A Parkinson-kór a látható szimptómák előtt évekig lappang. Sajnos szinte minden külső jel nélkül hatalmasodik el az emberi agyban, s amikor már észlelhetővé válnak a tünetek, visszafordíthatatlan betegséggé fajult. Mintegy 40 évvel ezelőtt a kezelhetetlen kórok közzé sorolták, a betegek igen gyorsan haladnak az agysejtek teljes pusztulása felé. Ma már olyannyira megszelídíthető, hogy tűrhető szinten az emberi életkor végső határáig fenntartható.
Genetikai hajlam
A betegség leginkább az 50 és 60 év közötti életkorban jelentkezik, de az idősebbeknél, a 65 év felettieknél, mind gyakoribb, akár tízszeresére is nő a betegek száma az előbbiekhez viszonyítva. Úgy tekintünk ma már rá – hála a korszerű medicinának – mint az idegrendszeri megbetegedések közül a legjobban kezelhető kórképre. Minden esetben azonos területen érintett agysejtek pusztulásáról van szó, az ezt kiváltó ok azonban még ma sem ismert. A betegség korai felismeréséhez a CT vagy az MRI (mágneses rezonancia) lelete vezet. Az esetek nagy részénél a genetikai hajlam erős befolyással bír, megjelenését azonban minden bizonnyal a környezeti mérgező anyagok és a mérgező kémiai szabad gyökök jelenléte felgyorítja. Ebben a kérdésben még nincs egyöntetűen elfoglalt orvostudományi állásfoglalás.
Remegés, mozgásszegénység...
A betegnél kifejlődik egy mozgásszegénység, különösen gyorsan feltűnik környezetében élők számára az akaratos mozgás gátlásossága, így például az elindulás, de a hirtelen megállás is nehézségekbe ütközik. Gyorsan társul e korai tünethez, de a mozgásszegénységetnéha meg is előzi orvosi szóval a tremor, a remegés az alsókaron, ujjakon, állon és az ajkakon, ami egy kitűzött feladat elvégzésekor kevésbé, inkább nyugalmi helyzetben feltűnő. Még egy, szinte minden betegnél előforduló egységes tünet az egyensúly megtartásának nehézsége. Ez különösen jól észlelhető, ha a beteg álló helyzetben behunyja a szemét. E tünetnél bizonyos mélyreflexek sérülése a bűnös, amelyek az egészséges embernél a hirtelen testváltoztatásnál játszanak szerepet. E három tünet: a remegés, a mozgásszegénység és az egyensúly megtartásának nehézsége elegendő egy tapasztalt idegorvosnak a betegség diagnosztizálására. Ha ezek kifejlődtek, az említett CT- és MRI-vizsgálatok már nem játszanak nagy szerepet.
Mivel a 65 éven felüli korosztálynak 5-10 százaléka Parkinson-betegségben szenved, foglalkozzunk ezúttal a ritkább, úgynevezett másodlagos tünetekkel is. A Parkinson-kór legveszélyesebb formája, amikor nyelési nehézségek is jelentkeznek: a nyál és az ételmaradék emiatt könnyen a légutakba kerülhet, és tüdőgyulladást okozhat. Ismeretes, de ritkábban jelentkező tünetek között tartjuk számon még a fokozott nyálkiválasztást, az értelmi visszaesést, a vizelet- vagy széklet-visszatartási panaszokat, a depressziót, a beteg magába zárkózottságát, a görcsös, apró betűs írást, a suttogó, alig hallható beszédet. Ezek a tünetek azonban ritkán párosulnak a három jellegzetes szimptómához: a reszketéshez, az egyensúly fenntartásának nehézségéhez, és a mozgásszegénységhez.
Gyógyszeres kezelés
Ha ebből a három tünetből kettő együtt van, különösebb kivizsgálások nélkül meghozható a diagnózis.
A kezelés a tünetek enyhítésére, az életminőség javítására és a betegség előrehaladásának lassítására irányul.
A gyógyszeres kezelés egyik lehetősége, hogy azt igyekezünk orvosilag helyettesíteni, ami a beteg szervezetéből hiányzik a normális ingerképzésre. Ez kimutatottan a dopamin elnevezésű ingerületátvivő anyag.
A Levodopa gyógyszer az agyba érve átalakul dopaminná, s így pótolja annak hiányát. A mao-b enzimgátlók, amint a nevük is mutatja, egy enzimet semlegesítenek, amely lebontja a dopamint. A dopamin-agonisták között találjuk az ergotamint, a ropinirol származékokat, amelyek az agyban dopaminszerű hatást képesek kiváltani. Az amatadint a korai stádiumban alkalmazzák, hatását 3-4 hónap kezelés után elveszíti. Vírusölő szer, amely mellékhatásként dopamint szabadít fel. A tremor ellen leghatékonyabbak az úgynevezett antikolinerg szerek. Legújabb gyógyszernek a comt-inhibítorokat tekintjük, amelyek kitűnő eredménnyel gátolják a dopamint lebontó enzimeket.
Mikor műthető?
A sebészeti módszerek igen változatosak, négyfajta műtéti eljárást ismerünk, de tudnunk kell, hogy a betegeknek talán a 10 százaléka alkalmas az effajta műtétekre. A kedvező eredmény, amit a műtéttől elvárhatunk, alig éri el a 60%-ot. A műtét ezek szerint csak akkor jön számításba, ha valamilyen okból a gyógyszerek elviselhetetlenek a beteg számára, amire kicsi az esély, ismerve a felsorolt szerek sokszínűségét. Az őssejtbeültetéstől sokat várunk, azonban ma még kísérleti fázisban van. A kiegészítő kezelések sokkal inkább javasolhatók a műtétnél. A fizikai aktivitás – az úszás, a kertészkedés és a séták – a leglényegesebb. A fizikoterápia segít az izommerevség enyhítésében, akár csak a gyöngéd masszázs. A családi gondviselés szerepe kihagyhatatlan, ez biztosítja a Parkinson-beteg számára a relatíve tűrhetően és hosszan megélt életlehetőséget. Tudnunk kell, hogy a beteg állandó balesetveszélynek van kitéve akár a lakásban is. A lakást rendezzük át úgy, hogy a padló ne legyen síkos, a bútorok szélei gömbölyűek legyenek, a küszöböket távolítsuk el. Az esetleges csonttörés ebben a betegkategóriában rendszerint halálos következményekkel jár. A beteg soha ne egyen egyedül a fulladásveszély miatt, ne főzzön, ne takarítson elektromos eszközökkel. Legyünk mellette, „fogjuk a kezét” állandóan.
