A egykori Jugoszlávia tagköztársaságainak hetilapjaiban megjelenő írásokat értékelve az derül ki, hogy a korrupció terén még mindig Szerbiában a legáldatlanabb a helyzet – hangzott el tegnap az Újvidéki Újságíró-iskola által szervezett, A korrupció és a vállalkozás, avagy a sikeres üzletelés akadályoztatásáról folytatott nyilvános eszmecserén. Dubravka Valić-Nedeljković, az újságíró-iskola egyik tanára lapunknak így foglalta össze a tapasztalataikat:
– Másfél éven át tanulmányoztuk a nyugat-balkáni országokban a korrupció feltárását a médiában, s arra a megállapításra jutottunk, hogy az újságírók Szlovéniában foglalkoznak legtöbbet a korrupcióval és a hozzá fűződő helyzettel. Arra is fény derült, hogy éppen ebben az országban sikerült leginkább tisztességes keretek közzé szorítani a visszaéléseket a vállalkozásban és az állami adminisztráció területén. Szerbiában lehangoló a helyzet, hiszen a korrupció tekintetében az európai országok közül a 89. helyen van országunk, mégis nálunk foglalkoznak legkevésbé ezzel a témakörrel a hetilapok. Ez is indokolja, hogy a korrupcióra rámutató, nagy horderejű projektumba kell kezdeni, amelynek megvalósítása már előre látom, hogy nem lesz egyszerű. Ugyanis hiányzik a társadalmi összefogás és a segítség. Bármerre megyünk, mindenütt azzal fogadnak bennünket, hogy ez egy kiváló téma, közérdekű dolog, ám amikor konkrétan bejelentjük, hogy majd küldjük az újságírókat, akkor azt a választ kapjuk, hogy azért mégse most, nem legkedvezőbb a pillanat. A másik akadály amibe ütközünk, a pénzelés. Az igazság az, hogy senki sem akar komolyan bármit is lépni. Egyszerűen nem tetszik az elképzelés, hogy lerántjuk a leplet a korrupcióról. Szerintem már ez a hozzáállás is a korrupció kendőzésének egyik fajtája.
Zoran Gavrilović, a társadalmi véleménykutatási ügynökség igazgatója igazán mélyrehatóan elemezte a vállalkozás és a korrupció összefonódását, ám mint közölte, kézzel fogható adatokkal nem szolgálhat. Csupán azt tudja elmondani, mire panaszkodnak a vállalkozók, s hogy ő ennek alapján alapján milyen tapasztalatot szűrt le:
– A vállalkozók folyton arra panaszkodnak, hogy az állami adminisztráció lomha, nehézkes, nem úgy működik ahogyan kellene. Nehezen tudnak hozzájutni a szükséges iratokhoz, bizonylatokhoz, kimutatásokhoz, mert az adminisztrátorok mesteri módon tudják bonyolítani az ügyintézést. Ha a folyamatot szeretnék felgyorsítani, arra egyetlenegy mód létezik: a csúszópénz. Lekenyerezéssel mindent meg lehet oldani, és a folyamatok csodával határos módon felgyorsíthatók. Viszont az én nézetem szerint Szerbiában az a fő gond, hogy a vállalkozókat egyetlen dolog érdekli, a minél nagyobb haszon. A jelenlegi feltételek között próbálják ezt megtenni, és bizony nem válogatnak az eszközökben. Magától érthető, hogy az állami adminisztrációt meg kellene reformálni azért, hogy ne legyen a korrupció melegágya, noha egyedül a csúszópénzt elfogadók nem hibáztathatók. Az etikával, a vállalkozói hozzáállással, azaz az emberi tényezővel van a legnagyobb baj, ennek gyökerei a 90-es évek elejére nyúlnak vissza.
Nagyon sokan azok közül, akik a 90-es években vágtak bele a vállalkozásba mára monopóliumhelyzetet tudtak teremteni a szerbiai piacon, s ők diktálják a feltételeket, a viselkedési szabályt a vállalkozói réteg körében. Természetesen az állam dolga lenne rendet tenni, de nem történik semmi. Láthatjuk, hogy manapság a monopólium ellenőrzésén és megakadályozásán tevékenykedő bizottság utasításait szinte senki sem tartja tiszteletben. A berögződött rossz szokások, a téves vállalkozói kultúra, a lomha állami gépezet, a jogszabályok és a hivatalos előírások összehangolatlansága az európai szabvánnyal a vétkes mindenért, és persze a tisztességes verseny tiszteletben tartásának a hiánya – állítja Gavrilović.
