Az aranykor erőembere

„Sok ember a lépéseit kiszámítja. Én nem számítom ki a lépéseimet előre. Teljes mértékben kiszámíthatatlanok a lépéseim.” Ilyet is mondott saját magáról Donald Trump, meg olyat is, hogy ő egy „stabil zseni”, sőt király, „aki megmenti hazáját”, s eme minőségében „nem sért meg semmilyen jogszabályt”, vagyis e világi törvények felett áll. Persze sok egyebet – szépet, jót, figyelemfelkeltőt – is írt, nyilatkozott.

Olyanokat is, amitől sokan összeráncolták a homlokukat, elborzadtak, vagy hátat fordítottak neki. Jobb esetben keményen, de tárgyilagosan bírálták, amit a többi kritikához hasonlóan rosszul vagy sehogy sem visel el.

Mások viszont körberajongják, -hajlongják, amit el is vár, és jól is esik neki. Támogatói, követői tábora óriási.

NÉGY ÉVIG VÁRT

Retorikája, rafinált és alpári megjegyzései, beszólásai, hangzatos ígéretei és cselekedetei ellenére, vagy éppen azért, kétszer is megválasztották az Egyesült Államok elnökévé. Legutóbb 2024 novemberében, amikor is 77,3 millióan szavaztak rá. Második elnöki mandátuma egy évvel ezelőtt kezdődött, miután január 20-án Washingtonban letette a hivatali esküt. Ezzel hazája 47. elnökévé vált.

Republikánus párti politikusként négy év kihagyás után tért vissza a Fehér Házba. Korábban 2017 és 2021 között látta el az államfői teendőket.

ELÍTÉLTE A BÍRÓSÁG

Trump több (dicstelen) rekorddal, különlegességgel is eldicsekedhetett már második mandátuma kezdetén. Azzal is, hogy az Egyesült Államok történetében ő a legidősebb, akit (78 évesen) elnöknek választottak.

Ám arra aligha lehet büszke, hogy másodjára már elítélt bűnözőként került az elnöki székbe. Országában ilyenre sem akadt még példa. Bűnösségét 2024 májusában mondta ki a New York-i bíróság, az ellene felhozott mind a 34 vádpontban.

DIADALÍVET EMELTETNE 

Választási győzelme napján, majd hivatalba lépésekor is aranykort ígért az Egyesült Államoknak. A Fehér Házban már be is aranyoztatta a belső épületelemek, szerelvények és díszítések egy részét, amelyek néhol immár a középkori francia királyok versailles-i kastélyának hangulatát idézik. 

Nem lesz hiány a nemesfém dekorációból a Fehér Ház keleti oldalához építendő hatalmas bálteremben sem, és azon a diadalíven sem, amelyet Washingtonban emeltetne az idén az Egyesült Államok fennállásának 250. évfordulója alkalmából. A grandiózus emlékmű ugyan hófehér lenne, ám a tetejére kerülő női szoboralak aranyban pompázna. 

KITOLONCOLJÁK ŐKET 

Beiktatási beszédében az egység, az erő és a méltányosság fontosságát is hangsúlyozta. Nemzeti sikereket, kedvező változásokat vetített előre.

Megígérte a több mint tízmillió illegális migráns deportálását is az USA-ból, ahol ezeknek a megbélyegzetteknek egy részére olyan munkákat bíznak, amelyeket mások nem vállalnak el. 

A hatóság igyekszik elfogni és kizsuppolni minél több személyt, akik törvénytelenül tartózkodnak az országban. A hatalom emberei az erőszakos fellépéstől sem riadnak vissza.

Trump és kormányzata a legális bevándorlást is megszigorította; bizonyos országok esetében „véglegesen szünetelteti”.

Az elnök novemberben bejelentette: kiebrudal mindenkit, aki nem „nettó haszon” az Egyesült Államok számára, és „képtelen szeretni Amerikát”. A köztehernek, biztonsági kockázatnak minősülő külföldiekre is kitoloncolás vár, és azokra is, akik nem kompatibilisek a nyugati civilizációval. Kilátásba helyezte egyúttal a honosítás felfüggesztését azoknak a bevándorlóknak az esetében, akik „aláássák a belső békét”.

