyanújukat, érdeklődésüket, s áldásukkal az értékes küldemény szabályosan, törvényesen eljutott a megadott címre.
Annak ellenére, hogy a vizsgálatot ímmel-ámmal indították meg és lassított filmre emlékeztetett, számos visszaélésre fényt derített: 2007-ben litvániai cégnek műtrágya leszállítására átutaltak 3,5 millió eurót, de a megrendelt áru sosem érkezett meg. Az előbbiekben említett évben ciprusi cégnek 3 millió euró értékben műtrágyát adtak el, de ez az összeg sem került a gyár számlájára. Német cégnek a pancsovai gyár 2 millió euróért eladott egy katalizátort, és ennek az összegnek is nyoma veszett.
Az eddigi vizsgálat során már megállapították, hogy a gyárból kiszipolyozott 5,5 millió eurót litvániai és ciprusi számlára utalták át. Megalapozott a gyanú, hogy a visszaélésekért elsősorban Paulius Martinenas, a szerb–litván konzorcium elnöke felelős. Az már kevésbé valószínű, hogy valaha is megjelenik szerbiai bíróság előtt.
Nem indult vizsgálat a privatizációs ügynökség illetékes tagjai ellen, noha a fosztogatás gyanúja ellenére csak 2009-ben nyilvánították semmisnek a magánosítási szerződést.
Magyarázatra vár, hogy az ügyészség miért maradt tétlen négy évig, a pancsovai gyár kifosztásának ideje alatt. Még 2007-ben a foglalkoztatottak, a szakszervezet számos beadványban, feljelentésben hívta fel a figyelmet a törvénysértések sorozatára, az új üzemcsarnok leszerelésére és elszállítására. Még a gyár eladása előtt a sajtó több botrányt emlegetett, például közvetlenül a pályázat kiírása előtt megváltoztatták a feltételeket, a bizottság néhány tagját pedig pénzügyi visszaéléssel és azzal gyanúsították, hogy hivatali tisztségükkel való visszaéléssel megkárosították a műtrágyagyárat.
A műtrágyagyárat magánosító konzorcium szerbiai tagja a belgrádi Univerzal Holding, a vállalat tulajdonosa Dušan Stupar. Nevét közvéleményünk a Szerb KSZ KB hírhedt 8.ülése idején ismerte meg. Abban az időben az Állambiztonsági Szolgálat belgrádi osztályának főnökeként tevékeny szerepet töltött be abban, hogy Slobodan Milošević megkaparinthatta a hatalmat. Azt követően hét évig moszkvai kereskedelmi képviselet vezetője. 1977 óta az Univerzal Holding tulajdonosa, a műtrágya-kereskedelem vezető egyénisége. A legbefolyásosabb munkáltatók klubjának, a Privredniknek a tagja.
Tekintélyét nem csorbította az, hogy nevét a pancsovai műtrágyagyár társtulajdonosaként összefüggésbe hozták olyan ügyekkel, amelyeknek a tisztázása nem csupán a sajtó feladata.
