Helyszín: kórházi váróterem.
Szereplők: műtéten átesett, illetve műtétre váró betegek és hozzátartozóik.
Téma: a hálapénz.
Kérdések: Mennyit szokás adni az orvosnak? Mikor? Az első ellenőrző vizsgálat alkalmával, vagy korábban?
Válaszok: Egyáltalán nem kell adni. Az orvos kap fizetést, igaz nem nagy juttatást, de melyikünk keres annyit, amennyit szeretne?!
Illik adni, hiszen nem sajnáljuk a pincértől, a fodrásztól, a taxistól sem a baksist. Egyik sem kötelező, de a hálát csak az orvos iránt tudunk érezni, mert ő az életünket mentheti meg.
Hogy mennyi az annyi? Vakbélműtétért például kétszer annyi jár, mint mandulaműtét után.
A közéleti témák krónikus, mindeddig kezelhetetlennek bizonyult ügye a hálapénz, amit a hálával egyre nehezebb összefüggésbe hozni. Több évtizedes kísérletezés után a sikeres terápia kilátása nélkül, folyamatosan borzolja a kedélyeket, kiváltképp akkor, amikor napvilágot lát egy-egy eset. Valljuk be őszintén hálátlan téma: az egészségügy a maga belső ügyének, a páciensek a húsukba, illetve pénztárcájukba vágó és megoldandó feladatnak tekintik. Az érintett orvosok véleménye pedig érthetően ritkán hallható.
Egy legújabb szerbiai kimutatás szerint minden harmadik megkérdezett az utóbbi néhány hónapban csúsztatott borítékot valakinek a zsebébe. A legtöbben, mintegy 54 százalékban, orvosnak adtak hálapénzt, és ezzel az egészségügy a három legmegvesztegetettebb tevékenységek közé tornázta fel magát, és ez azt jelenti, hogy a korrupciós ranglista dicstelen dobogós fokán áll. Az utóbbi hat hónapban 10 százalékkal növekedett a korrupciós esetek száma – derült ki a Gallup Intézet felméréséből.
Annak persze nehéz utánajárni és pontosan kimutatni, hogy mennyit adnak a betegek az orvosoknak. Egyesek szerint ez az összeg esetenként 160 és 200 euró között alakul. Nyílt titok azonban, hogy ennél bizony jóval több jut az orvosok zsebébe. Így például Belgrádban egy szülés levezetéséért 500–1000 eurót „illik” adni. Állítólag ennél jóval többe kerül, ha valaki a várakozási időt szeretné lerövidíteni, vagyis soron kívüli műtétet igényel.
– Az egészségügyben honos korrupcióra nincs magyarázat, s nem indokolható az alacsony keresetekkel – állítja határozottan dr. Tatjana Radosavljević, a Szerbiai Orvostársaság elnöke. – A szakorvosok átlagosan 70 000 dinárt visznek haza, az általános orvosok ennél kevesebbet.
A korrupció nemcsak nálunk téma, nem jobb a helyzet a többi kelet-európai országban sem, de ott összefüggésbe hozzák az orvosok alacsony bérével. A napokban arról cikkezett a Süddeutsche Zeitung, hogy valóságos orvoskaraván indult el a Nyugat felé. A jobb kereseti lehetőség reményében több ezer orvos, nővér hagyja el Csehországot, Romániát, Bulgáriát. Nyugat-Európában tizenkétszer annyit kap kézhez egy doktor, mint például Magyarországon. Északi szomszédunknál – ahol egy nemzetközi jelentés szerint az orvosi hálapénz vezeti a korrupciós listát – minden második ember valószínűnek tartja, hogy az egészségügyi intézményekben hálapénzt kell adnia azért, hogy megfelelő bánásmódban részesüljön. A lakosság megközelítőleg 80 százaléka úgy véli, hogy a többi egészségügyi dolgozót, a kórházi nővéreket, a háziorvosokat, a gyermekorvosokat is megilletné a pénzjutalom. A hálapénz hála előtagját azonban valamelyest megkérdőjelezi az a tény, mely szerint a páciensek az esetek mindössze 18 százalékában nem érezték, hogy ezt a juttatást el is várják tőlük, vagyis több mint 80 százalékuk vélte úgy, hogy a boríték elmaradása veszélyeztette volna az ellátásukat.
