Jegyzet

A gép szemén át kukucskálni – ezzel kezdődik a képkészítés rítusa. A fotós puszta megfigyelő, lencsényi résen át pásztázza a világot.

…boldogság, ahogy ma reggel, miközben a még álmoskásan öltözködni kezdő csillagomon pihentettem a tekintetemet, bekapcsoltam a rádiót, és Louis Armstrong rekedtes hangján a What a Wonderful World-öt énekelte épp. Boldogság az is, hogy most, két óra elteltével az Om zenekar lemezét hallgatom, és közben elkezdem írni ezt a cikket.

Papírra ceruzával egyenes vonalat rajzolni még nem tudnak, a tablet képernyőzárát azonban gond nélkül feloldják. Akárhová nézünk, már a négy-ötéves gyerekek is okostelefonos applikációkkal és tablettel játszanak.

Egy évtizeddel a 2008-as gazdasági válság kitörése után talán már jobban lehet látni, hogy mi vezetett odáig. A közgazdászoknak mindig azt róják fel, hogy a bajok megtörténte után elemezgetnek, holott többet segítenének, ha előrelátnák a gondokat.

– Apu, nézd csak! – kiabálta a szökdécselő kislány a játszótérre érve.

Amama attól fél, hogy év végén megint tele lesz karóval a bizonyítványom, mert folyton hanyagolom a házi feladatot. Ilyenkor mindig atatát kérem meg, hogy írja meg helyettem.