BAJORORSZÁGBÓL ÉRKEZETT

A nagy igyekezetben mintha megfeledkezett volna arról, hogy a múltban kik is ásták alá a mai ország területén a békét és a rendet. Pedig erről kimerítő tájékoztatást kaphatott volna az őslakos indiánok maroknyi utódaitól. Azoktól, akiknek jelentős része a törvénytisztelő, talpig becsületes és istenfélő (fehér) bevándorlók jóvoltából régen rezervátumokba kényszerült, kiszorítva ősi földjeik nagy részéről, ahol felmenőik zömét a jövevények pusztították el.

A migránsüldözés közepette többen is emlékeztették erre Trumpot. Meg arra is, hogy a nagyapja, Friedrich Trump 1885-ben Bajorországból érkezett (a katonai szolgálat elől szökött) az Egyesült Államokba. Arra talán nem kellett felhívni a figyelmét, hogy jelenlegi felesége, Melania first lady sem őshonos az USA-ban, hanem a titói Jugoszlávia egyik köztársaságában született, a ma már független Szlovéniában.

HARCOT HIRDETETT 

Amióta Trump beköltözött a Fehér Házba, további célkitűzései is nyilvánvalóvá váltak. Megvalósításuk érdekében sokat bírált intézkedéseket is bevezetett. 
Meghirdette a „belső ellenséggel” szembeni harcot, és tisztogatásba kezdett. Bosszút ígért azoknak, akik a megválasztása előtti négy évben vagy az első mandátuma idején szembeszálltak vele. Az általa megvetett washingtoni elit ellen pedig hadjáratot indított.

Kormányzatába csak olyan személyeket válogatott be, akikről feltételezi, hogy lojálisak hozzá. Szövetségeseitől is elvárja, hogy kövessék a javaslatait, lépéseit a politikában és a gazdaságban. És ne csak hajbókoljanak előtte, hanem fizessenek minél többet az országának s lehetőleg neki is. A követelés másokra is vonatkozik. 

ÚJ PRIORITÁSOK 

Nyilatkozataiból és ígéreteiből már az elején kiderült, hogy hivatali ideje alatt új prioritásokat követ az Egyesült Államok. Az eddigi globális rendet és (együttműködési) modelleket vagy szét akarja zúzni, vagy a saját elképzeléseihez igazítaná.

Értésre adta, hogy radikálisan megváltoztatja az USA politikáját, sokkal határozottabban érvényesíti a nemzeti érdekeket (bárki kárára, rovására), átalakítja a nemzetbiztonsági stratégiát, s újrarendezi a világ hatalmi erőviszonyait. Ha kell, szétzilál szövetségi rendszereket, nem kímélve az euroatlantit sem.

Egy év alatt be is bizonyította, hogy saját államára nem tartja mérvadónak a – II. világháború után jelentős erőfeszítésekkel és amerikai közreműködéssel kialakított – nemzetközi viszonyrendszert, intézményeket, szabályokat, szerződéseket. Sorra rúgja fel vagy mellőzi ezeket az egyezményeket, s lépteti ki hazáját eddig fontos szervezetekből, intézményekből, vagy csak semmibe veszi ezeket. (Lásd: ENSZ, Világkereskedelmi Szervezet, USAID…)

MAGÁNAK KÖVETELI

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy amit csak lehet, úgy intéz(ne) házon belül és kívül, hogy az elsősorban hazája előnyére váljon, s minél nagyobb hasznot hajtson az „Amerika az első” (America First) és a „Tegyük újra naggyá Amerikát!” (MAGA) jelszavának megfelelően. És ahol csak lehet, megőrizze az Egyesült Államok vezető szerepét. Akár a világ újrafelosztása árán is. Úgy, hogy az őt megillető részen teljhatalmat gyakorolhasson. A nyugati féltekét, vagyis az egész amerikai kontinenst magának követeli.

HÁROM FŐSZEREPLŐ 

Az általa elképzelt új felállásban fontos szerepet szán az új befolyási övezetek kialakításának és a kétoldalú kapcsolatoknak. És a nyers erőn alapuló „világrend” kialakításának.

