2025. augusztus 12., kedd

Kis ruhák, nagy kérdések

Nőként mindig is szerettem az öltözködést. Nem feltétlenül a divatot, inkább az összeállítás örömét, amikor egy szín, egy anyag, egy fazon találkozik, és egyszer csak harmóniává válik. Öröm volt magamnak ruhát választani, öröm volt másnak is. Barátnőknek, unokahúgnak. De amikor anya lettem, ez az öröm új értelmet nyert.

Mert akkor jött egy kis ember, akinek minden apró darabját én választhattam ki. Egyéves múlt a kislányom, és azóta is naponta azon kapom magam, hogy válogatok: mit adjak rá? Nem az alapján, hogy mit gondolnak mások, nem is feltétlenül stílus szerint, hanem a színeket, az anyagokat nézem. Mi lenne kényelmes, puha, praktikus. És persze mi lenne szép. Mert valljuk be, az is számít.

A babaruhák világa önálló univerzum. Az ember csak néhány hónapra tervez, mégis megnyílik előtte egy végtelen választék, a pasztellszínektől a földszínekig, a kisállatos mintáktól a „mini fashion” darabokig. Vásárolunk, néha szükségből, néha örömből, néha csak mert „nem lehet otthagyni”. Én is így vagyok vele. És bár sok ruhát örököltünk unokatestvérektől, ismerősöktől, mégis akadnak darabok, amelyeket egyszerűen muszáj volt elhozni.

De egy ideje érzem, hogy valami változott. Nemcsak bennem, hanem körülöttem is. A babadivat ugyanis már régen túlnőtt a kis állatkás bodyk és a három darab fehér rugdalózó világán. Ma már a babaruhák között ott vannak a felnőttmárkák miniatűr változatai is. Nike, Adidas, New Balance – sneaker kisbabaméretben. Minicsinos Zara vagy H&M kollekciók, mintha egy kifutóra öltöztetnénk a másfél éveseket. Kapható „kisbőrdzseki”, „babafarmer”, „minikabátka”, olyan fazonban, amit felnőttként is megirigyelnék.

Az ember először mosolyog, milyen édes. Aztán kicsit elgondolkodik. Tényleg szükség van arra, hogy a gyerekem már csecsemőként márkás ruhát hordjon? Tényleg ő szeretné ezt, vagy én? Kinek szól a minidivat? A gyereknek, aki még beszélni sem tud, vagy a külvilágnak? Az ismerősöknek, a közösségi oldalakon görgetőknek? Nem vagyok álszent, én is örömmel fotózom le a kislányom egy-egy csinos ruhában. De időnként elkap a kétség: nem csúszunk-e át valamibe, amit nem biztos, hogy mi irányítunk?

A fast fashion logikája ugyanis már a babákra is vonatkozik. Ugyanúgy szezonokra szabják a kollekciókat, ugyanúgy „újdonságként” kínálják fel azt, amit valójában néhány hét múlva már nem is gyártanak. És mi, szülők, elcsábulunk. Mert szépek. Mert elérhetőek. Mert az öröm mellett ott dolgozik bennünk a vágy, hogy megadjuk a „legjobbat” – csak közben néha elfelejtjük, hogy a legjobb nem feltétlenül a legújabb.

És azt is könnyű elfelejteni, hogy ezek a ruhák csak nagyon rövid ideig jók. Néha csak néhány hétig. A gyerekek nőnek, változnak, egyik méretből a másikba lépnek. Ami ma tökéletes, az jövő hónapban már szűk. A legszebb, legtökéletesebb minikabátkát is csak kétszer, ha rá tudjuk adni. A gyereknek mindegy, mit visel. Ami neki fontos, az a szabadság, a mozgás, a melegség, a biztonság. Hogy ne szorítson, ne nyomjon, ne legyen „viszketős”.

Emlékszem, milyen öröm volt először cipőt venni neki, az első „igazit”. Néztem a kis sportcipőket, a felnőtt cipők másait. Volt belőlük minden: Nike, Puma, Vans, és persze az áruk is hasonlított a felnőttekéhez. Aztán mégis inkább egy puha, jól tapadó talpú, könnyű cipőt választottam – olyat, amiben lépkedni tanulhat. Mert ő nem divatbemutatóra készül. Hanem az életbe.

Persze, a divat önmagában nem ördögtől való. Szép ruhát adni a gyerekünkre is lehet öröm, játék, szeretetnyelv. Én is szeretek öltöztetni. Szeretem, ha egy ruha illik hozzá, ha jól áll neki, ha harmonikus. De igyekszem nem elveszni az újabb és újabb trendek között. Nem megvásárolni a „mini énemet” a babakollekciókban. Nem pótolni a saját hiányérzeteimet a ruhákon keresztül.

Mert a legszebb ruhák még mindig azok, amelyekhez történet tartozik. Amiben először nevetett hangosan. Amiben beletotyogott egy tócsába. Amiben megölelt, maszatos kézzel, és azóta is ott a folt.

Ezek a ruhák nem azért fontosak, mert menők. Hanem mert éltek. Mert részesei lettek valaminek.

És ha egyszer már nem lesznek jók, eltehetem őket. Vagy továbbadhatom, és tovább élhetnek más kisgyerekeken.

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Márkás babaruhák a kirakatban – a divat és trendek kinagyítva apró méretben (Fotó: Pixabay)