A védőoltások minden esetben súlyos, sok esetben életet veszélyeztető betegségek elleni védelmet biztosítanak. Az orvosok szerint nem a védőoltás reakciójától kell félni, hanem a betegségtől, amit az immunizációval kivédhetünk.
1796-ban, amikor még a vírusok létezéséről sem tudtak, Edward Jenner angol orvos előállította az első vakcinát. Vizsgálódásai során rájött arra, hogy a fejőasszonyokon megjelenő tehénhimlő védettséget nyújt a fekete himlő ellen. Ezen megfigyelésére alapozva tehénhimlő vírusával oltott be embereket, akiket így nem tudott megfertőzni az a járvány, amely akkoriban tömegek halálát okozta. Innen ered a vakcina kifejezés is (latinul vacca, vaccae= tehén). Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik a vakcináció, előbb immunrendszerünk működését kell megértenünk.
Szervezetünk védekező rendszerét olyan sejtek alkotják, amelyek szembeszállnak és harcolnak az idegen behatolókkal, végül pedig legyőzik őket. Természetesen a sejtnek nincs agya, így nem tudja megmondani, hogy ki a „bűnöző” és ki nem. Minden baktériumon, víruson vannak úgynevezett antigének, és ez alapján lehet őket azonosítani. Amikor bekerülnek a szervezetünkbe, immunrendszerünk sejtjei elkezdenek antitesteket termelni, ezzel pedig beindul az a folyamat, amely a kórokozók mihamarabbi eliminálását vonja maga után. Ezek az antitestek még nagyon sokáig a szervezetünkben maradnak, így óvnak bennünket a megbetegedéstől. Ezért van az, hogy például élete folyamán mindenki csak egyszer lesz bárányhimlős, mivel a bárányhimlő antigénjére termelt antitestek életünk végéig a vérünkben maradnak. Sajnos nem minden antitest ilyen kitartó, például egy évben többször is influenzásak lehetünk, mivel az influenzavírus antigénjére válaszul termelt antitest koncentrációja néhány hónap alatt annyira lecsökken, hogy nem tud védelmet nyújtani a vírusok ellen. Amikor a kisbabánkat vagy a gyermekünket beoltják, akkor valójában halott, illetve inaktivált vírusokat fecskendeznek a vérébe. Ezeket a vírusokat laboratóriumokban állítják elő, mégpedig úgy, hogy különböző eljárásokkal megfosztják őket azon képességüktől, hogy betegséget okozzanak, de mindeközben nem sérülnek az antigénjeik, így amikor bekerülnek a véráramba, ki tudják váltani az antitestek termelődését. Valójában a vakcinával tévesen riasztjuk szervezetünket, hogy „baj van, jönnek a betolakodók”, és az erre teljes erőbedobással elkezdi tenni a dolgát, termeli az antitesteket, amelyek vérünkbe kerülve megóvnak minket. Vannak olyan oltások, amelyeket csak egyszer kell megismételni, és vannak olyanok, amelyeket többször. Van olyan oltás, ami egy életen át tart, és olyan is van, amely csupán néhány hónapig nyújt védelmet. Ennek egyik oka, hogy az antitestek koncentrációja bizonyos esetekben egy idő után annyira lecsökken, hogy az oltás mennyisége már nem elegendő ahhoz, hogy védelmet nyújtson. A másik lényeges ok az immunrendszer azon tulajdonságában rejlik, hogy amennyiben az ő sejtjei másodszor futnak össze ugyanazzal a betolakodóval, akkor sokkal gyorsabban felismerik és sokkal több antitestet termelnek ellene (körülbelül százszor többet)m mint az első találkozásnál.
A védőoltásról és annak fontosságáról dr. Balda Ivanović Margaretta gyermekgyógyásszal beszélgettünk.
Milyen védőoltásokat kapnak a gyerekek?
Szerbiában az egészségügyi törvény alapján minden gyermeket a következőbetegségek ellen köteles beoltatni a szülő:
A BCG vakcinát tuberkulózis ellen adják be a gyermeknek pár nappal születése után, ezt az oltást hat héttel később megismétlik. A hepatitis B elleni védőoltást is még a szülészeten megkapják a babák. A 12 éves gyerekeket is beoltjuk hepatitis B ellen, azért, mert születésükkor ez az oltóanyag még nem létezett. Ezt a védőoltást hat hónap múlva meg kell ismételni. Az oltási könyvecskében DiTePer-ként szereplő vakcinát Difteria, azaz torokgyík, tetanusz valamint Pertussis, közismertebb nevén szamárköhögés ellen adjuk. Ezt összesen négyszer kell felvenni, először 2 hónapos korban, majd 6 hét elteltével, ezt követően a 18 hónapos babát is beoltjuk vele, a negyedik oltást pedig 14 évesen kapja meg a gyermek. A polyomyelitis a gerincvelő szürkeállományának a gyulladása, ami gyermekbénulást okoz. E betegség ellen először 14 hónaposan kap védelmet a baba, az oltást négy hónap elteltével megismételjük. Az utolsó vakcináját pedig 14 évesen veszi fel. Agyhártyagyulladást okoz a Haemofilius meningitidis. Ellene először két hónaposan kapnak a csecsemők védőoltást, amit hat hét, majd újabb hat hét elteltével megismétlünk. Az egyéves gyermekeket rózsahimlő, kanyaró és fültőmirigy-gyulladás ellen oltjuk be.
Mekkora az esélye egy allergiás reakció kialakulásának?
Egy igazán súlyos allergia kialakulásának valószínűsége minimális. A mai oltóanyagok már kifinomultak és jó a minőségük. Ha be is következik a reakció, akkor sem az oltóanyag a hibás, hanem a szer, amivel tartósítják. Sűrűbben jelentkezik bőrpír, illetve nem túl magas, 38 fokos láz, de ez gyorsan elmúlik.
Az oltás kötelező, gyakran fordul elő, hogy a szülők nem akarják beoltatni a gyermeküket?
Vannak, akik félnek az oltástól. Ilyen esetben az orvos feladata, hogy megnyugtassa a szülőket és elmagyarázza nekik miért fontos, hogy a gyereket beoltsák. Legtöbb esetben az ilyen beszélgetés eredményes. A szülők kételyei eloszlanak és megengedik, hogy gyermekük felvegye a védőoltást.
Mi a helyzet akkor, ha valaki mégsem veszi fel a vakcinát?
A védőoltás kötelező, ha a szülő nem tesz eleget ezen kötelezettségének, azt a törvény bünteti. Az oltásról értesítjük a szülőket, ha mégsem jelennek meg, akkor a nővér házhoz megy.
Mi a gyermekorvos véleménye a védőoltásról?
Véleményem szerint a védőoltás hasznos és szükségszerű. Köszönhető annak, hogy nagyjából minden gyermek megkapja, praxisom folyamán ritkán találkozom olyan betegséggel mint a fültőmirigy-gyulladás vagy a kanyaró. Akár azt is mondhatjuk, hogy ezek a betegségek mára eltűntek.
