A Nemzeti Munkaközvetítő Szolgálat adatai szerint augusztusban Szerbiában háromnegyed millió munkanélkülit tartottak nyilván. Tényleges számuk a nem hivatalos adatok szerint 1 millió körül mozoghat, de maradjunk csak a hivatalos adatoknál. A statisztika ijesztően magas, 22,2 százalékos munkanélküliségi rátáról árulkodik. (Tavaly októberben még „csak” 19,2 százalék volt). Az is igencsak aggasztó, hogy folyamatosan nő az állásnélküliek száma az országban. A Köztársasági Statisztikai Intézet adatai szerint idén júliusban 52 ezerrel kevesebben rendelkeztek munkahellyel, mint tavaly júliusban.
Van azonban egy területe a szerbiai gazdaságnak, ahol nem érvényesülnek ezek a riasztó tendenciák. A közvállalatokban legalább már tíz éve megállás nélkül nő a foglalkoztatottak száma. Az is fölöttébb érdekes, hogy a közvállalatokban az átlagkereset csaknem kétszer akkora, mint a magánszektorban.
A számok, szerencsére, az érem másik oldalára is rámutatnak. A pénzügyminisztérium adataira hivatkozva múlt heti számában a Večernje novosti arról ír, hogy 16 infrastrukturális szempontból kulcsfontosságú szerbiai közvállalat tavalyi vesztesége 28 milliárd dinár volt, ami kétszer annyi, mint 2009-ben. A „veszteséggyártásban” is élen járnak tehát a közvállalatok. Gazdálkodásában a legnagyobb mérleghiánnyal a Szerbiai Villanygazdaság (EPS) és a Szerbiai Vasutak közvállalat dicsekedhet. A két vállalat „termelte ki” a 28 milliárd dináros veszteség 80 százalékát.
Mégis, hogyan lehet ez? Mi lehet a közgazdasági szempontból felfoghatatlan helyzet magyarázata, hogy csődre megérett, a veszteségekeit megduplázó vállalatok folyamatosan növelhetik foglalkoztatottjaik számát és fizetését?
A kérdés nem költői. A választ bárki tudhatja, aki Szerbiában él, és ismeri valamelyest az itteni politikai viszonyokat.
