Csak egy gyors interjúra volt ideje Buza Imrének, az adai Buza-Coop konzervgyár cégvezető tulajdonosának, ugyanis Adán már várták a fehérorosz üzleti partnerek. Vállalkozása az orosz piac után, ahol már évek óta sikeresen működnek, most a fehérorosz piacra is szeretné kiterjeszteni termékeinek kivitelét. A Buza-Coop egyike annak a tizenhárom tartományi székhelyű cégnek, amelyet tegnap a Vajdasági Gazdasági Kamarában a kiemelkedő gazdasági teljesítményekért járó kitüntetésben részesítettek.
Nyolc évvel ezelőtt hozta létre a vállalkozását.Hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt ennyire fölfejleszteni a céget, hogy a Vajdasági Gazdasági Kamarában is fölfigyeljenek rá?
– 2003-ban alapítottam a céget, de tudni kell, hogy én harmincöt éve vagyok ebben a szakmában, a valamikori moholi Zora konzervgyárnak voltam az utolsó igazgatója, addig, amíg nem magánosították a gyárat. Ezután jött az ötlet, hogy saját magamnak is dolgozhatnék. Nyolc évvel ezelőtt bérmunkákkal, az alapokról indulva kezdtem el építeni a vállalkozást. Sikerült annyira fölfejlődni, hogy úgy döntöttem, építek egy saját konzervgyárat.
Honnan sikerült ehhez előteremteni az anyagiakat?
– A beruházáshoz a forrásokat abból a jövedelemből biztosítottam, amit előtte sikerült megkeresni a vállalkozással. Az indulás első három-négy éve nagyon jó időszaknak bizonyult, 3 millió dolláros kivitelem volt 2006-ban. Annak az évnek a zárszámadása alapján benyújtottam az igénylésemet a Köztársasági Fejlesztési Alaphoz, amit jóvá is hagytak, a következő évben pedig a Vajdasági Fejlesztési Alapnál igényeltem támogatást, és onnan is sikerült forrásokhoz jutni.
Milyen a termékkínálatuk?
– Félkilós csemegekukorica-konzervet és szintén félkilós borsókonzervet készítünk korszerű gyártási eljárással, automata gépsoron.
A hatalmas orosz piac aranybányát jelenthet ezeknek a termékeknek.
– Igen, de nagyon megkövetelik a minőséget. Nem igaz az, hogy Oroszországban a minőségre nem figyelnek oda. Nagyon is odafigyelnek, és ez bennünket is ösztönöz, ha versenyképesek szeretnénk maradni.
A mai orosz piacot ezek szerint már nem az igénytelenség jellemzi?
– Már nem a régi ez az orosz piac, nagyon kemény minőségi feltételeket támasztanak, és nagy a konkurencia is, meg kell küzdeni a potenciális vevőkért.
Hogyan sikerült kijutnia erre a nagy felvevőpiacra?
– Lépésről lépésre. Rengeteg utazással és utánajárással járt. Sok üzleti partnert ismertem meg ezáltal, s lassan kiépültek a kapcsolatok. Az is fontos, hogy mindvégig sikerült megőrizni a vállalkozás jó hírét, a imázsunkat, amelyet hosszú évek során sikerült megalapoznunk.
Említette, hogy a mai orosz piac kényes a minőségre. Önöknek nemrégiben sikerült megszerezniük a HACCP-tanúsítványt. Ez nagy beruházást jelentett?
– Tavaly novemberben sikerült megszereznünk a HACCP-tanúsítványt. Ettől fogva elmondható, hogy hivatalos, szigorú normákat kielégítő tanúsítványunk van arról, hogy minőségileg kifogástalan az árunk. Egyéves szigorú ellenőrzésnek kellett megfelelnünk ehhez.
Ez mekkora többletberuházást jelentett, vagy már eleve olyan szinten voltak, hogy a tanúsítvány megszerzése nem kívánt külön fejlesztéseket?
– A miénk zöldmezős beruházás volt, ez volt az első az adai ipari parkban. Én annyit jártam már előtte a világban, hogy pontosan tudtam hogyan kell fölépíteni a céget, a gyártórészleget, hogy az kielégítse a mai minőségi elvárásokat.
Az orosz piacon is föltétel a HACCP?
– Ez az egyik föltétel.
Szokványosan ilyenkor azt kérdezik a díjazottól, hogy mit jelent önnek vagy a vállalatának ez a kitüntetés. Közelítsük meg ezt a kérdést gyakorlati oldaláról: az üzleti eredményeken lendíthet-e valamit egy ilyen elismerés?Hozzátehetjük azt is, hogy a termékeikért az újvidéki vásáron is már két aranyérmet kaptak.
– Ez sokban hozzájárul a vállalat eredményességéhez. Az ilyen jellegű díjak a munkánk méltánylását jelentik, de egyúttal olyan elismerések is, amelyekre üzletkötéskor bármikor hivatkozhatunk.
Ezek szerint az újvidéki vásár aranyérmére odafigyelnek külföldön is?
– Így van.
