Egymásnak feszülő atomhatalmak

A múlt héten ismét olyan válságos pillanatokat élhetett át a világ, amely ismét megmutatta, milyen instabil korunk világrendje. Nem elég, hogy Ukrajnában és a Közel-Keleten több éve zajlanak a katonai hadműveletek, múlt héten szerdán földünk újabb válságövezetében ütötte fel fejét fegyveres összecsapás. Ráadásul e konfliktust talán még az előbb említett két háborúnál is nagyobb aggodalommal szemlélte a világ, ugyanis két atomhatalom, India és Pakisztán feszült egymásnak. Az sem mellékes körülmény, hogy India a világ legnépesebb országa, amely immár a szuperhatalmak elit klubjában követel helyet magának. A több mint kétszáz milliós Pakisztán pedig évtizedek óta politikai és gazdasági instabilitástól szenved. A régi ellenfelek, mint már oly sokszor az elmúlt évtizedekben, a vitatott hovatartozású Kasmír régió miatt csaptak össze. A jelenlegi válság egy április 22-ei vérengzés után kezdődött, miután fegyveresek egy csoportja 26 turistát mészárolt le Kasmír indiai fennhatóságú részében. India szerint a fegyveresek Pakisztán támogatásával követték el a merényletet, ezért rakétacsapásokat indított el szomszédja ellen. Pakisztán a megtorlásra megtorlással válaszolt, sőt az ország vezetői még a pakisztáni nukleáris fegyvereket irányító testületet is összehívták. Szerencsére az összecsapások nem terebélyesedtek nyílt háborúvá. Négy nap után a felek amerikai közvetítéssel az enyhülés irányába mozdultak.

India és Pakisztán ellentéte azóta tart, hogy azok 1947-ben elnyerték a függetlenségüket. A két ország valaha egységes szubkontinenst alkotott, bár a muszlim és a hindu lakosság közötti ellentétek azóta jellemezték a vidéket, amióta a XII. században megjelentek itt a különböző iszlám uralkodóházak. Tegyük hozzá, a gyarmatosítás előtti utolsó nagy indiai államalakulatnak, a Mogul Birodalomnak is – amelynek egyik legismertebb emléke a Tádzs Mahal – az államvallása az iszlám volt. Persze a brit gyarmatosítók, miután birtokba vették e hatalmas országot, amely már akkor is a világ egyik legnépesebb része volt, az „oszd meg és uralkodj” elvét követve igyekeztek felerősíteni a térség különböző vallási és etnikai ellentéteit. Nagy-Britannia, miután a II. világháború harcai szinte a végletekig kimerítették az addigi világhatalmat, képtelen volt uralma alatt tartani Indiát. Ehhez nagyban hozzájárult Mahátma Gandhi erőszakmentességen alapuló ellenállási mozgalma is. Mielőtt azonban a gyarmatosítók távoztak volna, India utolsó alkirályának, Lord Louis Mountbattennek a terve alapján vallási alapon felosztották az addig egységes szubkontinenst. Az akkori India hinduk lakta középső és déli részéből jött létre a mai India, az ország muszlimok lakta északnyugati részéből pedig Pakisztán, továbbá Pakisztán Kelet-Pakisztán néven magába foglalta a szintén túlnyomó részben muszlimok lakta Északkelet-Indiát is, amely a mai Banglades. Ezenfelül India hindu területein is élt jelentős muszlim közösség. Közülük 15 millióan a két ország szétválásakor útra keltek, és átköltöztek Pakisztánba, hogy elkerüljék a kisebbségi sorsot. A szétválást számos vallási színezetű összetűzés övezte. A britek kivonulásukkal az itt élő népek számára eljött a hőn áhított függetlenség, ám az egykori gyarmatosítók, mielőtt még távoztak volna, az elkövetkező évtizedek háborúinak minden feltételét megteremtették.

Kasmír problémája India és Pakisztán szétválásától kezdve mérgezi a két ország amúgy is terhelt viszonyát. A főként muszlimok lakta területre, stratégiai helyzete miatt, mindkét ország igényt tart. 1947-ben már ki is tört Kasmír miatt az első háború a két ország között, amely 1949. január 1-jén az ENSZ közvetítésével létrejött tűzszünettel ért véget. Az ENSZ egy demarkációs vonalat jelölt ki a felek között. Kasmír nyugati része, amely a terület mintegy egyharmadát foglalja magában, Pakisztán fennhatósága alá került, a többi rész pedig India ellenőrzése alatt áll. Emellett az ENSZ azt javasolta, hogy a vitatott terület hovatartozását népszavazással rendezzék. E népszavazást azóta sem tartották meg. Ehelyett 1954-ben India ratifikálta azt a dokumentumot, miszerint Kasmir India része. Pakisztán közben az általa nem ellenőrzött területekre úgy tekint, mint indiai megszállás alatt lévő területekre. Hogy a helyzet még bonyolultabbá váljon, az 1950-es évektől egy harmadik fél is megjelent a vitatott hovatartozású területen, méghozzá Kína, amely Ladak északkeleti részét és a Sakszgam-völgyet tartja ellenőrzése alatt.

India és Pakisztán 1965-ben újabb háborút vívott Kasmírért, és bár minkét oldal körülbelül 3-4 ezer katonát veszített, az 1949. évi status quo nem változott. A két ország kapcsolatát 1971-ben Banglades függetlenné válása mérgezte tovább. Pakisztán függetlensége után Kelet-Pakisztán lakossága elégedetlen volt a távoli nyugaton lévő kormányzattal, amely egy kis megértést sem mutatott e terület problémái iránt. 1970-ben aztán egy ciklon okozott hatalmas károkat Kelet-Pakisztánban. Miután az itteni lakosság csak elhanyagolható segítséget kapott a központi kormánytól, elindították a függetlenségi harcot. A pakisztáni kormányzat katonai erővel akarta leverni az elszakadási törekvéseket. India azonban fegyveresen támogatta Kelet-Pakisztán függetlenné válását, már csak azért is, hogy legyengítse nagy riválisát. 1971-ben aztán Kelet-Pakisztán, Banglades néven, elnyerte függetlenségét. Az újabb összecsapás 1999-ben következett, amikor Pakisztán a Kargil-háborúban egy támadással próbálta meg elfoglalni Kasmírt. Az indiai hadsereg e támadást sikeresen megállította, és visszaszorította a támadókat. Így ismét helyreállt a status quo. Fontos körülmény, hogy India még 1974-ben, Pakisztán pedig 1998-ban atomhatalommá vált, ráadásul a harmadik szereplő, Kína mindkét országot megelőzve már 1964-ben szert tett atomfegyverekre. A konfliktusok e sora múlt héten bővült egy újabb fejezettel.

Ukrajna, a Közel-Kelet és Tajvan mellett az elkövetkező időszakban érdemes az indiai szubkontinens eseményeire is odafigyelnünk. Annak ellenére, hogy ezek az országok igen messze vannak tőlünk, az itt forrongó feszültségek nem kis mértékben európai országok múltbéli kétes tevékenységeinek a következményei. Remélhetőleg India és Pakisztán vezetői ezentúl alaposabb megfontolás mellett hozzák meg döntéseiket, mint azok, akik egykoron oly könnyelműen húzogatták a határvonalakat évszázados múltú országok területén.