Kedden Újvidéken a Tartományi Képviselőház épületében dr. Slobodan Puzović tartományi városrendezési, építészeti és környezetvédelmi titkár, dr. Branko Miljanović egyetemi tanár és dr. Olivera Bjelić-Čabrilo docens Vajdaság halállománya és a fonálférgek címmel tartottak sajtótájékoztatót. Előrebocsátjuk, tekintettel arra, hogy kutató biológusokról van szó – akik, tegyük hozzá, a téma élettani részének nemzetközileg elismert szakértői –, a sajtótájékoztató inkább ismeretterjesztő volt, mintsem a halfogyasztás veszélyeinek egészségügyi szempontjaival foglalkozott.
Olivera Bjelić-Čabrilo elmondta, hogy a szóban forgó fonálféreg sajtóban megjelenő tudományos neve pontatlan, helyesen: Eustrongylides sp. Tekintettel arra, hogy élősködőről van szó, mielőtt eléri végső alakját, számos átalakuláson megy keresztül. Gazdaállatai a halevő vízimadarak, ezek ürülékével terjednek petéi is. A vízfenékre jutó tojások a fenéklakókban, elsősorban a kevéssertéjűek találnak újabb köztes szervezetre, és ezekben fejlődnek tovább. A féreg következő állomása a fenéklakókkal táplálkozó halak – olykor a békákban és a kockás siklóban is előfordulhat, majd következnek a ragadozók. Tájainkon is ezeken a fajokon – süllő, harcsa, csuka, sügér – jelentkezik leginkább. A fonálférgekről tudni kell, hogy igen nagyok, rendszerint öt–hét centisek, de találtak már tízcentis példányt is; színük a piros és a barna között változik. Tehát mind méretüknek, mind színüknek köszönhetően jól láthatók a halhúsban, és könnyen eltávolíthatók. Fontos tudni – hangsúlyozta Olivera Bjelić-Čabrilo –, hogy ezek a fonálférgek az emberben csak mint köztes szervezetben fordulhatnak elő – ide kerülve megfelelő gazdaállatra várva betokosodnak –, végső formájukat kizárólag a madarakban érhetik el, és csak bennük képesek szaporodni. A férgek fagyasztásra, főzésre egyaránt érzékenyek. Velük ellentétben a peték igen ellenállóak, a szabadban akár két évet is elélhetnek. Bár nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy ezek a fonálférgek élve jussanak az emberi szervezetbe, a petéknek viszont erre semmilyen esélyük – csak ha apró halat ennénk nyersen! – igaz az is, hogy onnan csak művileg távolíthatók el.
Branko Miljanović elmondta, hogy a szóban forgó fonálférgeket éppen az általa vezetett kutatócsoport találta meg halainkon, de ennek már vagy tíz éve. Kissé furcsának tartja, hogy ez most országos szintű problémává fajult. Kutatásainak eddigi eredményei – tíz évről van szó! – azt tanúsítják, hogy a fonálférgekkel fertőzött ragadozók azokban a vizekben a leggyakoribbak, amelyekben a köztes állatként szolgáló kevéssertéjűeknek magas az egyedszáma. Ezek rendszerint a szerves anyaggal terhelt vízrészek, tehát azok a helyek, ahol a vízfeneket vastag réteg szerves iszap borítja. Ezekben ugyanis rendkívül sok kevéssertéjű található, az ilyen helyek szabályszerűen a csatornatorkolatok és a szennyvizek beömlései. Tehát a fonálférgek kifejlődésében környezeti hatások is közrejátszanak. Megítélése szerint rendkívül fontos annak feltérképezése, hogy pillanatnyilag a ragadozóállományban mekkora a fertőzött egyedek arányszáma, valamint az is, hogy a halgazdasági állományokban is jelen vannak-e a fonálférgek. Ezek megállapítása érdekében ugyanis az egyetem kutatócsoportja nem járhat el önhatalmúlag, hanem felső utasítás szükséges.
Slobodan Puzović elmondta, hogy tartományi szinten a vízkezelők bevonásával hamarosan megkezdődik a halállomány általános felmérése, és ennek keretében a fonálférgekkel való fertőzöttség arányának megállapítása is. Újságírói kérdésre válaszolva, hogy mi a teendő az egyre népesebb kárókatona-állománnyal, a tartományi titkár kijelentette, a szóban forgó madarakból tájainkon mintegy 2000 pár fészkel, télidőben azonban a Baltikum vidékéről érkező telelőmadarakkal együtt az egyedszám 15 000. Egyelőre csak a halgazdaságok területén engedélyezett évi 600 egyed kilövése.
