Népmeséink legjellegzetesebb karakterei a tündérek és boszorkányok mellett a sárkányok, amelyek leginkább gonosz, tüzet okádó szörnyetegekként jelennek meg. A főhősnek kell különböző próbatételek során legyőzni őket, és ez a győzelem csakis a sárkányok halálával válhat teljessé. Miután porba hullt a fenevadak három, hat, kilenc vagy tizenkét levágott feje, fellélegezhet mindenki, hiszen megszűnik a sárkány szimbolizálta zsarnoki hatalom, gonoszság és mágikus erő. Mesebeli sárkányaink többnyire elvadult vidéken, mindentől távol élnek, magányosan, legfeljebb elrabolnak maguk mellé, társnak, ilyen-olyan királylányokat, és unalmukban vagy erejük fitogtatására azzal múlatják az időt, hogy az emberiséget sanyargatják. Ellenük bűbáj keveset használ, a fondorlat, a talpraesettség, az elszántság és a bátorság annál inkább. Ezek birtokában még a legkisebb királyfi és a nincstelen legény is felveheti velük a harcot, és legyőzheti a megtestesült gonoszt.
A sárkányokhoz kapcsolódó mitikus karakterjegyek annyira beleivódtak a köztudatba, hogy roppantul újszerűnek hatott a múlt század 70-es, 80-as éveiben Csukás István Süsü, a sárkány című bábfilmsorozata, amelynek főhőse, Süsü, nem hétköznapi sárkány, hiszen mindössze csak egy feje van, és tüzet is csak akkor okád, ha a kemencét kell begyújtani. Ráadásul egyáltalán nem vérszomjas, hanem inkább segítőkész. A sárkányhagyománnyal ellentétben segít a rászorulókon. Ő afféle jó sárkány, aki néhanap még gyáva is, emiatt a sárkánycsaládja kitagadja, és az emberek veszik pártfogásukba. Ez a híres egyfejű újszerű megvilágításba helyezte mindazt, amit a sárkányokról korábbi olvasmányélményeink alapján gondoltunk, és szerethető karaktere szimpatikusabbá tette az egész sárkányfajt, amelyről így felmerült, hogy talán nem is annyira szélsőségesen negatív, mint amilyennek elsőre gondolnánk.
Cressida Cowell Így neveld a sárkányodat című gyermekkönyv-sorozata szintén új színt hozott a sárkányos szimbolikába, hiszen az írónő egyaránt merít a sárkányok kultúránkénti értelmezéseiből. Azaz az európai sárkányfelfogásból, amely szerint a sárkány pusztító, romboló szörnyeteg, valamint merít a keletiből is, ahol pedig a sárkány istenített, jóságos lény, amely a bölcsességet, a jószerencsét és a védelmet testesíti meg. E könyvsorozatból készített a Dreamworks 2010-ben azonos címmel animációs filmet, amely olyan népszerűségre tett szert, hogy hamarosan trilógiává bővítették, és sokaknak azóta is kedvenc sárkányos történetük maradt. Nem is csoda, hiszen egy igazán látványos viking mesébe kalauzolja nézőit a film, nevezetesen a Hibbant-szigetre, ahol sárkányokkal hadakozó vikingek mindennapjaiba csöppenünk, s láss csodát, a harciasnak és veszélyesnek tartott sárkányok zöméről egykettőre kiderül, hogy roppant szórakoztató és szerethető lények, csak meg kell ismerni őket.
Ennek az animációs filmnek jelent meg tavaly az Így neveld a sárkányodat című, élő szereplős remake-je, amely immár hús-vér emberszereplőkkel és animált sárkányhősökkel népesíti be Hibbant-sziget varázsos környezetét, és mesél a maga filmnyelvi eszközeivel előítéletről, barátságról, konvenciókról, a békéhez vezető út nehézségeiről, valamint arról is, hogyan lehet hőssé, illetve jó vezetővé válni, átlépve önmagunk határain. A roppantul látványos és fordulatos történet főhősei ismét csak a sárkányok, akik ahányan vannak, annyifélék. Többnyire humoros, vicces, ijesztő vagy esetlen karakterek, akik valamiféle őserőt testesítenek meg, de barátságos hozzáállással mindannyiuk fegyvere-ereje jó ügy szolgálatába állítható.
A Gronkelből, Szörnyen nagy rémségből, Siklósárkányból és éjfúriából így válik szép lassan barátságos házisárkány, persze csak akkor, ha tisztelettel és együttérzéssel bánnak velük. Személyes kedvencem közülük is a Fogatlan névre keresztelt, rettegett éjfúria, aki kinézetében a legkevésbé sárkányos, ábrázata leginkább egy cuki, fekete macska fizimiskájára emlékeztet, kissé „hüllősebb” testi attribútumokkal. Testi sérülése folytán ő lesz a kapocs az embervilág és a sárkányvilág között, és megszelídítése a végtelen erő megzabolázásának szimbóluma.
S hogy mi is ez a végtelen erő, amely a sárkányokban ölt testet? A természeti hatásoknak, a tudatalatti mélységeinek, a hatalomnak, a bölcsességnek, a kitartásnak és a küzdelemnek a szimbóluma, amely többarcú, miként a világunk s a benne élő emberi lények sokasága. E sárkányokat figyelve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy lakóhelyüket, a rettegett sárkányfészket nem holmi távoli szigeten kell keresni, hanem meditatív, belső utazás révén akadhatunk a nyomára, minek során ráébredhetünk, hogy a népmesék legkisebb királyfija, szegénylegénye, királylánya és sárkánya is egy személyben mi magunk vagyunk.
Nyitókép: Fotó: DreamWorks/Wikipedia
