A tavasz első napja meteorológiai értelemben március 1-je, a csillagászati tavasz kezdete azonban a tavaszi nap-éj egyenlőséghez kötődik, amely rendszerint március 20–21-re esik. A tavasz a múlt héten hivatalosan is elkezdődött, és ezt már nemcsak a naptár jelzi, hanem a hétköznapi rutin apró változásai is. Nekem például az tűnt fel először, hogy amikor hétfőn öt órára megyek a körmösömhöz, már nincs sötét. Az előző hónapban ilyenkor még lámpafényben mentem végig az utcán, most viszont világos van.
Az időjárás március elején már enyhül, de fagyok még előfordulhatnak. A nagykabát már hetekkel ezelőtt feleslegessé vált, mára már elég egy könnyebb dzseki is. Egyre kevésbé hideg az idő, és egyre hosszabbak a nappalok. Három hete már annyira kellemes az idő, hogy biciklivel járok dolgozni. Ez is egyértelmű jele annak, hogy vége a télnek, és nem fagyok oda a kormányhoz. A tekerés hiányzott a hideg hónapokban, most viszont újra a napi rutin része lett. Nem igazán van időm sportolni, ezért örülök, hogy bár ezt belecsempészhetem a mindennapokba.
A minap azt vettem észre, hogy a főúton a barackfák elkezdtek virágozni. Biciklizés közben tűnt fel igazán, hogy itt-ott végigkísértek az út mentén a halvány rózsaszín és fehér szirmok. Ahogy tekerek, néha megcsap a levegőben az esős föld illata. Már szinte az orromban érzem, hogy lassan kezdődik a fűnyírás szezonja. Nem mindenki most kezdi, de mindig van valaki, aki igen. Például az a klasszikus szomszéd, aki vasárnap ebéd után dönt úgy, hogy ideje füvet nyírni. Mikor teli hassal aludnál a szobában, ám nem lehet, mert más tolja a gépet. Sajnos ez is a tavasz része, akár tetszik, akár nem.
Ha útközben körbenézek a kertes házak udvaraiban, azt látom, hogy valaki gereblyézik, valaki permetez, megint más csak áll, és nézi, mit kellene csinálni, vagy éppen kiosztja a teendőket, hogy neki mit ne kelljen megcsinálnia.
Ahogy beérek a városba, rögtön szemet szúr, hogy több ember megy ki az utcára, többen időznek kint, és nem csupán átsietnek egyik helyről a másikra. Érezhetően könnyebb a hangulat, hogy vége a hideg, rossz időnek. Szedjük a D-vitamint, de most már nem csak tablettából hiszen a nap végre már tényleg simogatja az emberek arcát. Érezhető a különbség nemcsak az időjárásban, hanem az embereken is, hiszen mindenki nyugodtabb, jókedvű és nem melankolikus. A padokon az emberek ülnek, beszélgetnek, nézelődnek, a gyerekek játszanak a játszótéren. Azok, akik hónapokig sajnos a lakás falai közé kényszerültek, láthatóan alig várták, hogy kiszabaduljanak az őket fogva tartó börtönből.
Ez az újrakezdés időszaka. Nem csupán a természet indul újra, de az emberek is motiváltabbá válnak. Több a mozgás, a terv és az energia. Van, aki az első fagyiját nyalja az évben – talán még kicsit bizonytalanul, hogy nem korai-e, de ez már nem számít. Kinyitottak a kávézók teraszai is, az asztalok köré sokan gyűlnek. Megtelnek a lakások erkélyei virágokkal. A korábban üres, téli szürkeségben álló ládákba most új élet költözik: nárcisz, kankalin, jácint, árvácska. A lakók ilyenkor kezdik el ültetni a szezonális növényeket, így előkerülnek a virágföldek, a cserepek és a locsolókannák. Érdemes óvatosan sétálni a teraszok alatt, nehogy sár landoljon a vállakon.
Lehet, hogy nyár végére már inkább kötelező feladatnak érezném, de a tavasz kezdetén még inkább kikapcsolódásnak tartom a locsolást és a kert rendezését. A lényeg az, hogy a meglévő növények megfelelő ápolása tavasszal éppen olyan fontos, mint az új növények elültetése, hiszen ilyenkor dől el minden, ami később egész évben történik a kertünkben. Otthon például az elszáradt liliom hagymáit ültettem el. A sziklakertben már szinte minden szín megjelenik, és mindig veszek még pár új növényt is, mert egyszerűen nem lehet ellenállni nekik. Anyukámnak nőnapra vettünk egy rózsafát, azt is sikerült nagyobb cserépbe átültetni. A kutyánk minden kertészkedésnél hűségesen ott áll mellettünk, és láthatóan komolyan veszi a feladatát, néha kicsit ki is kaparja, amit épp elültettünk. Arról híres, hogy amíg mások próbálják elrendezni a növényeket, addig ő inkább újratervezi a kertet. Apukám a héten már megvette a fűmagot, és valószínű, hogy az elvetésben nekem is segítenem kell. Most, hogy sorolom a feladataim, rájöttem, hogy még bőven van mit csinálni a kertben, de egyelőre csak bezárom a kerékpárom, és megyek dolgozni. A kerti munka holnap is ráér.
Nyitókép: Mókus Klára felvétele