Már Trump indulásakor kiderült, hogy kormányzatával együtt az erő pozíciójából akar fellépni, és ellentmondást nem tűrő politikát folytatni. Az erősebb jogának elvét előnyben részesítő új világ kulcsfontosságú elemeiről, amelyek mindannyiunk jövőjét meghatároznák, a másik két nagyhatalommal egyezne meg. 

Az osztozkodásban – a külföldön sokfelé rossz szemmel nézett – Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai államfőt tekinti mérvadó partnereknek. A többieknek meg kellene elégedniük a kibic szerepével. Örülhetnek, ha országaik szuverenitása nem kerül veszélybe a három nagy alkudozása és marakodása közben, illetve az általános fölbomlás miatt.

TERÜLETEKET SZEREZNE

Trump gyakran beszél új területek megszerzéséről. Nem titkolva, hogy (különböző megfontolásokból) igényt tart a Panama-csatornára, Kanadára, továbbá a világ legnagyobb szigetére, az EU- és NATO-tag Dániához tartozó Grönlandra. A fejében alighanem más államok, területek is szerepelnek.

Többször elmondta, hogy Grönlandot katonai erővel is kész lenne elfoglalni. A Panama-csatornát is, de annak ellenőrzését (áprilisban) már biztosította egy államközi szerződésben. 

Grönland nagyobb kihívás, hiszen Dániával és az EU-val együtt ellenzi az amerikai fennhatóságot. Ám Trump azt ismételgeti, hogy „így vagy úgy” megkaparintja a (rengeteg ásványkincset rejtő és stratégiai elhelyezkedése miatt is fontos) szigetet.

MEGVÁLTOZTATTA A FELTÉTELEKET 

A világ felosztásáról kezdett egyezkedésben háttérbe szorította hazája régi szövetségesét, a vele évtizedek óta érdek- és értékközösséget vállaló Európát és az EU-t. Utóbbit akadékoskodó versenytársnak, ellenfélnek tekinti. 

Trump már nem tartja fontosnak Amerika körültekintő gondoskodását Európa biztonságáról. Nem akar olyan széles körű és hatékony katonai védelmet biztosítani itteni szövetségeseinek, mint hivatali elődjei az elmúlt 80 esztendőben. Európát felszólította, hogy a következő években „tegyen nagy erőfeszítéseket saját védelme érdekében”. 

A transzatlanti szövetséget nem mondta fel, de megváltoztatta az együttműködés feltételeit. 

EURÓPA LÉTFONTOSSÁGÚ 

Erről „papírt” is adott. A 2025 novemberében ismertetett új amerikai nemzetbiztonsági stratégiát tartalmazó kiadványt, amely kormányzata célkitűzéseit, értékrendjét, világlátását és geopolitikai jellemzőit tükrözi. Az összefoglaló a legkeményebben Európát bírálja. És rossz véget vizionál számára, ha területén folytatódnak a kedvezőtlennek ítélt jelenlegi tendenciák, amelyek között a dokumentum megemlíti a gazdasági stagnálást, a tömeges illegális bevándorlást, a csökkenő népszaporulatot, a politikai ellenzék elnyomását, a szólásszabadság korlátozását és a nemzeti identitás elvesztését. 

A kiadvány mindazonáltal megjegyzi: az ókontinens „stratégiailag és kulturálisan továbbra is létfontosságú az Egyesült Államok számára”. Az USA-nak ugyanis erős Európára lesz szüksége, hogy együttműködve megakadályozzák bármely ellenséget a földrészünk feletti uralom megszerzésében.

ELSŐBBSÉGET ÉLVEZNEK 

Az új nemzetstratégiát tartalmazó publikáció egyúttal utal arra, hogy „véget ért az a korszak, amelyben az Egyesült Államok Atlaszként tartotta az egész világrendet”. Ám elismeri „a nagyobb, gazdagabb és erősebb nemzetek túlméretezett befolyását”, vagyis azt, hogy némely országoknak joguk van az elsőbbséghez. Oroszország is ezek közé tartozhat. Figyelemre méltó, hogy a dokumentum nem tartalmaz bíráló megjegyzéseket erről az országról.

