Mi lesz velünk? Lassan véget ér a labdarúgó-világbajnokság, és kezdeni kell majd valamit a ránk zúduló tengernyi szabadidővel. Eddig könnyű volt: a meccsek alakították a napjainkat, ezután azonban csak a dzsungeli forróság marad. Ennek tudatában az öreglány már meg is kezdte a tengerparti téma emlegetését, de a fatert ez a lehetőség totál hidegen hagyja. Szerinte a nyaralási vágy csak egy marketingtrükk, amivel a turizmusra szakosodott ügyes reklámszakemberek megbabonázzák a zembereket, elhitetve velük, hogy csak akkor nevezhetők sikeresnek meg menőnek, ha a legnagyobb hőségben elmennek néhány napra valahová, lehetőleg az otthonuktól minél messzebb, lubickolni, elköltenek rengeteg pénzt és megosztanak magukról néhány fotót a közösségi médiában, amelyeken megpróbálnak jó képet vágni a tengerparti programhoz, és eltitkolni, hogy rohadtul elegük van ebből az egészből: a pakolászásból, a hosszú utazásból, a sok motyó hurcibálásából a szállásról a strandra és vissza, pláne a sütkérezésből a napon, ami miatt állítólag bevállalták ezt a megterhelő hercehurcát. Amama ellenben úgy véli, hogy a nyaralástól megpihen és feltöltődik a zember.
– Lárifári, Tematild! – legyinte az öreg. – Nekem még egyetlen ilyen fënszi vakáción sem sikerült megpihennem meg feltöltődnöm.
– Azért, Tegyula, mert eleve úgy állsz hozzá – dorgálá őt a muter. – Nem tudsz lazítani, folyton valamin aggodalmaskodsz!
– Hogyne aggodalmaskodnék, Tematild?! – kontráza atata – Elegendő belegondolnom, hogy az a néhány nap pancsolás meg punnyadás a napon mennyi pénzt emészt föl, és máris elmegy a kedvem az egésztől!
– Pontosan erről beszélek, Tegyula, alkalmatlan vagy a pihenésre, neked mindig muszáj valamin pörögnöd – nyugtázá az öreglány.
– Amihez nekem irtó megfelel ez a szelek simogatta rónaság – merenge a fater.
– Megrögzött alföldi vagy – epéskede amama. – Ami pedig a pénzt illeti, ne idegeskedj, azt hallottam, az idén minden felnőtt kap egyszeri juttatást a zállamtól! Te is tudhatnád, ha nem csak a focit kísérnéd.
– A zanyósom már alig várja, hogy megkapja a nyugdíjasoknak ígért támogatást – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Közben fejben már a háromszorosát elköltötte annak az összegnek, amiben részesülni fog: lesz új bejárati ajtó, vadiúj szőnyeg, kirándulás Međugorjéba meg ki tudja még mi minden.
– Ami tuti biztos lesz: választások egymás után! – közlé az öreg. – A parlament új összetételéről állítólag december elejéig döntünk. A Vučko úgy tervezi, újra ő lesz a kormányos. Azután pedig megválasztjuk az új elnököt a helyére.
– Előtte pedig még nekünk, vajdasági magyaroknak az MNT-választásokon is szavaznunk kell – fűzé hozzá a muter.
– Úgy tűnik, őszre sokat fogunk karikázni – bólogata a Zacsek. – Ez a rengeteg támogatás meg egyszeri segély is nyilván arra szolgál, hogy jobban tudjuk tartani az örökírót.
– Bár én azért vélek felfedezni némi logikátlanságot ebben az akcióban – elmélkede atata. – Amennyiben jólét van és rendesen működik a szociális háló, akkor felesleges az egyszeri segély. Ha viszont szükség mutatkozik a támogatásokra, akkor valami hibádzik a rendszer működésében.
– Hogy neked milyen csalafinta a logikád, Tegyula – szúrkálóda az öreglány.
– Na és a tiéd hogyan jut kifejezésre, Tematild? – kérdé a fater.
– Logikus például, hogy ha a cipősboltban leárazáson vannak a cipellők, a szandálok meg a csini papucsok, akkor minél több pár lábbelit veszel, annál több pénzt keresel és spórolsz meg egyszerre! – magyarázá amama.
– A női logika engem néha kikészít! – jegyzé meg a Zacsek. – Beszéljünk inkább a fociról, zomzéd. Ki nyeri a vébét: a spanyol fúriák vagy az argentin gaucsók?
