A cikkhez képgaléria tartozik.
Hetvennyolc éves korában elhunyt Kollárs István, a Magyar Szó egykori újságírója és szerkesztője. Hosszú évekig volt napilapunk meghatározó alakja, a kilencvenes évek elejétől pedig deszkfőnökként jelentős szerepet játszott a lap külalakjának és tartalmának alakításában. Tevékenysége, szellemisége és szakmai elhivatottsága nagymértékben hozzájárult a Magyar Szó hírnevének öregbítéséhez.
Hétfőn a Magyar Szó-ház tanácstermében gyászülést tartottak az emlékére, majd az újvidéki Futaki úti temetőben helyezték örök nyugalomra. A megemlékezésen családtagok, barátok, valamint a lap jelenlegi és egykori munkatársai vettek részt.
A gyászülést Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója nyitotta meg, aki beszédében a közös emlékezés fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte, hogy a szerkesztőség számára különösen fontos, hogy tisztelettel adózzanak egykori, nagyra becsült munkatársuk emlékének. Felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy Kollárs István életútja példaként állhat mindazok előtt, akik hivatásukat elkötelezetten, alázattal és szakmai igényességgel végzik, majd egyperces néma főhajtásra kérte a gyászolókat.
Családtagjai, barátai és munkatársai rótták le kegyeletüket (Fotó: Dávid Csilla felvétele)
Ezt követően Pesevszky Evelin, a Magyar Szó főszerkesztője szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében a szerkesztőség és a lap nevében fejezte ki részvétét a családtagoknak és a gyászolóknak. Kiemelte, hogy Kollárs István azok közé tartozott, akik szakmai tudásukkal, hitelességükkel és kollegialitásukkal példát mutattak a fiatalabb nemzedékeknek. Hangsúlyozta: az egykori munkatársak öröksége a mai napig kötelezi az újságírói közösséget, amely tisztelettel őrzi Kollárs István emlékét és szellemi hagyatékát.
A kollégák nevében Németh Zoltán idézte fel az elhunyt személyiségét és munkásságát. Elmondta, hogy Kollárs István – vagy ahogy mindenki ismerte, Tutyó – igazi, nagybetűs Ember volt, aki alázattal, pontossággal és derűvel végezte munkáját. A kilencvenes években a Yu-Press rovat szerkesztőjeként, majd deszkfőnökként bátran vállalta a szakmai felelősséget egy kihívásokkal teli időszakban. Munkatársaira mindig figyelemmel volt, bátorította őket, amikor elbizonytalanodtak, és humorával gyakran oldotta a feszültséget a szerkesztőségben.
– Ilyen volt ő – jó ember. Nyugodjon békében – zárta megemlékezését Németh Zoltán.
A gyászülés után a résztvevők a Futaki úti temetőben kísérték utolsó útjára Kollárs Istvánt. A temetési szertartást Harmath Károly ferences szerzetes vezette, aki imával és meghitt szavakkal búcsúzott a lap egykori deszkfőnökétől. Családtagok, barátok és munkatársak rótták le kegyeletüket az újságíró iránt, aki életével, emberségével és munkásságával maradandó nyomot hagyott a Magyar Szó történetében.
Nyitókép: Németh Zoltán idézte fel az elhunyt személyiségét és munkásságát (Fotó: Ótos András felvétele)
