Topolya ebben az évben ünnepli újratelepítésének 275. évfordulóját. Ennek kapcsán még az év elején összeállt egy csapat, amely Topolya történetét a kőkorszaktól egészen a 2000-es évekig feldolgozta. A tanulmányokat kivonatosan szerda esténként megszervezett előadások keretében mutatják be. A második alkalommal is telt ház előtt tartotta meg előadását előbb Nagy Tibor történész, majd mgr. Pastyik László irodalomtörténész, bibliográfus.
Nagy Tibor lényegében ott folytatta, ahol az előző szerdai előadásában abbahagyta. A bécsi háború idején az osztrák hadvezetés a frissen visszafoglalt területekről akarta élelmezni hadseregét, így 1686-ban Topolyára is hadiadót vetettek ki. Az adójegyzékben Topolyy település is szerepelt, amelynek 60 háztartása volt. A kivetett adómennyiség arra utal, hogy a környék legnagyobb települése lehetett. A Rákóczi-szabadságharc idején azonban ismét elnéptelenedett a táj: a szerbek és a kurucok 1704-ben elpusztították az egész környéket, köztük Topolyát is. Ezt bizonyítja az is, hogy 1731-ben már csak pusztaként említik, amely 1740-ig a péterváradi sáncokhoz tartozott. Bácska 1740-ből származó térképén szintén pusztaként van feltüntetve a környező Bajsa, Emusics, Nagyhegyes, Rogatica, Csantavér, Ómoravica és Pacsér puszták mellett.
Tíz évvel később, 1750. szeptember 15-én kelt ajánlólevelében gróf Grassalkovich Antal Csizovszki Ferenc szabadost bízta meg a topolyai puszta betelepítésével. Elrendelte, hogy a pusztára 200 magyar és szlovák családot vezessenek telepítés céljából. Az első hullámban 12 család érkezett, később pedig többen jöttek utánuk. Megépült az első imaház, amely veretfalú nádfedeles épület volt. Paplak, iskola, majd fogadó is épült. Kezdetben a misét a szabadkai zárdából kijáró Ferenc-rendi szerzetesek celebrálták. Az 1760-as években fogadó, más elnevezés szerint kocsma is épült, amelynek téglából készült az alapja, vályogból pedig a falak. Később ebben az épületben kapott helyiséget a posta. A későbbi betelepítések következtében az 1791-es összeírás szerint 3478 lakosa volt. A település folyamatosan terjeszkedett a mai Bajsa és Kishegyes irányában, de lakói megszerezték a szomszédos Emusics-pusztát is.
Mgr. Pastyik László irodalomtörténész, bibliográfus Cervus (Szarvas) Ádám János és Kosztolányi Lajos papok életútjairól tartott érdekes beszámolót. Cervus Ádám 1790-től 1802-ig látott el plébánosi feladatokat Topolyán. Nevéhez köthető a Krivaja jobb partján álló szakrális hely, a kálvária létrehozása, amely Topolya község legrégebbi műemléke. 1797-ben létesült a kalocsai érsekség hatáskörébe tartozó településen. A Kárpát-medencén belül az első szent hely, ahol kálváriákat állítottak, nagyszombat környékén alakult ki 1647-ben. Topolyán 1797-ben létesült – osztotta meg hallgatóságával Pastyik László. Cervus Ádám előbb a jezsuita rendbe lépett be, 1761-ben áldozópappá szentelték. A rend eltörlése után a bencés rendbe vetette föl magát. Szerény, nagy tudású ember volt. 1802 és 1803 között Pannonhalmán élt. 1803-tól 1805-ig Sopronban tevékenykedett gimnáziumigazgatóként, majd 1805-től 1814-ig Pannonhalmán lelkiatyaként szolgált. Kosztolányi Lajos nem mindennapi életútjáról is érdekes részleteket árult el Pastyik László.
Fiatalemberként került Topolyára, akkor még szimpatikusnak tartották feljebbvalói, de később tisztségéhez nem illően viselkedett. A bor fogyasztása szempontjából nem elégedett meg a misebor szokványos mennyiségével. Egy alkalommal azzal kérkedett, azt is megteheti, hogy lóháton megy be a templomba, amit meg is valósított. Emiatt 1811 és 1815 között felmentették a lelkipásztori szolgálat alól, és Kalocsára rendelték. Ismét plébánosként szolgált Topolyán 1816 és 1827 között, de bizonyos kihívásokkal szemben ismét nem volt elég erős a hite, ezért 1828-ban újra felmentették a lelkipásztori szolgálat alól, 1835-ben hunyt el. A Kosztolányi család leszármazottja volt, akárcsak a magyar irodalom kiemelkedő alkotója, Kosztolányi Dezső.
Mindkét előadó eddig még nem ismert vagy kevésbé ismert részletekre is kitért előadásában, ez tette azokat különösen érdekessé és értékessé.
Az előadások sora szerdán folytatódik. Október 15-én Derkovics Anetta történész megtartja A topolyai uradalom a Kray család idején című előadását, majd pedig Morvai-Rácz Richárd történész a Topolya a dualizmus viharában (1867-1914) című előadásában szól a hallgatósághoz.
Nyitókép: Nagy érdeklődés övezi az előadás-sorozatot (Fotó: Tóth Péter felvétele)
