A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság II.

Zomborban 1905. szeptember 12-én hatvankilenc bácskai író jelenlétében megalakult a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság. A Bácska című hírlap Mi a mi célunk? című beszámolójában Vértesi Károly elnök így fogalmazott: „Megyénk és városunk szellemi életét tőlünk telhetőleg emelni, a nemzeti közművelődést előmozdítani, a magyar irodalmat művelni, pártolni, írni és olvasni, a magyar társas életet fejleszteni, melynek bizony, valljuk meg őszintén, vannak hibái. Egy kultúrintézményt létesítünk a maguk és mások művelődésére, ez pedig jó dolog, és az ilyen intézmény soha nem felesleges. Minél több van ebből, annál fejlettebb lesz az ország.” Majd következett a tisztikar és a választmány névsora.

Az elfogadott alapszabály 4. §. szerint a társaság célja „Bács-Bodrog vármegye és városai szellemi életének emelése, a nemzeti közművelődés elősegítése, egy tisztán irodalmi jellegű társaságnak a magyar irodalom művelésére és pártolására, és a magyar társas élet fejlesztésére irányuló működés által”. 5. §. szerint céljai elérésének eszközei: 1. Felolvasások tartása Zomborban, Szabadkán, Újvidéken, Baján, Zentán és esetről esetre meghatározandó más helyeken. A felolvasó ülések nyilvánosak. 2. Irodalmi ünnepélyek és társas összejövetelek rendezése. 3. A társasághoz benyújtandó irodalmi munkáknak megbírálása. 4. Évkönyv, értesítő vagy lap kiadása. 5. Pályadíjak kitűzése. A 9. §. részletesen szólt a választmány tagjainak feladatáról, a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság sikeres működése érdekében rájuk rótt feladatokról. Az alkalmi irodalmi rendezvények után a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság első nyilvános fellépése 1906. december 16-án, a Zomborban szervezett Rákóczi-ünnepélyen volt, melynek irodalmi részét zombori, illetőleg megyei írók műveiből állítják össze. A választmány az ünnep alkalmából elhatározta, hogy a társaság mozgalmat indít egy Zomborban fölállítandó Rákóczi- vagy Kossuth-szobor ügyében. Ünnepeik sorába tartozott az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeinek a megünneplése, melyek rendre hatalmas tömegeket szólítottak meg. Az 1914 márciusában megtartott zombori Petőfi-ünnepen dr. Kohlmann Dezső Petőfi szerelmi költésteréről tartott igen színvonalas felolvasást.

A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság – megfogalmazott programja és céljai szellemében – az első vármegyei rendezvényét Evetovits János bácsi plébános szervezésének köszönhetően, 1907. június hó 8-án, pünkösd másodnapján tartotta Bácsban. A lapok beszámolója szerint az est keretében az óbecsei Hannig Györgyné, a „kitűnő tollú író” olvasta föl elbeszélését. Ezt követően a lapok rendszeresen beszámoltak az irodalmi társaság rendezvényeiről. A Bácska 1909. május 7-i számában Új lap című tudósításában arról számolt be, hogy megjelent a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság Irodalmi Értesítő című lapja. „Az új lap egyelőre havonként egyszer jelenik meg, s az Irodalmi Társaság abban közli gyűléseinek eredményét, a meghívásokat minden újabb gyűlésre, s abban hirdeti meg felolvasásait és előadásait. Az Irodalmi Értesítőt Pataj Sándor és Prokópy Imre szerkesztik.”

Ugyancsak 1909-ben jelent meg a Bácska társadalmi élete ezer arcképpel című igen tekintélyes kiadvány, melyet Bács-Bodrog vármegye jótékonysági és kultúregyesületeinek közreműködésével Csoór Gáspár szerkesztett. A kötethez A Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság címmel Dömötör Győző írt beköszönő tanulmányt, melyben kiemelte: kétségtelen, hogy napjainkban a hírlap a kultúrának legfőbb fáklyája, s a nemzeti előrehaladásnak legbiztosabb életereje. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az irodalmi társaságoknak ne lenne kiemelkedő feladata a kultúra és a közművelődés terjesztésében. S ha az irodalom terén a társaságok a XIX. század első évtizedeihez képest veszítettek is jelentőségükből és népszerűségükből, hivatásuk szellemi életünkben tiszteletreméltó, s munkálkodásuk igen termékeny. A cél, mely az új társaságoknak létalapot ad, elvesztette egyoldalúságát, ereje és célja nem merülhet ki csupán a szépírás fejlesztésében, s „jó írók” nevelésében, mert ezt a szerepet a sokkal rugalmasabb, sokkal életerősebb hírlapok vették át. „Az irodalmi társaságoknak – írta tanulmányában Dömötör Győző – ma már a magyar nyelv terjesztése, a magyar glória fényének fokozása kell, hogy legkiválóbb feladatunk legyen – politikai eszközök nélkül. […] Csak üdvözléssel fogadhatta a nagyközönség azokat, akik a Bácska földjén megkezdték szerény működésüket, hogy írásaikkal és felolvasásaikkal mindenkibe beleojtsák a magyar szellemet.”

A vármegyei hírlapok azonban egyre többet cikkeztek a Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaság tevékenységének látványos hanyatlásáról. A Bácska 1912. augusztus 13-án megjelent A zombori irodalmi társaság végnapjai címmel a Bácskai Hírlap nem sokkal korában megjelent bírálatával szemben igyekszik megvédeni a társaságot – nem igazán meggyőző erővel. A megfogalmazott bírálatból „annyi igaz, hogy az irodalmi társaság mai megnyilatkozásai komolyság és valóságos irodalmi érték nélkül valók. Ismételjük, a társaság vezetését illetheti csupán ez a kritika, mert tagjai az ő irodalmi életüket e társaság falain kívül élik. A Bácskai Hírlap is, mások is, akik a jól elgondolt, de rosszul vezetett irodalmi társaságot korholják, inkább az újjászervezés céljait jelöljék meg, és akkor velük leszünk mi is, akik szintén hirdetjük, hogy a Bács-Bodrog vármegyei irodalmi társaság mai szervezete megérett a csákányvasra.”

A hanyatlás azonban akkor már látványos és felettébb feltűnő volt. A Bácska 1914. január 30-i számában arról számolt be, hogy az Irodalmi Társaság január 27-re hirdetett közgyűlése ismét határozatképtelen volt, oly csekély számban jelentek meg a tagok. „Kívánatos lenne, hogy az újból összehívandó közgyűlés határozatképes legyen, annál inkább, mert az új alapszabályok szerint szükséges átalakulás és új szervezés fontos dolgokat ír elő.” A lap tudni vélte: a vezetésben is változás fog beállni, mert Vértesi Károly a Társaság megjelent tagjai előtt kijelentette, hogy ez évben összes elnöki állásairól – így az Irodalmi Társaságéról is – leköszön, és csak az Erzsébet-szobor bizottság elnökségét tartja meg. A Nagy Háború véres eseményei azonban elsöpörték az egykor szebb napokat látott Bács-Bodrog megyei Irodalmi Társaságot is.