Az adóhivatal annak elérésére törekszik, hogy a bank ne fizethesse ki a béreket, amíg az államnak nem utalta át az adót és a járulékot. A pénzintézetekre tehát hasonló feladat hárulna, mint megszüntetése előtt a Társadalmi Könyvviteli Szolgálatra.
A dolgozóknak joguk van, hogy fizetésüket készpénzben vegyék fel, mert ezt semmilyen törvény nem tiltja, s egyik sem irányozta elő, hogy a munkáltatók kötelessége a bérek átutalása folyószámlára. Tévhit az, hogy a polgárok csak a bankban vehetik fel jövedelmüket, hogy az állam ily módon ellenőrizhesse a fizetési forgalmat.
Igen gyakran az elégedetlen ügyfelek zúgolódnak a bankban, mert a folyószámla megnyitására, megszüntetésére, minden más szolgáltatására sápot vet ki, holott ezt a szerződés aláírásakor elhallgatta. Az is meghonosodott gyakorlat, hogy a cégek utasítják alkalmazottaikat, hogy melyik bankban nyissanak folyószámlát.
A munkáltatók általában szerződést kötnek valamelyik bankkal a pénzforgalom lebonyolításáról és kölcsön folyósításáról. Ellenszolgáltatásként a cégek kötelezettséget vállalnak, hogy dolgozóik bérét abba a bankba utalják át. Végső soron tehát a bank szabja meg a feltételeket, s ennek árát a munkavállalókon hajtják be.
Elméletileg a bankoknak azzal kellene egymással versenyezniük, hogy melyik nyújt kedvezőbb szolgáltatást ügyfeleinek. Gyakorlatilag azonban ez nincs így. Abban a helyzetben, amikor a munkaképes lakosságnak mindössze egyötöde dolgozik, azok a szerencsésebbek, akiknek van állásuk, rákényszerülnek számos feltétel elfogadására, még arra is, hogy melyik bankban nyissanak folyószámlát, noha egyszerűbb és kedvezőbb lenne számukra, ha bérüket saját cégük pénztárában vennék fel készpénzben.