– Azt nem tudom, ki nyeri a tornát – felelé az öreg –, de attól tartok, hogy a vesztese a foci lesz.
– Vagy a FIFA-elnök Infantínó Gyanni – találgata a Zacsek. – Több minden szól róla, mint a sztárfocistákról, ami nem biztos, hogy jót tesz a labdarúgásnak.
– Legutóbb azt jelentette be – ismerteté atata –, hogy fél óráig tart majd a szünet a döntőben. A dallikázás miatt. Nyilván ebből is származik majd némi zsozsó!
– Biztos úgy ítélte meg, hogy az ivószünetekben rejlő marketinglehetőségen túl ki kell találni valami újat – gondola bele a Zacsek.
– Nem mondom, voltak jó meccsek, ám sok a simlisség is az idei foci-vébén – csóválá a fejét a fater. – Az egyik csapattól elveszik a gólt, mert a játékosának hozzáért a labdához a haja szála, biztos meg is görbült eme „üközéstől”, a másiknak pedig megadják a találatot, holott a laszti állítólag érintette a kameradrótot, az „okoslabdában” lévő szenzor azonban azt nem érzékelte, lehet, lemerült benne a zelem. A Kaszparov Garri sakklegenda szerint ezeket a drótokat ezentúl hajszálakból kellene fonyni!
– No de az Infantínó a napokban azt is bejelentette, megfontolják, hogy a következő mundialon, 2030-ban még több válogatott szerepeljen, a mostani 48 helyett akár 64 – tudatá a Zacsek.
– Biztos szeretné, hogy hosszú kihagyás után végre az olaszok is kijussanak a tornára – csipkelőde az öreg.
– Akkor a magyar és a zerb válogatottnak is több esélye lenne a részvételre – logikáza a muter.
– Ha ebben az ütemben folytatódik a vébé-résztvevők számának a bővítése, akkor 2046-ra már nem lesz selejtező a tornára, hanem helyette a FIFA új államokat alapít majd, hogy meglegyen a szükséges létszám – trollkoda a Zacsek.
– Az ivószünet mellé pedig tartanak nasipihenőt, meg a játékosoknak meccs közben lehetőség nyílik majd énidőre – vevé a lapot atata.
– Ahhoz mérten, hogy semmi hatása nincs az életünkre, azt hiszem, túl sokat foglalkozunk ezzel a fránya focival – állapítá meg az öreglány.
– Már hogy ne lenne!? – horkana fel a fater. – Kérdezd majd meg egy nap erről azt a több mint ötszáz perui srácot, akik az idei vébé első három hetében születtek, és mindannyian a Haaland nevet kapták!
– No de amíg mi a labdakergetős játékot néztük, totál kiújult a háborúsdi a Perzsa-öbölben – válta témát a Zacsek.
– És ha jól értem, akkor az iráni csihi-puhi a leginkább már azért tombol, hogy ki fogja ellenőrizni azt a fránya Hormuzi-szorost! – dünnyöge amama.
– A legérdekesebb, hogy ezt a problémát maga a háború szülte, a konfliktus előtt uopste nem létezett. – világíta rá az öreg. – Tehát a háború semmit sem oldott meg, csak újabb gondot okozott.
– Esetleg beindított olyan bizniszeket, amelyekről nekünk fogalmunk sincs – spekulála a Zacsek.
– Közben pedig drágul a kőolaj és az üzemanyag – hüledeze a muter. – Meg nyilván sok minden más is! És ha ez nem lenne elég, felénk az afrikai sertéspestis jócskán kiürítette az ólakat, több tízezer jószágot kellett elaltatni. Ki tudja, hogy alakul majd a közeljövőben a sertéshús ára.
– A zokosok szerint nem drágul meg, no de én mindig akkor kezdek el gyanakodni és rettegni, amikor ilyeneket hallok – töprenge atata.
– A kávé ára is tuti ismét felmegy, mivel újabb drágulási hullám érte el a nyers kávét – sóhajta az öreglány. – Majd kevesebbet iszunk. Úgysem lehet tőle rendesen aludni.
Amiről a Zacseknak a következő bölcselet jutott az eszébe: – Aki azt állítja, hogy a késő este ivott kávétól nem tud aludni, biztos még nem fogyasztott vacsorára görögdinnyét!
Pistike, dinnyefaló alföldi zurkoló
