Lehet, hogy ilyesmire nem gondoltunk volna évekkel ezelőtt, mára azonban már valós, létező problémává vált: Szerbiában a magántemetők terjedése és az ezzel járó jogi bizonytalanság egyre égetőbb jelenségnek számít. Különös, ellentmondásos helyzet jött létre, amely a törvényi szabályozás és a mindennapi gyakorlat között érhető tetten. A szerbiai törvények értelmében a temetkezés és a temetők fenntartása kiemelt közérdekű közműtevékenységnek minősül, amelyet elvben kizárólag közművállalatok (JKP) végezhetnének az önkormányzatok által kijelölt területeken. A gyakorlatban – különösen Belgrád környékén, például Vrčinben – szaporodnak a „vadon” létrehozott parcellák, magántemetők.
Ezek olyan telkeken jönnek létre, amelyeket nem temetkezési célra szántak az urbanisztikai tervekben, gyakran mezőgazdasági földterületeken vannak. A közszolgálati média a minap egy konkrét példán keresztül mutatta be a káoszt: Vrčinben egy magánszemély bekerített egy nagyobb parcellát, elkezdte az aszfaltozást, sírhelyek kialakítását. A helyi lakosok már több mint 50 feljelentést tettek a kommunális felügyelőségnél, amely illetékes az eljárásra. A helyzet abszurditását fokozza, hogy az első temetés már megtörtént, ám a hatóságok nem tudják azonosítani az elhunytat. A nyilvántartásokban nem szerepel ilyen nevű vagy korú személy, ami felveti a gyanút, hogy külföldről behozott elhunytat vagy azonosítatlan hajléktalant temettek el – amit az önkormányzat cáfol –, hogy így „beüzemeljék” az illegális temetőt. A jogi útvesztő egyik legfurcsább eleme az adásvételi szerződések szövegezése. Az eredeti tulajdonosok eladják a földet, de a szerződésben rögzítik: fogalmuk sincs, a vevő mit szándékozik ott építeni. Ezzel a felelősség a vásárlóra hárul, aki illegális építkezésként és engedély nélküli temetkezésként folytatja tevékenységét. A szankciók meglepően enyhék: a hatályos jogszabályok szerint a temetőn kívüli temetés szabálysértésnek minősül, amelyért a bírság mindössze ezer és 50 ezer dinár közötti összeg.
Az állami, városi temetők zsúfoltsága, a férőhelyhiány piaci űrt teremtett. A polgárok kétségbeesésükben, vagy a kedvezőbb árak miatt magánparcellákon vásárolnak sírhelyet, gyakran anélkül, hogy tisztában lennének a kockázatokkal. A jogi értelmezés szerint a törvény nem tiltja, hogy valaki temetőnek tulajdonosa legyen, ehhez azonban minden községi engedélyt be kellene szereznie, máskülönben az az abszurd helyzet áll elő, hogy aki magántemetőben vásárol helyet, nem kap garanciát arra, hogy maga vagy szerettei örök nyugalomra lelnek. Más kockázatok is léteznek: mivel ezeket a területeket nem vizsgálták temetkezési szempontból, fennáll a talajvíz szennyezésének veszélye és egy sor további környezeti kockázat is.
Összességében tehát a szerbiai magántemetők esete jól példázza azt a rendszerszintű problémát, amelynek esetében a merev törvényi szabályozás nem képes követni a valós társadalmi igényeket. Az egyetlen legális magántemető az országban Grbavče településen létezik Svrljig mellett, ahol egy hazatérő volt franciaországi vendégmunkás építette fel a létesítményt minden községi felügyelőségi ellenőrzést és engedélyt beszerezve. Lehet, hogy – egy-két törvényi szabályozást módosítva vagy kiegészítve – ez a jövő?
Nyitókép: Illusztráció (Ótos András felvétele)