Az USA fő ellenfelének tartott Kínáról pedig visszafogott hangnemben tesz említést. Bár felsorolja a kereskedelempolitikai kifogásokat, Kína világhatalmi ambícióira ki sem tér.

Pedig Trump külpolitikai stratégiájának része, hogy Oroszország és Kína közé falat emeljen. Washington egyik célkitűzése, hogy megbontsa az orosz–kínai stratégiai partnerséget, jobb esetben maga mellé állítsa Moszkvát. Peking ellenében.

A legerősebb „vámágyúját” is Kína felé fordította. Abban a kereskedelmi háborúban, amelyet tavaly februárban robbantott ki. Az amerikai elnök egyebek mellett arra hivatkozva vezetett be büntetővámokat az országába importált termékekre, hogy az Egyesült Államok 1975 óta minden évben kereskedelmi deficittel küszködik, vagyis több áru érkezik a területére, mint amennyit onnan külföldre szállítanak. Erre reagálva nemzeti vészhelyzetet is kihirdetett. A vámháború idővel alábbhagyott, de nem szűnt meg.

KIFIZETŐDŐBBNEK TARTJA

Trump kifizetődőbbnek tartja, ha inkább Moszkvához közelít, akár Európa ellenében is. Több olyan nyilatkozat hangzott már el a részéről, amelyekből kiderült: Oroszországgal az európaiak feje fölött is kiegyezne sok mindenről. Ukrajnáról is. 

Az elmúlt egy évben gyökeresen megváltozott az USA Ukrajna-politikája is. Trumpék többé nem küldenek korlátlanul fegyvereket, sem pénzt az orosz haderő által megtámadott Ukrajnának, sőt az országra előnytelen kétoldalú gazdasági szerződést is rákényszerítettek.

Moszkvával pedig egyeztetéseket kezdtek a háború lezárásáról és az amerikai–orosz kapcsolatok normalizálásáról. Bár Trump és (a világrend szétzúzásában már 2014 óta jeleskedő) Putyin többször beszélt egymással telefonon, s augusztus 15-én az alaszkai Anchorage-ban személyesen is, a fogadkozások ellenére még az ukrajnai tűzszünetben sem egyeztek meg. De talán abban igen, hogy Ukrajna a jövőben kinek a kontrollja alá kerülhet.

BÉKETEREMTŐ BOMBÁK

Bírálói szerint a kiszámíthatatlan és megbízhatatlan Trump uralkodni akar, nem vezetni. Otthon tönkreteszi a középosztályt és az ellenfeleit. Külföldön pedig egyik nagy válságot sem oldja meg megnyugtatóan, holott 2025-ös beiktatási beszédében azt vizionálta: „béketeremtő és egyesítő” szerepe lesz a legbüszkébb öröksége. Egyebek mellett olyan erős Egyesült Államokat ígért, amely képes lesz véget vetni „minden háborúnak”. 

Azóta többször eldicsekedett, hogy hivatalba lépése óta nyolc háborút zárt le. Ukrajna esetében ez nem sikerült, jóllehet megüzente: 24 óra alatt megszünteti az ottani vérontást.

Arról nem szívesen beszél, hogy (parancsára) hány fegyveres műveletet hajtott végre idegenben a hadserege egy év alatt. Ám a statisztikusok feljegyezték, hogy katonái (gyakran terrorellenes műveletre hivatkozva) hét országra sújtottak le: Irakra, Iránra, Jemenre, Nigériára, Szíriára, Szomáliára és Venezuelára szórtak bombákat, rakétákat. Ezenkívül 2025 szeptemberétől – drogcsempészet gyanúja alapján – odapörköltek 36 csónaknak, hajónak a Karib-tenger és a Csendes-óceán nemzetközi vizein, legalább 123 ember halálát okozva. 

Gyors és látványos csapások voltak ezek. A módszerről legutóbb 2026. január 3-án győződhetett meg a világ s személyesen Nicolás Maduro venezuelai elnök-diktátor, akit feleségével, Cilia Floresszel együtt aznap amerikai kommandósok hurcoltak el caracasi hálószobájukból, egy vakmerő rajtaütés után. Épp az aranykor hajnalán.