Miután a világgazdasági válság másik hulláma is elért bennünket, a szerbiai bankok helyzete kapcsán megszólaló aggodalmakra mindig az volt a megnyugtató válasz az illetékesektől, a kormány és Szerbiai Nemzeti Bank (SZNB) vezetőitől, hogy nincs ok aggodalomra, a szerbiai bankrendszer stabil, a törvényi rendelkezések képezte védőháló Európa egyik legjobban védett bankrendszerévé teszi a miénket. Kísértetiesen emlékeztet ez a magabiztosan hangzó kijelentés más, ehhez hasonló, a szívnek kedves, az észnek viszont hihetetlenül hangzó állításokra, például arra az idén elhangzott mondatra a bankkormányzó szájából, hogy a dinár Európa egyik legstabilabb valutája, vagy a 2009-ben hangoztatott melldöngető állításra a kormányfő részéről, hogy bennünket nem érhet el a világgazdasági válság.
A szavak kimondattak, az ég nem szakadt le, a dinár viszont röviddel e kijelentések elhangzása után rohamos értékvesztésbe kezdett, a világgazdasági válság pedig – mint a legtöbb környező országot – mélyebb gazdasági krízisbe sodort bennünket. Ma sem tért észhez ennek nyomán, ha szabad ezt a képzavart használni, a szerbiai gazdaság.
A jelek szerint ez lesz a helyzet a szerbiai bankrendszer páratlan erejéről szóló állításnak is. Kedden járta be a szerbiai sajtót a hír, hogy a külföldi bankok hatalmas tőkekivonásba kezdtek szerbiai leányvállalataikból. Állítólag csak januárban 518 millió eurót vontak ki a szerbiai bankrendszerből, és ennek következtében az ország devizatartaléka egy hónap alatt 454 millió euróval csökkent. Ekkora mértékű tőkekivonásra nem volt példa még a 2008-as válság idején sem, ami jól mutatja, hogy mennyire komoly a helyzet.
Dejan Šoškić bankkormányzó a hír hallatán sietett megnyugtatni a közvéleményt. Szerinte nincs ok aggodalomra, semmi rendkívüli nem történt, jelentette ki tegnap, csupán szokásos tőkemozgásokról van szó, a devizatartalékok csökkenéséről szóló hír pedig egyszerűen nem igaz. Ez valóban megnyugtatóan hangzik, kérdés, hogy hihetünk-e benne?
A szerbiai bankrendszer helyzetével kapcsolatban más hírek is aggodalmakat kelthetnek. Az aggódók közül a legtöbben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az európai adósságválság rendkívül kedvezőtlen környezetében a külföldi bankok esetleges tőkekivonása lehet a legfőbb veszély, most viszont kezd kiderülni, hogy a többségükben szerbiai tulajdonban lévő pénzintézetekkel is komoly gondok vannak. Az IMF-fel folytatott februári tárgyalások sikertelenségének egyik legfőbb oka például az volt, hogy a kormány 100 millió eurót tervez fordítani a Kereskedelmi Bank (Komerciajlna banka) tőkésítésére. Ez csak az egyik eset. Januári hír, hogy az Agrobankban kényszerigazgatást kényszerült bevezetni az SZNB. A sor folytatódik. Február elején hozta létre a kormány a bankok pénzügyi stabilitás megőrzésével megbízott munkacsoportot, s a jelek szerint indokolt volt ez a lépés. Két szerbiai tulajdonban lévő bank máris támogatáshoz folyamodott. Az egyik segélykérő a Privredna banka Beograd, a másik pedig a Vajdasági Fejlesztési Bank! Ez utóbbi igencsak rossz hír, hiszen a tartomány gazdasági fellendítése miatt létrehozott pénzintézetről van szó, amely 58,78 százalékban tartományi tulajdonban van. A hírek szerint a Vajdasági Fejlesztési Banknak 40 millió eurós segítségre van szüksége. Ez a veszteség állítólag még azelőtt keletkezett, mielőtt átalakították fejlesztési bankká.
