Kiskorom óta a szombat volt a családunkban a takarítás napja. Ez persze nem azt jelentette, hogy két szombat között semmit sem csináltunk, csupán a mindennapi teendőkre szorítkoztunk: mosás, mosogatás, szemétkivitel, rendrakás. A nagyobb munkák azonban a hétvégére maradtak: portörlés, porszívózás, felmosás, fürdőszoba-takarítás, időnként pedig ablak- és függönymosás. Erre szoktatott rá édesanyám, és ezt a rendszert vittem tovább akkor is, amikor különköltöztem. Máskor nem is nagyon lett volna rá időm, hiszen hétköznap Újvidéken voltam egyetemista, péntek délutánonként utaztam haza a családomhoz és az akkor még vőlegényemhez. A takarítás szinte rituálévá vált. Mindig ugyanabban a sorrendben haladtam: portörlés a nappaliban, a konyha rendbetétele, szükség esetén mosogatás, majd porszívózás, szigorúan a hálószobából indulva, aztán a nappali következett, végül a konyha, ahol már a zsinórt is át kellett dugni, hiszen a gyártók nem számolnak kilométer hosszúságú kábellel. A sort az előszoba és a fürdőszoba zárta. Ugyanez a rend érvényesült a felmosásnál is. Ünnepek előtt pedig mindehhez hozzájött az ablak- és függönymosás. Bár itt igazat kell adnom Kovács András Péter humoristának, aki egy önálló estjén tréfásan megjegyezte: „Ha koszos az ablak és a függöny, akkor nem hoz ajándékot a Télapó?”
Aztán édesanya lettem. És tulajdonképpen itt véget is érhetne a történet, hiszen mindenki tudja, hogy már egyetlen gyermek is képes teljesen felborítani a korábban megszokott rendszert. Valami sokkal fontosabb kerül az első helyre. Amíg szülésszabadságon voltam, még többé-kevésbé tudtam tartani a bevált módszeremet. Később ez már megbicsaklott. Félreértés ne essék, nem éltünk, és most sem élünk plafonig érő rendetlenségben. Egyszerűen csak néha a pihenés kerül előtérbe. Előfordul, hogy egy hosszú nap után a mosatlan edények még egy nappal tovább maradnak a mosogatóban, a tiszta ruha a kosárban, a szennyes pedig a tartóban. Egyszer ezzel kapcsolatban egy bölcs mondásba botlottam: „Lehet, hogy úgy érzed, senki sem vár rád. De ott a szennyes. A szennyes mindig rád vár.” Milyen igaz, hiszen nem mászik be a mosógépbe, és mossa ki magát.
Ma már szinte lehetetlen úgy megírni egy jegyzetet, hogy ne jelenjen meg benne a közösségi média. Nem is véletlenül, hiszen életünk szinte minden területére hatással van. Így a takarításra is. Nap mint nap találkozunk olyan videókkal, amelyekben patyolattiszta otthonokat látunk, tökéletesen elrendezett dekorációval. Mindez kiegészül a gyermekek körüli hibátlan logisztikával, sőt, a videó készítője még edzeni is eljut. Arról azonban egyetlen videó sem szól, hogy ezek az emberek dolgoznak-e a hagyományos értelemben, vagy éppen a tartalomgyártás, az influenszerlét a hivatásuk. Különösen beszédes az a mondat, amellyel gyakran indulnak ezek a videók: „Gyertek, takarítsunk együtt, mert már nagy a káosz.” A háttérben pedig a „káosz” annyit jelent, hogy a díszpárnák nincsenek tökéletesen eligazítva, egy bögre a mosogatóban maradt, és talán ráférne a lakásra egy gyors porszívózás. Lehet, hogy túlzok, de számomra a rendetlenség fogalma egészen mást jelent.
Fotó: Pixabay
Ezeket a tartalmakat nézve könnyen lelkiismeret-furdalásunk támadhat. Úgy érezhetjük, nem vagyunk elég jó feleségek vagy háziasszonyok, mert nem készül mindennap többfogásos ebéd, vagy mert a bögrék nem állnak katonás rendben a polcon. Egy fontos különbséget azonban hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni: ezeknek a nőknek ez a munkájuk. Abból élnek, hogy rendet tesznek, főznek, bevásárolnak, és mindezt meg is mutatják.
Ha valódi példát keresünk a tökéletes háziasszony fogalmára, sokszor a nagyszüleink jutnak eszünkbe. Ők gyakran a földeken dolgoztak, sokszor a nagy melegben végeztek fizikai munkát, mégis rend volt a házban és meleg étel az asztalon. Csakhogy a mai világban a nők szerepe megváltozott, ugyanis a megélhetés biztosítása ma már ugyanúgy az ő feladatuk is, mint a férfiaké, és napi nyolc órában dolgoznak az irodákban, gyárakban, üzletekben.
Nem csoda, ha időnként úgy érezzük, szétszakadunk. Mindenhol a maximumot szeretnénk nyújtani, megfelelni az elvárásoknak. De vajon ki állítja fel ezeket az elvárásokat? Legtöbbször mi magunk. A közösségi médiában látott képek könnyen mércévé válnak, pedig valójában csak gondosan megszerkesztett pillanatképek, egy tökéletesnek képzelt, sokszor elérhetetlen valóság.
Véleményem szerint, és ezt aláhúzom, a boldog család képe nem a fertőtlenítőszer-illatú lakás. Sokkal inkább az a mosatlan edény a mosogatóban, amely arról mesél, hogy aznap a család kapott elsőbbséget. A házimunka megvár. A közösen eltöltött idő viszont nem.
Nyitókép: Pixabay
