A héten jócskán bedurrantott az újabb hőhullám, még figyelmeztető SMS-t is küldött róla a hidrometeorológiai intézet. Azt mondják, sokáig kitart még a hőség, pedig a zősök már abban reménykedtek, hogy a júniusi-júliusi kánikulával letudtuk a nyarat. Erreföl a minap azt olvasta atata, hogy augusztusban akár 25 trópusi nap is lehetséges! Ez bizony azt jelenti, hogy esténként nemigen kell majd pokrócba bugyolálnunk magunkat. Az öreglány felbuzdulva a hallottakon, ismét felvetette a tengerparti nyaralás ötletét, de a fater nyomban elvetette azt, mondván, hogy még csak a tengerparton tombol ez a gatyarohasztó meleg, ő nem fizet azért tengernyi pénzt, hogy egész nap csücsüljön egy klimatizált szobában, esténként meg pihegve sétáljon a ríván. Különben is, ezek a vidékek ilyentájt irtó tűzveszélyesek, nagyon sok helyen erdő- és bozóttüzek pusztítanak, a zújság is szépen megírta, hogy számos helyen kellett az utóbbi időben evakuálni a turistákat, ő amondó, legjobb az ilyen helyeket széles ívben elkerülni!
– Olyan kiábrándító a hozzáállásod, Tegyula! – lamentála amama. – Hová tűnt belőled a kalandvágy?!
– Megette a cica, Tematild! – kuncoga az öreg. – Kalandra vágysz?! Menjünk el táborozni a Tisza- vagy a Duna-partra. Az az igazi pihenés: lehet fürdőzni, pecázni, bográcsozni, sátorozni, csónakázni…
– Meg a szúnyogokat etetni! – szóla közbe a muter. – Különben meg nem biztos, hogy mindent lehet abból, amit felsoroltál: történelmi mélypontra süllyedt a Duna vízállása! Meg más folyóké is. Hajóroncsokat, bombákat, mamutmaradványokat meg ki tudja még mi mindent tárnak fel a medrek.
– Mindez annak a jele lehet, hogy feléltük a Föld erőforrásait – jegyzé meg atata. – Képzeld, mi lesz még egy hónapnyi kánikula után.
– Bele sem merek gondolni! – sóhajta az öreglány. – Európában lassan minden folyó olyan lesz, mint a viccbéli abszolút keskeny folyó: egy partja marad.
– Bizony! A hajózás is nagymértékben leállt a Dunán, viszont lehet kerékpározni a kiszáradt medrében! – ötletele a fater. – Jó kis kalandnak ígérkezik: drótszamárra pattanunk, és, uzsgyi, belevágunk egy izgi biciklitúrába!
– Hát én ezt most inkább kihagynám – duzzoga amama. – Nem túlélő-táborba vágyom, hanem üdülésre!
– Te emlegetted a kalandozást, és ez még költségkímélő is! – hívá fel a figyelmet az öreg.
– Most nem kellene annyira a pénzzel foglalkozni – mondá a muter –, szeptemberben mindketten részesülünk a gazdasági intézkedéscsomag keretében a felnőtteknek folyósítandó állami támogatásból.
– Olvastam – bólogata rezignáltan atata. – Tudom, mindenkinek jól jön a potya, semmi kétség efelől, ettől függetlenül úgy vélem, hogy egy felelősségtudatos államvezetés népjóléti politikája erős szociális hálót teremt és a rászorulókra irányul.
– Attól tartok, zomzéd – ada hangot véleményének az éppen betoppanó Zacsek –, hogy eme intézkedésnek nem sok köze lehet a szociálpolitikához, sokkal inkább a közeledő választások előjele.
– Ezek szerint mégiscsak lesznek választások? – kérdé az öreglány.
– Miért ne lennének, zomzédasszony?! – értetlenkede a Zacsek.
– Az elmúlt időszak nyűglődéseiből valóban nehéz kihámozni, mi is van – tűnőde a fater. – Ekkor lesznek, akkor lesznek. Valószínűleg két hónap múlva. Talán októberben, vagy novemberben, netán december elején. Két hét múlva megmondja, hogy mikor; vagy csak azt mondja meg, hogy mikor mondja meg; ám akkor közbejön épp valami, azért mégsem akkor mondja meg, amikorra mondta, hogy majd megmondja, hanem két héttel azután, ahogy eredetileg közölte, és a végén már senki sem tudja, hogy akkor most járt le vagy még csak most kezdődik az a két hét, amelynek a végén megmond valamit.
