Az ellentmondó nyilatkozatok tengerében rendet téve alighanem a lényegre mutattak rá a szerdán Belgrádban tanácskozó közgazdászok, amikor arról beszéltek, hogy ami az európai adósságválság nyomán immár elért bennünket is, az nem „a gazdasági krízis második hulláma”, ahogyan azt egyre többször hallani a nyilatkozatokban, hanem a 2008-ban kezdődött, először hitelválságnéven ismertté vált világgazdasági válság további elmélyülése. Ami tehát a válságot illeti – bár 2010-ben volt egy derűlátásra okot adó rövid föllendülés –, még mindig lefelé tartunk, s az „alagút végén a fényt” még sehol sem látni. Egyelőre sajnos nem érezzük azoknak az intézkedéseknek a hatását sem, amelyek a válságból való kilábalás reményével kecsegtetnének: sem Európában, sem Szerbiában.
Szerbiában új gazdasági és iparfejlesztési politika meghozatalára, valamint átlátható, transzparens pénzügyi rendszerre van szükség – hangsúlyozták a Belgrádi Közgazdászok Társasága és a Belgrádi Gazdasági Kamara szervezésében a fővárosban megtartott szerdai tanácskozáson fölszólaló szakemberek. Az ország jelenlegi problémái ugyanis nem csupán a világgazdasági környezet romlására vezethetők vissza, hanem a tévutakra vezérelt szerbiai gazdaságpolitikára is. Ez pedig magától kínálja az egyetlen lehetséges megoldást, amelyet az országnak módjában van megtenni a helyzet orvoslása érdekében: a világgazdasági környezet alakításába jelentéktelen tényezőként nincs lehetőségünk beleszólni, a rossz úton járó szerb gazdaságpolitika irányváltását viszont nemcsak módunkban áll megváltoztatni, hanem ezt egyenesen kötelességünk megtenni!
A fölszólaló közgazdászok arra már nem mutattak rá, hogy a váltást hogyan és miként kellene véghezvinnie a kormánynak és a gazdasági szereplőknek. A Szerbiában (is) tetten érhető aggaszó válságjelekről és a várható következményekről viszont annál több szó esett.
A krízis miatt a szürkegazdaság aránya, amit már most is 30 és 60 százalék közöttire becsülnek, tovább növekedhet – mondta Gojko Rikalović, a Belgrádi Közgazdászok Társaságának elnöke. Mlađen Kovačević szerint ha az infláció hatását és a dinár túlértékelését is figyelembe vesszük, akkor reálisan nézve az államadósság már rég túljutott a GDP megengedett 45 százalékos szintjén. Milan Janković, a Belgrádi Gazdasági Kamara elnöke arról beszélt, hogy Szerbiában jóval több vállalkozás csukja be a kapuját, mint amennyit alapítanak.
– A válság második hulláma kifejezés a védelmi stratégia részeként csak egy metaforikus kifejezése azoknak, akik a gazdasági távlati perspektíváját mindössze a legközelebbi választásokig képesek elképzelni – mondta ki a leleplező gondolatot Petar Đukić.
Ebben a helyzetben legkevesebb három, de lehet, hogy öt évre lesz szükség a válságból való kilábaláshoz – szögezték le a tanácskozáson.
