Amikor a „klasszikust” idézik, a címben megfogalmazott mondás a nemzetközi helyzetre vonatkozik. Most azonban olyan időket élünk, amikor nem csak a nemzetközi helyzet fokozódik. A béketörekvések sikerétől függ, hogy a jövőben tovább fokozódik-e a helyzet, vagy egy lassú megnyugvás veheti kezdetét. Az Európai Unió fokozatosan veszít versenyképességéből, s ezt évek óta hangoztatják az elemzők. Mi pedig gazdaságilag elsősorban az EU-hoz vagyunk „bekötve”, de emellett olyan járulékos következményeket is el kell viselnünk, melyek olyan folyamatok hozadékai, amiket nem mi generáltunk. A legfrissebb analízisek némi reményre is okot adhatnak. Azok szerint ugyanis az európai gazdaság a jövőben a vártnál erősebb növekedést mutathat, a globális bizonytalanságok, valamint a szakképzett munkaerő hiánya azonban továbbra is kihívást jelenthet. A növekedést a stabil szolgáltatási szektor hajtja, miközben az infláció csökkenése továbbra is fontos tényező marad. A munkaerőpiacon a robotizáció és a mesterséges intelligencia térhódítása dominál, de a bérnyomás és a minimálbér-növelések hatással lehetnek az árakra. A gazdasági növekedés 2026-ra várhatóan gyorsulni fog, a bizonytalanságok ellenére. Ezt a jóslatot fogalmazták meg az EU és Szerbia gazdaságára vonatkozóan is. Az EU gazdasági szerkezete: A gazdaság egyre inkább a stabil szolgáltatási szektorra épül az ipar helyett, ami kevésbé érzékeny a külső sokkokra. Hosszú távon továbbra is problémát okoz a szakképzett munkaerő hiánya.
Leszakadóban
Akik nem kísérik a statisztikákat és nem próbálják értelmezni a mutatószámokat, de valamelyik EU-tagállamban élnek, azok is azt mondják, érezhetően megváltozott a nyugati világnak ez a része a korábbihoz viszonyítva. Európa versenyképessége egyre inkább megkérdőjelezhető, ha az USA és Kína tempóját vesszük figyelembe. Piaci érték alapján készült összehasonlításban a világ ötven legnagyobb cége közül csak nyolc európai. Európa gazdaságának motorja volt korábban a keleti bővítés, most viszont nehéz megjósolni, mikor bővülhet a közösség újabb államokkal, és melyek lehetnek azok. Korábban keletről jöttek az olcsó energiahordozók, és a szintén olcsó munkaerő is keletről nyugati irányban vándorolt. Szerbiában is folyamatosan hangoztatják, hogy stratégiai cél az uniós csatlakozás. A közhangulat és azzal együtt a közvélemény is ezzel kapcsolatban változik, a különböző fejlemények tükrében. Az utóbbi időben az euroszkeptikusok számának enyhe növekedését feltételezhetjük, de a statisztikai adatok nem mindig tekinthetők reprezentatívnak. Nincs azonban komolyabb dilemma, ha azt nézzük, hogy a gazdasági logika alapján országunknak is az európai régióhoz kell tartoznia. Földrajzilag meghatározott a helyzetünk, nem tartozhatunk máshova, minden egyéb kikacsintás hosszú távon valószínűleg kudarcra ítéltetett. Európa jóléte egy ideig még fenntartható lehet, versenyképességét is növelni lehetne, ha a dolgok a béke irányába haladnának keleten.
Behúzták a féket?
Európa egyik húzóágazata a szolgáltatós szektor mellett az autóipar volt évtizedeken keresztül, az utóbbi időben azonban egymást érik az európai autóipar jövőjéről szóló baljós hírek. Augusztusban – éves összehasonlításban – 20 százalékot zuhant a járműgyártás Németországban. Sokan a kínai konkurencia térnyerésében látják a zuhanás okát. A számadatok azt mutatják, hogy egyelőre nem jelentős az eladott új kínai autók mennyisége. A népszerűségük növekedésének üteme viszont azt sejteti, nem is olyan sokára jelentős lehet.
Az európai gyártók az EU által megfogalmazott klímacélokkal is nehezen tudnak lépést tartani. Azok eléréséhez mostanra lényegesen több villanyautót kellett volna eladniuk, mint amennyit sikerült. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint a világszerte eladott új autók ötöde tavaly elektromos meghajtású volt. Az eladott villanyautók több mint felét Kínában regisztrálták, ahol már nagyjából minden második új autó akkumulátoros. Európában az elektromos autók még mindig nem igazán népszerűek. Ennek több oka van. Drágábbak a benzineseknél és a hibrideknél, valamint még mindig túl kevés a nyilvános töltési lehetőség, ezért sokan tartanak a korlátozott hatótávtól. A német autóipar legnagyobb erősségének azonban változatlanul a belső égésű motorokkal felszerelt gyártása számít. Az iparág jelentős leépülését okozhatja azonban, ha 2035-ben valóban betiltják a benzines és dízelmotoros típusok forgalmazását. Addig azonban még sok víz elpárolog a folyókból, a helyzet fokozódhat, de nem várt fordulatok sem kizárhatóak.
