Szombat este – a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében – a művelődési ház színháztermében bemutatták Spiró György Csirkefej című drámáját a muravidéki LESzSz Társulat előadásában.
A lendvai színházi társulat vajdasági vendégszereplése kapcsán Kormányos Gyöngyi, a VMMI igazgatója lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy intézményük hosszú ideje szoros szakmai kapcsolatot ápol a muravidéki, lendvai székhelyű Nemzetiségi Magyar Művelődési Intézettel.
– A két intézmény célkitűzései hasonlóak, hiszen mindketten a magyar nyelvű kultúra megőrzéséért, ápolásáért és továbbadásáért dolgoznak a határon túli magyar közösségekben – hangsúlyozta az igazgatónő, hozzátéve, hogy az együttműködés több közös programban is megmutatkozik. Ilyen például a Négy határon át vetélkedő, valamint a Kárpát-medencei közművelődési kerekasztalban való közös részvétel. Az intézmények emellett kölcsönösen támogatják egymást abban is, hogy kulturális csoportokat, néptáncegyütteseket és amatőr színjátszókat hívjanak vendégszereplésre. A muravidékiek korábban meghívták a vajdasági Talentum néptáncegyüttest, a vajdasági fél pedig a lendvai és muravidéki magyar nyelvű csoportokat látja vendégül.
Kormányos Gyöngyi elmondta azt is, hogy a kapcsolat a jövőben is folytatódik. Júniusban ugyanis a zentai Tiszavirág Fesztivál keretében értékutcát, vagyis értékbemutató napot szerveznek, amelyen Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Muravidékről érkező hagyományőrző és műkedvelő csoportok mutatkoznak be. A rendezvény célja , hogy a határon túli magyar közösségek kulturális értékeit közelebb hozzák a közönséghez.
Spiró György Csirkefej című drámája 1985-ben került először színpadra, és a modern magyar drámairodalom egyik emblematikus darabjává vált. A mű egy diszfunkcionális társadalom keresztmetszetét mutatja be, ahol Spiró szavaival élve „nem működik a szerelem, nem működik a szeretet, nem működik a hatalom, nem működik a vallás, nem működik a család, nem működik a munka – semmi sem működik”. A darabot eredetileg Gobbi Hildának írta, és a Kádár-kor reménytelenségének, szegénységének, lumpenesedésének látleleteként tartják számon. A Csirkefej Spiró György egyik legismertebb és legtöbbet vitatott műve, amely a magyar társadalom morális válságát, a brutalizált közeget és a romlási folyamatokat rögzíti. A mű, függetlenül attól, hogy csaknem negyven évvel ezelőtt mutatták be először, ma sem veszített aktualitásából: görbe tükröt tart a jelen társadalma elé is.
Mess Attila szabadkai színész, színházi rendező és szerkesztő, az előadás rendezője, lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a mű nem elsősorban a szocializmusról beszél, hanem az emberi gyarlóságról, közönyről, egymás mellett élésről, valamint arról, hogy az emberek sokszor csak látszólag részei egymás életének, valójában pedig nem tudnak valódi kapaszkodót nyújtani egymásnak. Éppen ezért a darab mondanivalója nem kötődik egyetlen korszakhoz, így ma is érvényes.
Mess szerint az ilyen előadások éppen erre figyelmeztetnek. Megmutatják, hogy milyenek vagyunk, de azt is, hogy milyenek lehetnénk. A darab próbafolyamata egy nyomasztóbb társadalmi-politikai időszakban kezdődött, és bár most mintha változni látszana a helyzet, az emberekben felhalmozódott sebek nem tűnnek el egyik napról a másikra.
Gál Patrik, a LESzSz Társulat vezetője elmmondta, hogy még általános iskolásként, Mess Attila kezdeményezésére kapcsolódott be a színjátszó szakkörbe, ahol megszerette a színházat és a színpadot. Később fokozatosan haladt tovább a különböző csoportokban: a tanuló-, majd a diákszínjátszó csoport után a felnőtt társulat tagja lett. Nyolc éve már ő vezeti a csoportot, a LESzSz Társulat nevet pedig gyakorlatilag az ő irányítása alatt viseli az együttes.
Patrik az előadásban rendőr-főtörzsőrmestert alakít, aki fiatal tanoncát igyekszik bevezetni a rendőri munka világába. A szerep szerint azt mutatja meg neki, miként kell felügyelni a környéket, fenntartani a rendet és a fegyelmet, valamint éreztetni a lakókkal a hatalom jelenlétét.
A szerep ugyanakkor ironikus és kritikus jelentést is hordoz magában. Bár a rendőri jelenlét elvileg a biztonságot szolgálná, a darabban bekövetkező tragédiát mégsem tudják megakadályozni. Ez a rendszer működésének hibáira is rámutat: hiába van fegyelem, ellenőrzés és látszólagos rend, az emberi tragédiák mégis megtörténnek.
– Fontos, hogy ne felejtsük el a történelmünket, és ne essünk bele újra ugyanazokba a hibákba. Tanuljunk belőlük, haladjunk előre a korral és a fejlődéssel, és próbáljuk megelőzni az ilyen jellegű tragédiákat, amilyenek a színpadon is megtörténnek, ahelyett hogy csak kitöltenénk a nyolcórás munkaidőnket – fogalmazott Gál Patrik.
Nyitókép: Fotó: Gergely József
