December harmadikát mindenütt a fogyatékkal élők világnapjaként tartják számon. Miroslav Vasin tartományi munkaügyi, foglalkoztatási és a nemek egyenjogúságával foglalkozó titkár a kormányban tegnap megtartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy nem különféle eseményekkel vagy ünnepségekkel emlékeztek erre a napra, hanem elkészítettek egy olyan jelentést, amelyből részletesen kiderül, mennyire érvényesülnek a fogyatékkal élők foglalkoztatására vonatkozó jogszabály rendelkezései a vajdasági munkaadók körében. Emlékeztetett arra, hogy a törvény értelmében a munkaadóknak kötelességük fogyatékkal élő személyeket is foglalkoztatni, illetve háromféle modellt követve járulhatnak hozzá a lakosság e kategóriájának szociális befogadásához.
Az első és legkézzelfoghatóbb eredményeket adó lehetőség a fogyatékkal élők közvetlen foglalkoztatása, amikor a munkaadó felveszi, és a munkaközösség tagjaként a törvényes előírásoknak megfelelően alkalmazza a személyt. A második modell szerint a munkáltató a Szolidaritás Alapba fizeti be a megfelelő összeget közvetlen foglakoztatás helyett, a harmadik modell pedig technikai-üzleti jellegű szerződések megkötését irányozza elő olyan vállalatokkal, melyek már foglalkoztatnak fogyatékkal élő személyeket. A törvény a munkaadók számára kötelezővé teszi e modellek valamelyikének alkalmazását. A foglalkoztatásügyi titkár a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a tartományi adminisztráció azon munkáltatók számának növeléséért száll síkra, amelyek az első lehetőséget választják.
Jasmina Stanić, a titkárság fogyatékkal élők foglalkoztatásával megbízott tanácsadója a jelentés részleteit ismertetve közölte, hogy az elfogadott jogszabály érezhetően megnövelte a foglalkoztatottsági adatokat az érintett csoport körében, ugyanakkor ahhoz is hozzájárult, hogy elbocsátások során ne ezen személyek neve szerepeljen elsőként a listán, ahogyan ez korábban sokszor megtörtént.
A Stanić által ismertetett adatokból kiderült, hogy Vajdaság ban 2574 fogyatékkal élő foglalkoztatott van, ugyanakkor ideális esetben 3300 személy nevének kellene ezen a listán szerepelnie. Az eredmények azt jelentik, hogy a munkáltatók a hiányzó szám esetében az említett modellek közül a második vagy harmadik – úgyszintén törvényesnek számító – lehetőség mellett döntöttek. Leegyszerűsítve azt lehet elmondani, hogy a törvényes kötelezettségnek megfelelően a fogyatékkal élőknek a foglalkoztatottak 2,6 százalékát kellene kitenniük, a jelenlegi adatok szerint azonban ma 1,8 százalékuk számít annak, tehát az esetek 0,8 százalékában más megoldást választottak a munkáltatók. A bemutatott adatok arra is kitérnek, hogy a munkaadók milyen arányban döntenek a felvázolt modellek valamelyike mellett. Ezek szerint nagy többségük, 70 százalékuk, az első, közvetlen foglalkoztatást jelentő modellt választja, 25,6 százalékuk inkább befizeti az alapnak a kiszabott összeget, 3,73 százalékuk pedig szerződéseket köt. Az arányok a közszféra és a magánszektor összesített adatait mutatják, és külön-külön sincsenek különbségek a két szféra között. A második modell alkalmazásáért egy főre havonta 26 ezer dinárt fizetnek a vállalatok, ez 25 millió dinár bevételt hoz az alapnak.
