2024. június 17., hétfő
MÁRCIUS 22. – A VÍZ VILÁGNAPJA

Víz, víz, tiszta víz...

Az ősi kínai filozófia öt eleme közül mindig is a víz állt hozzám legközelebb. Ezzel az elemmel különleges a kapcsolatom. Gyerekként számomra egyetlen sport, az úszás jöhetett számításba. Imádtam felszántani, hasítani, magam alá gyűrni a vizet, jobban szerettem a hullámokkal megmérkőzni, mint a velem párhuzamosan haladó versenytársakkal. Sportkarrier nem lett belőle, de mai napig meggyőződésem, hogy a gyerekkori krónikus mandulagyulladásom (melyet a szüleim nem szerettek volna műtéti úton megoldani) megszűnése egyedül az évekig tartó, vízben való versengésemnek köszönhető.

Sajnos ez a rendszeresség középiskolás éveim elején megszűnt, a habokban való elmerülés öröme azonban máig megmaradt. Az évek előrehaladtával azonban már nem a hullámok magam alá gyűrése lett az elsődleges cél, inkább az aktív meditáció, a közeggel való kapcsolódás, a tisztulás, elmélyülés motivált. Az is érdekes, hogy soha nem voltam képes sem vízben, sem víz mellett ücsörögni, közelsége valamiért folyamatos mozgásra késztet. Ha jobban belegondolok, azonosulni is a mozgó vízzel, a folyóval tudok leginkább. A hol lassan hömpölygő, hol vadul száguldó vízzel, mely saját útját járja, s a sziklákkal folytatott küzdelemben is előbb-utóbb ő kerül ki győztesen. Az emberiséggel szemben azonban kénytelen lesz feladni a harcot, ha továbbra sem növünk fel, s nem adjuk meg neki a kellő tiszteletet.

Nincs az a mocsok és szenny, amivel ne raktuk volna már eddig is tele földünk kincseit, s most nincs az a pénz, amit ne tudnánk elkölteni annak érdekében, hogy megtisztítsuk. A víz vonatkozásában különösen fontos a globális szemléletváltás, hiszen fogyasztásra alkalmas, minőségi tiszta víz már egyre kevésbé áll rendelkezésre. Az ENSZ tavalyi, vízügyi jelentésének riasztó az adata, hogy földünk lakosságának 26 százaléka nem fér hozzá tiszta ivóvízhez, s mintegy 3,6 milliárd embernek nincsenek meg a biztonságos higiéniai feltételei. A népességnövekedés és a folyamatos ipari, mezőgazdasági terjeszkedés hatására pedig várhatóan egyre rosszabb lesz a helyzet. Ugyanezen tanulmány feltételezése szerint ma körülbelül egymilliárdan küzdenek vízhiánnyal, 2050-re pedig mintegy 1,7–2,4 milliárd embert érint majd ez a probléma.

A szakértők szerint a klímaváltozás folyamata is tetézi ezeket a gondokat. Azt hangoztatják, hogy a vízszennyezés, vízfelhasználás és vízhiány vonatkozásában olyan előrehaladott állapotot értünk el, hogy a folyamatok visszafordítását célzó törekvések mellett egyre inkább az adaptációban kellene gondolkodni, tehát meg kell tanulni együtt élni a negatív tényezőkkel, illetve olyan finanszírozási alapokat létrehozni, melyek képesek lesznek kezelni a kialakult helyzetet.

Ami viszont valakinek probléma, az másnak nyereség. A vízeloszlás jelenleg is igen eltérő, idővel pedig még inkább kiéleződhet a víztöbbletekkel rendelkező és a vízhiánnyal küzdő területek közötti ellentét. A fentebb is említett ENSZ-tanulmány részletezi, egyes ázsiai országok dollármilliárdokat fektetnek vízügyi alapok létrehozására, mely eszközök kizárólag tiszta, egészséges ivóvíz biztosítására, illetve szanitációra fordíthatók. Persze ezen alapok létrehozói azt is jól tudják, a vízügy a következő évtizedek egyik legjelentősebb üzlete lesz. Az is tény, hogy nem minden nemzet, illetve nem minden közösség képes ilyen alapok létrehozására, s a víz tisztítására irányuló technológiák költségeire sem áldozhat szükség szerint minden rászoruló ország a jövőben sem.

A tiszta ivóvíz elérése nem emberi jog, hanem anyagi források függvénye lesz. Mindez már érezhető jelenünkben, sőt a víztartalékokban gazdag területeken is. Ugyan hányan ringathatjuk olyan illúzióban magunkat, hogy a csapból egyelőre bőséggel ömlő víz jót tesz nekünk? Vidékeinken is sorra növekszik azon települések száma, ahol az ivóvíz minősége nem megfelelő, s tudjuk, a mi közösségünk sem az, amely az ivóvíz kérdésének megoldására dollármilliókat képes áldozni.

Március 22-e a víz világnapja. Ezen a napon jusson eszünkbe, mennyire nélkülözhetetlen a személyes felelősségvállalásunk, tudatbeli átformálódásunk. Ne vonjunk egyszerűen vállat, amikor megnyitjuk a csapot!

Nyitókép: Pixabay