Az immár 2008 óta húzódó világgazdasági válság eseményeit figyelve az ember egyre tanácstalanabbá válik, mintha a feje tetejére állt volna a világ, semmi sem működik úgy, ahogy kellene, s ez mintha a nagy nyugati vívmányokra, a tudomány és a logika kikezdhetetlennek hitt törvényszerűségire is mindinkább érvényes volna. A közgazdaságtanról – amiért Nobel-díj is jár – olyan véleménye alakulhat ki manapság a nyilatkozatok kusza rengetegében eligazodni kívánó embernek, hogy az sokkal inkább emlékeztet az üveggömbbe bámuló jósok „jövőbelátására”, mint egzakt módszerekkel dolgozó tudományra. Ki ezt mondja, ki azt, s mivel mindegyik „pénzügyi guru” kétértelműen fogalmaz – 50 százalékos esélye van mondják például, hogy be fog következni –, így mindig igazuk van: ha bekövetkezik, akkor azért, ha nem, hát azért.
A logika is kezd a a feje tetejére állni, s egyre kevésbé tudni, hogy melyik az okozat, melyik az ok, de már az sem teljesen világos, hogy melyik melyikből következik: az okból az okozat vagy az okozatból az ok? Azokkal az önbeteljesítő jóslatokkal kapcsolatban, amiket hitelminősítők hoznak manapság az eladósodott(abb) európai országok rovására, ez mindenképpen így van. Az állam, amelyet leminősítenek, ha addig nem volt bajban, ezt követően már biztosan bajban lesz.
Hihetetlenül hatékony fegyver van a három amerikai tulajdonban lévő, és sokak szerint amerikai érdekeket képviselő nagy hitelminősítő kezében.
A Standard & Poor's hét eleji bejelentése, amelyben nem kevesebb, mint 15 európai ország hosszú távú adósbesorolását látta el negatív kilátással, nemcsak önbeteljesítő jóslat volt, hanem jókora szerepzavar is: a hitelminősítőnek ugyanis elvileg hitelminősítőnek kellene lennie, nem pedig politikai intézménynek. Ez a jól időzített döntés nyilvánvaló politikai nyomásgyakorlás volt az európai vezetők ma és holnap tartandó csúcstalálkozója előtt arra vonatkozólag, hogy konkrét lépések szülessenek a válság leküzdésére és az erős euró megteremtése irányában. Egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy a dollárral szembeni erős euró a szintén eladósodott Egyesült Államok érdeke lenne a jelen helyzetben.
Ma és holnap kiderülhet, hogy mi mit csóvál: a kutya a farkát vagy a farok a kuty(áj)át.
