Nem veszem zokon, ha valaki beleolvas az első mondatba, s tüstént továbblapoz. Megértem, mert már önmagamnak is kezdek unalmas lenni a rendszeresen ismétlődő történet egyhangúsága miatt. Az állam ugyanis időnként nagyvonalú és megértő. A gond az, hogy a mi pénzünkkel nyúl a magánvállalkozók hóna alá, s törleszti adósságukat.
Egyszer azért fizeti ki helyettük a járulékot, hogy a foglalkoztatottak nyugdíjba vonulhassanak, máskor meg azért, hogy hitelesíthessék betegkönyvüket. Bizonyos idő elmúltával minden kezdődik elölről, megismétlődik a történet. Ezért olyan unalmas.
Mit számít, hogy ennek ára van? Nem is elenyésző. A tétel több milliárd.
Természetesen egyetlenegy állam sem hagyhatja magára azokat az alkalmazottakat, akik tisztességesen dolgoztak, s nem önhibájukból maradtak nyugdíj és egészségügyi védelem nélkül. Az állam erre az elfogadható magyarázatra hivatkozik, és ez látszólag rendjén is volna. Nem kerülhető meg azonban a kérdés, vajon az állam eltökélte-e, hogy valaha is leszámol azokkal, akik saját számlájukra utalják át az adót és a járulékot? Megéljük-e azoknak a felelősségre vonását, akik apai jussként értelmezve cirka 300 milliárd dinárt zsebre vágtak? Vajon az ország politikai vezetősége az adófizetők pénzének herdálásán kívül bármi másban egyetért-e? Vajon mikor kezdi meg ígéretének beváltását, hogy behajtja az adót és a járulékot?
Senki sem állíthatja meg a lavinát, amelyet az állam indított el azzal a rejtjeles üzenetével, hogy nem kötelező adót fizetni. Ez a lavina elsöpörheti a gazdasági rendszert. Egyaránt betemetheti az adócsalókat és azokat, akik rendszeresen teljesítik kötelezettségüket, s roskadnak a teher alatt.
Évek óta semmit sem tettek e kedvezőtlen irányzat, a rossz munkamódszer ellen. Mi is várható el egy hatalomtól, amely csak a választások megnyerésére és a bársonyszékek megőrzésére összpontosít?
Ez az unalmas történet többféleképpen fejezhető be. Például annak megismétlésével, hogy a népjóléti politikának a törvényességhez, a polgárok igényéhez kell igazodnia, s nem folytatható sajátos üzletemberek szája íze szerint.
Kitehető a pont azzal is, hogy a gondok megoldásáról elterelhető a figyelem, mondjuk Angelina Jolie filmjével. Nem számít az, hogy kevesen látták, a lényeg, hogy sok személynek lesújtó a véleménye róla, s ezt terjengősen fejtsék ki, s minden mást szorítson háttérbe.
Be ne tegye formás lábát Szerbiába! Vegye tudomásul, hogy nemkívánatos!
