Az első, ki e fontos, nemzeti sír nyomait még a 18. században kutatta, Katona István történetíró volt. Ő 1750-ben már ott járt Óbudán, de munkáját nem koronázta siker. Ugyancsak sikertelen volt a próbálkozása 1851-ben Érdy Jánosnak is, majd 1861-ben ifj. Nádasdy Ferenc grófnak, Thaly Kálmánnak, meg ifj. Réső Ensel Sándornak is, akik ugyanazon a színhelyen kutattak.
A 19. század végén és a 20. század elején Árpád fejedelem sírjának kutatása részben történelmi legendák, részben korai régészeti és amatőr ásatások sorozata volt. Tudományosan megbízható, mai értelemben vett feltárást nem sikerült végezni, s végtére, ma sem bizonyítottan azonosított Árpád sírhelye.
A korai próbálkozások, a 19. század második felében Árpád fejedelem sírját gyakran Óbuda környékén (Fehéregyház, a Viktória téglagyár területe) feltételezték. Sajnos a helyszíni ásatások nem vezettek olyan leletekhez vagy sírhoz, melyeket biztonsággal Árpádhoz lehetett volna kötni. A korai kutatók források, helyi hagyományok és korábbi krónikák alapján próbálták meghatározni a sír helyét, de egyik sem hozott egyértelmű eredményt.
Árpád sírjának felkutatása az 1880-as évektől vált intenzívebbé, amikor is „mozgalom indult a főváros kebelében éppen e sír feltalálása érdekében, amelynek egyik eredménye gyanánt dr. Wekerle Lászlónak Alba-Mária mint Árpád sírja című műve is tekinthető.”
Ebbe a munkába kapcsolódott be, méghozzá eléggé szenvedélyesen, a módosi származású tanfelügyelő is, akinek neve a kutatástörténetben azért jelentős, mert a 19. század végén aktívan részt vett az Árpád fejedelem sírhelyének meghatározására irányuló vitákban és publikációkban.
A témához kapcsolódóan több szakmunkát (Alba-Maria mint Árpád sírja fölfedezésének meghatározása. Budapest, 1885; Árpád sírja, kimutatva az ó-budai Viktoria téglagyár telkén megtalált Fehéregyház szentélyében. Budapest, 1886; Árpád sírja meghatározásának sommája. Budapest, 1893; Nagyezerév Árpád fejedelem sírja felett. Az Árpád-milleniumi emlékmű illetékes helye a Fehéregyház romterülete [907–1907]. Budapest, 1907) jelentetett meg életében, és számos újságcikket is a korabeli lapokban. Alkalmasint nyilvános előadásokon is népszerűsítette nézetét.
Wekerle egyes adataink szerint ásatott is Óbudán, továbbá történeti, helyszíni források és korabeli leletek elemzésével próbálta meg lokalizálni Árpád sírját, és elképzeléseivel hozzájárult az akkor kialakuló vita fejlesztéséhez. Az ő korában váltak a legismertebbé a Fehéregyháza/Óbuda környéki kutatások, mert történelmi forrásokra, és közép- meg késő középkori maradványokra alapozódtak. A színhely azért mutatkozott valószínűnek, mert a történelmi adatok szerint Fehéregyházát „Szent István király építette a Boldogságos Szűz tiszteletére, Árpád vezér sírja fölé.” Ennek első forrása Anonymus – Béla király névtelen jegyzője – Gesta Hungaroruma, amely 1200 körül keletkezett, s melynek 52. fejezetében olvassuk az alábbiakat: „Ezekután, az Úr megtestesülésének 907-ik évében Árpád vezér elköltözött e világból. Ki is tisztességgel eltemettetett forrása fölött egy kis folyónak, mely kőmederben folyik alá Attila városába; ahol ott is a magyarok megtérése után templom épült, mely Fehérnek neveztetik a Boldogságos Szűz tiszteletére.”