A felmérés kapcsán sokan tiltakoznak az egészségügyben tapasztalható korrupciós gyanúsítások miatt, és azt mondják, hogy a gyalázatosan alacsony fizetések kiegészítéseként kapott hálapénzt semmilyen körülmények között sem lehet összemosni a politika és az állami apparátus kenőpénzeivel – sem nagyságrendileg, sem az elítélését illetően, hiszen a lakosság körében sem egységes a vele kapcsolatos állásfoglalás. Egészen más a helyzet, ha a főorvos valóban eladja az ágyat, illetve egy ingyenes beavatkozást csak akkor végez el, ha a beteg vagy a hozzátartozója fizet, esetleg a beteg gondolja úgy: azért, hogy odafigyeljenek rá, vagy legközelebb is jó ellátást kapjon, áldoznia kell. Ugyanakkor más súllyal esik latba, ha az elégedett páciens gondolja úgy: maga egészíti ki az egészségügyi dolgozó bérét, mert elégedett volt a szolgáltatással.
Egyébként a hálapénz szempontjából nem egyenrangúak a kórházi szakterületek, a leginkább hálapénzes ágazat a szülészet és a nőgyógyászat, ott a betegeknek mintegy háromnegyede fizet pluszpénzt az ellátásért. Ezeket követi a sebészet, közepesen jól „fizető” ágazatnak tartják a belgyógyászatot és a szemészetet is. A hálapénz összege eddig főként a szakterülettől, majd a beosztástól és az orvos hírnevétől függött, ugyanakkor a szakmai teljesítmény, a tapasztalat nemigen számított.
De mit nevezünk egyáltalán hálapénznek? Már a fogalom körül is komoly értelmezési problémák vannak. Ez azonban a kisebbik baj, elvégre mégsem lehet a betegeknek a szájába rágni, hogy pontosan mit hova, mikor és hogyan tegyenek azért, hogy az ne legyen túlzottan etikátlan, és az orvos is legfeljebb csak egy kicsit érezze magát kellemetlenül, nagyon ne. Ráadásul a legtöbben képtelenek belátni, hogy a paraszolvencia a rosszul működő finanszírozási rendszer tünete, és a hálapénz elfogadásának megszüntetése legfeljebb tüneti kezelésként értelmezhető, amitől még maga a betegség megmarad.
A hálapénz adásának kényszerét főként a fogyatékos személyi egészségügyi ellátás gerjeszti – mondják sokan. Hiány van eszközökben, műszerekben, helyenként jó képességű orvosokban, időnként gyógyszerben, az utókezeléshez szükséges fizikoterápiás szolgáltatásokban, korszerű felszereltségű, nyugalmat biztosító kórtermekben, olykor még kórházi ágyakban is.
Egyesek azonban úgy vélekednek, hogy a mai egészségügyben a megfelelő, magas szintű kezelést személyes kapcsolatok, protekció útján hamarabb el lehet érni, mint hálapénzzel.
Megoszlanak a vélemények arról is, miképpen kellene felszámolni a hálapénzrendszert. Némelyek szerint egyszerűen nem kell borítékot csúsztatni az orvosok zsebébe, így egy idő után már nem is várnák el. Van, aki úgy véli, hogy az orvosok fizetését kellene növelni. Mások szerint az összes egészségügyi ellátásról számlát kellene adni, hogy mindenki tudja, betekintése legyen abba, hogy mi mennyibe kerül a társadalombiztosítónak.
Addig pedig lehet vitatkozni arról, hogy jobbról vagy balról tegyük a borítékot az orvos zsebébe. Mert hálapénz volt, van, és talán lesz is...
Tavaly a Szerbiai Klinikai Központ egyik tekintélyes idegsebésze 500 eurót kért egy agydaganatos kisfiú műtéséért. Három év szabadságvesztésre ítélték. A šabaci kórház sebészeti osztályának főorvosa azért felelt az igazságszolgáltatás előtt, mert 150 eurót tett zsebre egy porckorongsérvműtétért, egy belgrádi orvost pedig azért tartóztattak le, mert nem átallott 300 eurót kérni egy epeműtétért.
Az idén márciusban letartóztatták a Niši Klinikai Központ radiológiai osztályának egyik orvosát. Alapos a gyanú, hogy 100 eurót vett el azért, hogy jobb kezelésben részesítse a rákos betegeket.
Mária Terézia rendelete
Téved, aki azt hiszi, hogy a hálapénz a kommunista időkből megmaradt csökevény, vagy éppen az utóbbi évek hozadéka! Ki hinné, de már Mária Terézia királynő egy 1770-ben kelt, Generale Normativum in Re Sanitatis elnevezésű rendeletében is szerepel: „Mind a vesztegzári orvos, mind az alorvos, betegség esetén térítésmentesen köteles gyógyítani a felettes szerv hivatalnokait, továbbá minden közegészségügyi hivatalnokot és az őrszemélyzetet is. Nem tilos azonban olyan díjazást elfogadniuk, amelyet a betegség alatt vagy utána, a betegek önként és nagylelkűségből ajánlanak fel számukra.”
