Erről tegnap közelebbi információkat is megtudhattunk. Mirko Cvetković kormányfő a szerb képviselőház pénzügyi bizottsága tegnapi ülésén cáfolta azt a föltételezést, hogy nyilvánosságra nem hozott, titkolt költségvetési kiadások miatt távozott volna az IMF, a kormányfő szerint a Kereskedelmi Bank (Komercijalna banka) 100 millió eurós tervezett feltőkésítése és állami kezességvállalásokra szánt összeg nagysága volt a központi vitatéma, valamint az a keret, amit az előre nem látható veszélyek kiküszöbölésére különített el a kormány.
Mirko Cvetković szerint az IMF küldöttséggel februárban zajló tárgyalások valójában nem zárultak kudarccal. „Léteznek bizonyos nézetkülönbségek közöttük a költségvetés alapszámaival kapcsolatban, a tárgyalások pedig folytatódnak az új kormány megalakulása után, amikor erre megteremtődnek a föltételek” – mondta a kormány első embere.
Két fontos dologról is tájékoztat bennünket ez a sokatmondó kijelentés: egyrészt arról, hogy költségvetési hiány elengedése volt az oka a sikertelenül záruló megbeszéléseknek, másrészt arról, hogy az IMF képviselői is belátták, a tárgyalásokat csak az új kormány létrejötte után érdemes folytatni, most ugyanis a választók megnyerése a fő cél, s ezért májusig már számításba sem jöhet a szavazatvesztés veszélyével járó népszerűtlen intézkedések meghozatala a még regnáló kormány részéről.
A Szerb Nemzeti Bank honlapján tegnap nyilvánosságra hozott IMF-ajánlás, melyet a Blic értesülései szerint nem Belgrádban, hanem Washingtonba hazatérve fogalmaztak meg, konkrétan fölsorolja, hogy mik a feltételei az újabb felülvizsgálati látogatásnak, ami csak a választások után várható. A föltételek a következők: a 2012-es költségvetés módosítása, amely szavatolja a többletkiadások és az adósságnövekedés visszafogását (1.); középtávú pénzügyi terv elfogadása, amely lehetővé teszi, hogy az államadósság a törvényben előírt határon belül maradhasson (2.); föl kell gyorsítani a strukturális reformokat (3.).
Ezek a tárgyalások folytatásának az előfeltételei, ami egy viszonylag rövid lista. Az ajánlások listája már jóval hosszabb.
Az IMF-ajánlás szerint az új kormánynak – rögtön a választások után! – a következőket kellene megvalósítania, hogy az államadósságot visszaszoríthassák a megengedett határon belüli tartományba: az új kormánynak csökkenteni kellene a szubvenciókra fordított kiadásokat és a fizetésekre fordított pénzösszeg nagyságát, növelnie kellene az áfát, a vállalati nyereségadó alapösszegét és a vagyonadót. A javaslat szerint a május után megalakuló kormánynak átfogó adóreformot kellene végrehajtania, amelynek a gerincét a közvetett adóbevételek és a vagyonadó növelése, valamint a szociális kiadások csökkentése képeznék. Az IMF két megoldási lehetőséget javasol a tarthatatlannak ítélt kiadások miatt, amellyel a kormány a nyugdíjalap hiányát kénytelen pótolni: szerintük vagy csökkenteni kellene a nyugdíjalapba átfolyatott költségvetési kiadás mértékét, vagy meg kell emelni a nyugdíjkorhatárt. Az utóbbi lépés a javallottabb az ajánlás szerint, ugyanis mint írják a javaslattevők az előbbi azt eredményezhetné, hogy a nyugdíjak értéke elfogadhatatlanul alacsony szintre esne vissza.
A javaslatok, azaz a várhatóan szavazatvesztéssel járó népszerűtlen intézkedések listája ezzel még nem ér véget. Az IMF azt ajánlja az új kormánynak, hogy föl kellene gyorsítani a közvállalatok magánosításának a folyamatát, s ideje volna az állami tulajdonban lévő cégek működésén is javítani a gazdaságossági szempontokat szem előtt tartva. A végkielégítések összegét a legutolsó munkaadónál eltöltött munkaévekhez kellene kötni és a meghatározott idejű munkavégzés tartamát egyről három évre kellene meghosszabbítani. Végezetül, de nem utolsósorban az IMF szerint végre kellene hajtani egyszer már az úgynevezett előírások guillotin-ját is, vagyis vissza kellene nyesni azokat a szükségtelen bürokratikus akadályokat, melyek a lehetséges befektetőket elijeszthetik.
Nemcsak beszélni kellene róla – tehetnénk ehhez hozzá.
