2024. április 20., szombat
RÚZSFOLT

Az élet szép

Amíg az ember lánya (és fia is) bohó és fiatal, úgy érzi az övé a világ, és bármit el tud végezni, hiszen erejének teljében van. De ahogy múlnak az évek, öregszik – főleg testben, mert lélekben még mindig az az üde és szívós teremtés, aki anno fél kézzel felvitte az emeletre a biciklit, vagy aki egy délelőtt alatt kitakarította a teljes lakást, még a pincét is, ha szükség volt rá –, és ez legfőképp abban nyilvánul meg, hogy a kitűzött feladatok elvégzése közben többször meg kell pihennie, sőt, azoknak a munkálatoknak, amelyeket valamikor egy nap alatt lezavart, néha egész hét alatt sem ér a végére. Ilyenkor értetlenül áll a dolgok előtt, nem akarja elhinni, hogy az évek nyomot hagytak rajta is, nem csak a szomszéd nénin, akit ő ugyan néninek nevez, de alig 10 évvel idősebb nála, és bizony az osztálytársak is már nagyszülők. Amikor az ember fiában (és lányában) is tudatosul, hogy több van már mögötte, mint amennyi előtte, és a tükör kíméletlenül megmutatja a valóságot, elkezd azon agyalni, miként lehetne visszafordítani vagy legalább lelassítani az idő kerekét. Sokan ilyenkor kés alá fekszenek, és felismerhetetlenre szabatják át az arcukat, mások fiatalabb pár után néznek, mert azt gondolják, azzal ők is megfiatalodnak. Lehet, hogy ez ideig-óráig működik fejben, de a test nem tud hazudni. Az izmok elsatnyulnak, az inak rugalmatlanná válnak, és nincs mit szépíteni, beindul a szellemi hanyatlás is.

Ez ellen azonban mi magunk is tehetünk. Például elkezdünk mozogni – sétálni, futni, tornázni –, amennyire lehet, frissen tartani az agytekervényeinket – olvasni, keresztrejtvényt fejteni, logikai játékokat megoldani –, kinek mi felel meg, hiszen nem vagyunk egyformák. A mozgással sokkal rugalmasabbak lesznek az izmaink, a gondolataink tisztábbak, több nyirok termelődik a szervezetünkben, ami különösen fontos, hiszen a méreganyagok a nyirok útján távoznak.

Azonban az öregedés természetes folyamat, ez az élet rendje. Mint ahogy az alma is aszalódni kezd a tálban az asztalon, és a vágott virág is elhervad a vázában, hiába adunk neki friss vizet naponta. Ha elfogadjuk azt, hogy elmúltak felettünk az évek, hogy változik a testünk, ha nem ragaszkodunk görcsösen a fiatalsághoz, ráébredünk arra, hogy a rettegett idős kornak is megvannak a maga szépségei. Például több idő jut olyan tevékenységekre, amit szeretünk, hiszen ráérünk, nem sürget bennünket senki és semmi. Ötven-, hatvan-, de akár hetven- és nyolcvanévesen is kipróbálhatunk új dolgokat, ha bungee jumpingolni van kedvünk, akkor azt, ha korongozni szottyan kedvünk vagy megtanulni gitározni, akkor pedig azt.

Ne akarjunk erőnek erejével fiatalok maradni, mert csak nevetségessé válunk. Örüljünk az ősz hajszálaknak, a ráncoknak, annak is, ha időnként megfájdul a térdünk, a derekunk, ne bosszankodjunk azon, hogy nem ügetünk fel könnyedén a lépcsőn, és már nem tudjuk szemüveg nélkül elolvasni az újságot, mert mindez azt jelenti, hogy még itt vagyunk, élünk. Olyan emberek által körülvéve, akik számára fontosak vagyunk, és akikkel közös emlékeink megidézése felér egy időutazással.

Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)