Mindenképpen tény, hogy Wekerle 1882-től e témával intenzíven foglalkozott. Ennek bizonyítéka az Alba-Maria mint Árpád sírja című (már említett) kötete, valamint Árpád sírjáról a Budapesti Hírlapban 1885 nyarán megjelentetett hosszabb írása is. Kötetének megjelenése azonban vitát váltott ki. Ekkert Antal egy hosszabb írásában kifogásolta néhány megállapítását.
Amikor Wekerle egy évvel később, 1886-ban megjelentette kötetét, amely Árpád sírját a Viktória téglagyár területén vélte felfedezni (Árpád sírja, kimutatva az ó-budai Viktoria téglagyár telkén megtalált Fehéregyház szentélyében), több kutató is erőfeszítést tett, hogy középkori források felhasználásával pontosítsa Fehéregyháza helyét, illetve Árpád sírjának hollétét. Az egyikük, Gömöri Havas Sándor, a rendelkezésére álló források értelmezése nyomán cáfolta, hogy Árpád sírja a Viktória téglagyár telkén volna. Ő néhány száz méterrel odébb (a Kis-Celltől északra fekvő, újlaki vagy óbudai téglagyár telepén) mutatta ki (nyolc évi munka után) a honfoglaló vezér nyugvóhelyét. Sőt olyannyira biztos volt igazában, hogy a Budapesti Hírlapban, nyilvánosan közzé is tette: „Száz darab körmöci aranyat tűzök ki díjul annak, ki a folyó év végéig megcáfolja (…) véleményemet.”
Egyébként az 1890-es években, a millennium közeledtével sokasodni kezdtek a különféle elméletek és magyarázatok arra vonatkozóan, hogy hol is volna fellelhető Árpád vezér sírja. 1893 őszén már Budapest város közgyűlése is szükségesnek találta, hogy lépjen valamit ebben az ügyben. Egy szakbizottság felállításáról döntöttek, amelyben a Magyar Tudományos Akadémia meg a Magyar Történelmi Társulat képviselőin kívül helyet kapott Havas Sándor és dr. Wekerle László is. E testületnek volt a feladata, hogy eldöntse, hol is leledzik tulajdonképpen Árpád sírja, méghozzá azért, mert „Árpád sírjának helyén, illetőleg környékén, a honalapítás ezredéves ünnepe alkalmából” emlékművet szándékoztak felállítani.
1893-tól – mint azt a Budapesti Hírlap is megerősíti – az Árpád-sír kérdése már nem csupán buzgó kutatók ügye volt, hanem országos ügy lett. Közeledett az ezredéves ünnep, s mielőbb el kellett oszlatni a sír helyére vonatkozó dilemmákat. A Budapesti Hírlap a maga részéről azzal járult hozzá a helyszín tisztázásához, hogy három szaktekintély kutatási eredményeit közölte. Az első Dugonics András meghatározása volt, aki Mátyás király egyik levele nyomán öt támpontot jelölt meg az Árpád-sír felfedésére. A második szakértő dr. Wekerle László volt, aki korábban már egy évtizede foglalkozott a sír hollétének feltárásával. Ő „gyakorlatilag is, mint az ásatások egyes részeinek vezetője, irodalmilag is beszámolván oklevéltári és helyrajzi kutatásainak eredményeiről” azon az állásponton volt, hogy „az óbudai Viktória-malom telkén talált alapzatrészletek, ama templom alapjai, melyet Anonimus szerint I. István király az Árpád-sír fölé emelt, későbbi királyok pedig átépítették.” Végezetül Havas Sándor, ugyancsak több éves fáradságos kutatás után arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagy halott sírja örök időkre eltűnt, s hogy csak a tájat jelölhetjük meg ahol eltemették – Fehéregyház térségét. Azt viszont ő nem az óbudai Viktória téglagyár helyére teszi (mint Wekerle), hanem valamivel odébb, az óbudai téglagyár telkére.
A kutatók között tehát nem alakult ki egybehangzó vélemény a helyszín vonatkozásában, sőt tovább éleződtek a viták, mindenekelőtt Havas Sándor és dr. Wekerle László között, amelynek eléggé nagy sajtóvisszhangja is volt.
