(Illusztráció)
Szerbiában a lakosok egészségügyi állapota nem kielégítő, összehasonlítva a környező országokkal, itt sokkal magasabb a krónikus betegek száma. Nagyon sok idült betegség, mint a szív és az érrendszeri problémák, a rák megelőzhető lehetne, ha azt idejekorán felismerik. Ugyanakkor a lakosságnak csupán az egyharmada keresi fel orvosát, látogatja az egészségházakat. Hogy miért?
Egyszerű a magyarázat, helyenként, mint például Újvidéken, a betegnek először is terminust kell kapnia az egészségházban, hogy orvosa kiírja a beutalót a szakorvosi vizsgálatra. Ezután kitartóan kell tárcsáznia az úgynevezett call központot, mire sikerül időpontot kapnia a szakorvosnál, majd ismét néhány napot kell várnia, mire átesik a vizsgálaton, s végül szintén eltelik néhány nap, mire a lelettel sorra kerül a választott orvosánál, hogy az a diagnózis alapján kiírja a gyógyszert. Mire mindezt végigjárja a páciens, még betegebb lesz, nem egy esetben sajnos megtörtént, hogy már nem érte meg a gyötrelmes procedúra végét...
A kisebb helységekben nem ilyen hosszú a folyamat, ott a többi között az a gond, hogy amikor egy beteget sürgősen kórházba kell szállítani, az egészségház ügyeletes orvos nélkül marad. Sorolhatnánk tovább a problémákat, gondokat, bajokat, amelyek miatt elégedetlenkedünk, s nem csoda, hogy egyre több bírálat, támadás éri az orvosokat. De vajon csupán ők hibáztathatók az előállt helyzetért?
Az Európai Unió támogatásával három évvel ezelőtt indult el az egészségügyi minisztérium projektuma, az úgynevezett kapitáció vagy fejkvóta bevezetésére Szerbia elsődleges egészségügyi ellátásában. Célja az egészségházakban dolgozó orvosok új javadalmazási rendszerének kialakítása. Eddig ugyanis fizetésük nem attól függött, hogy mennyit és hogyan dolgoztak, most azonban változik a helyzet, s a személyi jövedelmüket kizárólag az határozza meg, hogy a választott orvosnak hány bejegyzett páciense van, hány beteget vizsgál meg, hány vényt ír ki és milyen értékben, az orvosi receptek megfelelnek-e az adott betegségre, továbbá az orvos hány megelőző vizsgálatot végez el. Mindez feltehetően jobb és több munkára serkenti majd az orvosokat, ugyanakkor nagyobb fizetésre számíthatnak. Ezáltal mind az orvosok, mind a betegek elégedettebbek lesznek, az utóbbiak jóval minőségibb egészségügyi szolgáltatást kapnak. Jó példa erre a temerini egészségház.
A kapitáció bevezetése nem egyszerű folyamat, van, ahol a páciensek 80 százaléka már választott magának orvost, egy-egy orvosnak az előirányzott kereteknek megfelelően 800–1600 bejegyzett betege van. Máshol ez az arány jóval kisebb, és korántsem éri el a tervezett páciensek számát.
Az orvosok új javadalmazási rendszerének bevezetése
mellett folyamatban van az egészségházak önállósulása is, ugyanis ezentúl nem az általános kórházak, hanem az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, ez utóbbiak az alapítók. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy gondoskodnak a létesítményekről, a felszerelésről, a káderekről, és a területükön élő lakosság egészségéről.
A fentiek kapcsán tegnap a tartományi kormány szervezésében megbeszélést tartottak a dél-bácskai egészségházak igazgatói. Az összejövetelen elhangzottakból kiderült, hogy még nagyok sok a tisztázatlan kérdés. A többi között szükség van néhány idevágó törvény módosítására is.
A lakosságot, a betegeket természetesen leginkább az érdekli, hogy jobb lesz-e az ellátás az egészségügy decentralizációjával és a kapitáció bevezetésével? Mire számíthatnak ezután? Sokan attól tartanak, hogy az orvosok még jobban meg lesznek terhelve. Dr. Zdravko Kosjerina, tartományi egészségügyi titkárhelyettes szerint az új javadalmazási rendszerrel nem csökken az orvosok munkájának minősége, a kapitáció ugyanis nem egyenlő a szó szoros értelmében vett normarendszerrel. Az orvosok feltehetően több időt szentelhetnek egy-egy betegnek, egyszersmind jobban odafigyelhetnek az egészségvédelemre, a betegségek megelőzésére.
