Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez) és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatás ellenére is folytatódik.
Az alkoholizmus fogalmához a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. azok családjának életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elő – a férfi/nő arány 4:1 –, azonban kutatási adatok szerint ez az arány lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat.
A brit kormány nemrég egy nagyszabású alkoholellenes kampány nyitányaként a részegeseket kilenc kategóriába sorolta, azzal, hogy amennyiben valaki felismeri mértéktelen ivászatának okát, könnyebben megszabadulhat káros szenvedélyétől. Az egészségügyi tárca által kezdeményezett kutatás során a nagyivók kategóriájába azokat a nőket sorolták, akik hetente 35 adagnyi alkoholt gurítottak le a torkukon, a férfiak esetében a választóvonalat a heti 50 porciónyi szeszes italban határozták meg.
A besorolás szerint létezik a bánatos alkoholisták kategóriája, ebbe olyan személyek tartoznak, akik épp krízishelyzetbe kerültek: elvesztették hozzátartozójukat, elváltak vagy pénzügyileg kerültek padlóra. Az ilyen emberek vigaszt remélnek az alkoholtól, amely reményeik szerint segít majd átvészelni a nehéz időket. A stresszes alkoholistákon túl nagy a munkahelyi vagy otthoni nyomás: ők csupán a szesz segítségével képesek elengedni magukat. Az elfoglalt alkoholisták kategóriájába olyan egyének nyertek besorolást, akiknek percre be van osztva a napjuk. Esetükben az alkohol kapcsolatteremtő szerepet játszik. A konformista nagyivók a teremtés azon koronái, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy esténként a férfinak a kedvenc kocsmájában a helye. Számukra a pub a második otthon. A társasági részegesek kiterjedt baráti kompániájukkal alkoholizálnak. Esetükben a közös ivászat biztonságérzetet ad, e társasági események jelentik életük igazi értelmét. Az unatkozó alkoholisták általában egyedülálló anyák vagy frissen elvált személyek, akiknek alig-alig vannak barátaik. Esetükben az alkohol jelenti a társat és a társaságot, az esti egy-két vagy még több pohárkával ünneplik meg, hogy vége az unalmas napi robotnak. A macsó részegesek viszont a vélt vagy valós mellőzöttségük okán alkoholizálnak, valamint azért, mert meggyőződésük szerint az igazi férfi iszik. A hedonista alkoholisták kategóriájába szinglik és elváltak kerültek, valamint olyan britek, akiknek felnőtt gyermekei már kirepültek a családi fészekből. Az érintettek azért isznak, hogy saját maguk előtt bizonyítsák, mennyire szabadok, függetlenek és fiatalok. Végül a függők kategóriájába olyan férfiak kerültek, akik gyakorlatilag a kocsmában élnek. Az érintetteknél a szenvedélybetegség kialakulásában több tényező játszik közre, beleértve az unalmat és az állandó elégedetlenséget.
Az alkoholizmus a mai terápiás módszerekkel jobb eséllyel gyógyítható, mint évekkel ezelőtt. A legnagyobb gyógyulási esély a gyógyszeres és pszicho-szocioterápiás kezelések kombinált alkalmazásával érhető el. Hosszú távú nemzetközi kutatások azt találták, hogy az alkoholbetegek kb. 8–39%-a absztinens lesz, 46-87%-a viszont visszaesik, alkoholfüggő marad. 0-33%-uk kontrollált ivóvá válik.