– Ebből az akarom is, meg nem is hozzáállásból úgy tűnik nekem, hogy azért a Vučko nem annyira biztos a dolgában – spekulála amama. – Lehet tud valamit, amit nem ver nagydobra.
– Mindannyian sejtjük – suttogá a Zacsek. – A CRTA legutóbbi közvélemény-kutatásának eredménye szerint a hallgatói listára többen szavaznának, mint a haladókéra!
– A napokban a zállamfő azt nyilatkozta, hogy ha a zegyetemisták győznek, „még az este megmondja, hogy a legrosszabbak kerültek hatalomra, és a szemükbe fog nevetni, a fogdából és a börtönből is” – ismerteté az öreg.
– Én uopste nem értem ezt a váltást, még ha „metaforikusan is értette” – töprenge a muter. – Tavaly még azt mondta, hogy „az egész világon leveri őket”. Még könyvet is szándékozott írni arról, „hogyan győzte le a színes forradalmat Zerbiában”, amely, ha az emlékezetem nem csal, nemzetközi bestsellernek készült.
– Én nem hallottam arról, hogy elkészült volna az ominózus kötettel – vakará a fejét a Zacsek. – Lehet, hogy éppen amiatt történik most mindaz, ami történik.
Az elhangzottakról atatának egy régi vicc jutott az eszébe.
Az óvodába látogat a miniszterelnök. Hosszasan nézi ahogyan a gyerkőcök játszanak, majd a következőt mondja a pénzügyminiszterének:
– Írj ki 5.000 euró értékű csekket az óvodának az életfeltételek javítására!
Ezt követően a börtönbe látogatnak. A kormányfő tesz egy sétát az épületben, bekukkant a cellákba, megvizsgálja a helyzetet, majd azt mondja a miniszterének:
– Írj ki 500.000 euró értékű csekket a börtön részére az életfeltételek javítására!
– No de tisztelt, miniszterelnök úr – fakad ki a pénzügyes –, a kisgyerekeknek mindössze 5.000 euró, ezeknek a börtöntöltelék bűnözőknek pedig félmillió?!
– Mit gondolsz, a következő választások után óvodába fogsz majd menni?!
– Észrevettétek, hogy Magyarhonban a választások óta micsoda fölindulás vette kezdetét? – veté fel a kérdést a Zacsek. – A volt hatalmi párt képviselői, úgy tűnik, kissé össze vannak zavarodva, mintha már nem lenne, ami összetartsa őket.
– A napokban megalakult a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal – közlé az öreglány –, amelynek a közvagyont érintő visszaélések feltárása lesz a feladata.
– Félő, hogy jó sok melója akad majd az elkövetkező időszakban – értékelé a fater.
– A zerb parlamentben is a hét elején sok volt a munka, ha a rengeteg adok-kapok annak nevezhető – tudatá a Zacsek. – Végül a tisztelt ház nem szavazta meg a kormány elleni bizalmatlansági indítványt.
– Zegény Macut Gyuri kormányost jócskán támadta a zellenzék – állapítá meg amama. – Biztos rosszul esett neki.
– Szerintem meg lehet, kicsit meg is hatódott a bírálatok hallatán – találgatá az öreg. – Ez azt jelenti, fontosnak tartják, úgy vannak vele, rajta is múlik valami!
– Így lehetnek ezzel azok a zakik is, akik a mesterséges intelligencia gyors ütemű fejlődésének szándékos lassítását szorgalmazzák – válta témát a Zacsek. – Arra figyelmeztetnek: nem kizárt, hogy az emberiség nem tud majd lépést tartani az új technológiával, és nem lesz képes azt megérteni, illetve ellenőrzés alatt tartani.
– Ez azt jelenti, nem elég, hogy elfogy körülünk a természet, hanem még az is megtörténhet, hogy a gépek átveszik az irányítást a világon?! – hüledeze a muter. – Mint egyes sci-fi filmekben?! Az borzasztó lehet!
– Őszintén szólva, én titokban azt remélem, hogy sikerünk lesz a mesterséges intelligencia terén – merenge atata –, mert valljuk be, a természetessel nem sok szerencsénk volt.
Pistike, folyómederben bringázó kalandor
