Az íriszdiagnosztika az alternatív gyógyászat egyik formája, a páciens egészségi állapotát az íriszében (szivárványhártya) látható színek, minták és egyéb jellegzetességek alapján próbálják megállapítani.
Az íriszdiagnosztika egy olyan gyors és olcsó eljárás, amellyel kimutatható a szervezet teljes jelenlegi állapota, a belső szervek funkcionális gyengülése, az öröklött betegséghajlamok, valamint a kóros folyamatok – akár még tünetmentes stádiumban is. A megfigyeléseket írisztérképekkel vetik össze, amelyek az íriszt számos zónára osztják. A test valamennyi része reflex-rendszerként működik, e mikroterületek mindegyike megfelel a test teljes anatómiájának. Ismeretesek a fej, arc, nyelv, fül, orr, kéz, lábfej stb. mikrorendszerei, de a legtöbb információt mégis az írisz mikrorendszere hordozza. Az íriszdiagnosztika gyakorlói szerint ezek a zónák az emberi test részeinek felelnek meg. A szem vizsgálata régóta az egészségi állapot megállapításának része, már az ókori görögök is használták, sőt az írisz ábrázolása már a kis-ázsiai barlangrajzokon is megtalálható, de a módszer széles körben el volt terjedve az ősi Kínában és Indiában, valamint az ó-egyiptomi orvoslásban is. A szem az agy kihelyezett része és a lélek tükre. A beidegzés és a vérellátás, valamint a genetikai fejlődés bizonyítja, hogy mennyire megtalálhatók a szivárványhártyán az egyes szervek vetületei. Sokan hallottak már az íriszdiagnosztikáról, de kevesen tudják, hogy feltalálója és rendszerének első kidolgozója magyar volt. Az Augendiagnostik (szemdiagnosztika) kifejezést Ignatz von Péczely, egy 19. századi magyar orvos kezdte alkalmazni.
Mit vizsgál az íriszdiagnosztika?
Tükörbe nézve, mely elváltozások esetén forduljunk orvoshoz? Az írisz lapos, gyűrű alakú lemez, melynek felszíne egyénenként változóan redőzött, közepén a pupilla foglal helyet. A pupilla sosincs nyugalmi állapotban, tágulását különböző külső-belső tényezők befolyásolják (fény, lelki és fizikai aktivitás, emóciók). A tág pupilla magas szellemi és fizikai potenciát jelez, ezzel szemben a szűk pupilla ezek alacsony fokára utal. Normális esetben a pupilla az írisz közepén helyezkedik el, szabályos kör alakú. Egyes betegségek esetén a pupilla deformációjának gyakorisága: asztma, érszűkület – 1–3%; központi idegrendszeri betegségek, vérellátási zavarok – 50%; emésztőrendszeri betegségek (a súlyosságtól függően) – 11–60%; agydaganatos betegeknél a pupilla egészen furcsa (pl. lóhere, falevél stb.) formát ölthet.
Gyakori és fontos jelek a szivárványhártyán látható bemélyedések, szétszakadások, melyek különböző gyulladásos, degeneratív és traumatikus folyamatok során jelentkeznek. A belsőszervi gyulladások színbeli és formabeli elváltozásokhoz vezetnek: világos írisz esetén ez bemélyedés, sötét szemszín esetén viszont „repedés” formájában látható.
Korai felismerés
Az orvostudomány egyik legfőbb feladata a toxikus és degeneratív folyamatok korai felismerése, mivel a mérgező anyagok felhalmozódása egyre növekszik. A toxikus sugarak sötét, ékszerű vonalak, melyek a gyomor- és bélrendszert tükröző fodorból vezetnek a nyirokrendszernek megfelelő terület széle irányába. Jelenlétük a szektornak megfelelő szerv legyengülésére utal (pl. a 11 és 1 óra közé eső szektorban ezek a sugarak idegkimerülésre engednek következtetni).
A helytelen táplálkozás, a mértéktelen gyógyszerfogyasztás, a káros szenvedélyek, a mozgásszegény életmód és a krónikus székrekedés egyre több toxikus sugár kialakulásához vezet. Ha az említett sugarakkal párhuzamosan sok ívszerű vagy körkörös gyűrődés is látható, ez a regeneráló képesség gyengülésére utal. A beteg ilyenkor fejfájásra, szédülésre, gyengülő memóriára és koncentrálóképességre panaszkodik.
A szervezet manapság gyakori elsavasodása esetén az íriszen a gyomor- és bélrendszernek megfelelő terület fehéres árnyalatúra változik, s innen fehér színű, kidomborodó, radiális sugarak irányulnak az írisz külső széle felé. Ezeket a jeleket leggyakrabban az akut állapotú reumás betegeknél figyelhetjük meg.
Foltok az íriszen
Gyakoriak az íriszen látható, szabálytalan szélű, különböző színű és méretű, kiemelkedő pigmentfoltok. Vigyázat! Ne tévesszük össze a mérgező anyagok felhalmozódását jelző toxikus foltokkal, melyek nagy kiterjedésű, homogén struktúrájú, szabályos geometriai formájú, sötétbarna, bordó vagy rozsdaszínű, ki nem emelkedő képződmények. E szabad szemmel is látható elváltozások szükségessé tehetik az íridológiai szűrővizsgálatot, amely fényt deríthet a még tünetmentes, kialakuló stádiumban lévő kóros folyamatokra, leszűkítheti a fölösleges és kellemetlen vizsgálatok számát, hozzásegíthet a célzott terápia kiválasztásához, s ezzel a betegség idejében történő, sikeres gyógyításához. Napjainkban ígéretes kísérletek folynak a szivárványhártyán keresztül, azaz a fényterápiával történő gyógyítás területén is.
