Szerbia és a MOL közötti tárgyalások kulcsfontosságú szakaszba értek, mivel május 22-én lejár az amerikai határidő. A szerb állam nem hajlandó olyan megállapodást elfogadni, amely veszélyeztetné energiabiztonságát. Központi kérdés a pancsovai finomító stratégiai szerepe és jövőbeli működése.
Szerbia a lehető legrövidebb időn belül új javaslatot vár a MOL-tól a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) ügyében, hogy a tárgyalások május 22-ig, az amerikai adminisztráció által megszabott határidőig lezárulhassanak – jelentette ki a Belgrádi Energetikai Fórumon Dubravka Đedović Handanović bányászati és energiaügyi miniszter.
Mint mondta, a MOL-lal folytatott tárgyalások a NIS jövőjéről bonyolultak, de Szerbia továbbra is kompromisszumra törekszik.
– Szerbia ragaszkodik ahhoz, hogy 5 százalékkal növelje részesedését a NIS-ben, mert így nagyobb befolyása lenne a stratégiai döntésekre, és meg tudná akadályozni az állami érdekekkel ellentétes lépéseket. Kevés az idő, mivel a Gaszpromnyeftnek és a MOL-nak 11 napon belül dokumentumokat kell benyújtania az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma Vagyonellenőrzési Hivatalának (OFAC). Szerbia garanciákat akar arra, hogy az ország energiaellátása és gazdasági érdekei ne sérüljenek. Nem az a kérdés, hogy a finomító működni fog-e vagy sem, mert működnie kell. A kérdés az, hogy milyen mértékben és milyen kapacitással működik majd, továbbá hogyan felügyelik ezt, mi történik, ha ez nem valósul meg, és Szerbia hogyan védi meg akkor a saját pozícióját. A pancsovai finomító hatással van az ellátásbiztonságra, a bruttó hazai termékre (GDP), a foglalkoztatásra és az ipari növekedésre – fejtette ki Đedović.
Hozzátette, hogy az állam teljes bizonyosságot akar afelől, hogy a MOL nem kizárólag saját üzleti érdekeit, elsősorban a profitszerzést tartja szem előtt, hiszen a magánvállalatok így működnek. Ezért bizonyos szerződéses részleteket mindenképpen rendeznie kell.
Đedović elmondta, hogy Szerbia nem köt mindenáron kompromisszumot a NIS jövőjéről szóló tárgyalásokon, ha az sértené az állami érdekeket. Az állam ragaszkodik a pancsovai finomító működésének szigorúbb ellenőrzéséhez, az ellátásbiztonsághoz és a vállalat pénzügyi kötelezettségeinek teljesítéséhez.
Arra a kérdésre, hogy mekkora az esélye a kompromisszumnak, a miniszter azt válaszolta, hogy az nem Szerbiától függ, hanem elsősorban az Egyesült Államok és Oroszország kapcsolatától, ugyanakkor Szerbiának van B és C terve is.
Rámutatott arra, hogy az előző év végén 100 napig nem érkezett nyersolaj Szerbiába, és a pancsovai finomító sem működött ebben az időszakban, mégsem alakult ki üzemanyaghiány vagy komolyabb probléma.
– Ez elsősorban a megnövelt tartalékoknak és az állam energiapolitikájának köszönhető. Nincsenek hiányok, nincsenek ellenőrizetlen áremelkedések, nincsenek korlátozások a benzinkutakon vagy törölt járatok, és úgy gondolom, ez a szerb kormány politikájának nagy sikere, amelynek célja a polgárok érdekeinek védelme. Szerbia jelenleg olyan állami gázolajtartalékokkal rendelkezik, amelyek körülbelül 63 napig képes fedezni az import kiesését, míg az olajvállalatok kereskedelmi készleteivel együtt a teljes tartalék mintegy 83-84 napnyi átlagfogyasztásra elegendő –fogalmazott Đedović.
A tárcavezető sajnálatának adott hangot, hogy Szerbia szenvedi meg leginkább a NIS elleni szankciókat, mivel nem tehet róluk.
Srđan Barac politikai elemző a Tanjug hírügynökségnek elmondta, hogy a pancsovai finomító kulcsfontosságú Szerbia gazdasága és energiabiztonsága szempontjából, ezért az államnak nem szabad elfogadnia olyan javaslatot a MOL-tól a NIS ügyében, amely csökkentené a finomító szerepét vagy veszélyeztetné az ipari fejlődést.
– Veszélyes lenne, ha a finomító ugyan megmaradna, de fokozatosan leépítenék a kapacitásait, mint korábban Horvátországban az INA sisaki finomítója esetében. A pancsovai finomító esetleges leépítése nemcsak az energiabiztonságot, hanem a szerb gazdaság egészét, a GDP-t, az ipari termelést és az ország befektetői vonzerejét is kedvezőtlenül érintené – közölte Barac.
A szakértő úgy véli, hogy Szerbiának van elég politikai és diplomáciai ereje ahhoz, hogy elutasítson egy számára kedvezőtlen megállapodást, és szerinte valószínűleg nem lesz olyan kimenetel, amely komolyan veszélyeztetné az ország energiaellátását.
Nyitókép: Dubravka Đedović Handanović (Fotó: Beta)
