Képzeljék, felkerültem én is a világhálóra! Megkérdezte tőlem egy ijen TikTok-videókat gyártó firkászféle, kit szeretek a legjobban: a Jézuskát, a Mikulást vagy a Télapót. Azt válaszoltam, hogy én mindegyiküket egyformán szeretem. Ez diplomatikus válasz volt. Sőt még azt is hozzáfűztem, hogy az említettek mellett én még az Angyalkát is szeretem. Úgy hallottam, vannak olyan vidékek, ahová ő jár. Sose tudni, hogy ezekben a csatangolós időkben, amikor mindenkinek píszik a feneke valahová, csak otthon ne kelljen lennie, mikor téved el ide is, és hát hadd legyen akkor már némi protekcióm. Mondhattam volna ugyan azt is, hogy mindig azt szeretem a legjobban, aki épp a legértékesebb ajándékot hozza, ez lett volna a pragmatikus válasz, de úgy vélem, az én feleletem sokkal tisztességesebb volt, el is kérkedtem vele a zősöknek.
– A tisztesség, Tepisti – bölcselkede atata –, manapság egyre inkább a háttérbe szoruló erény.
– Talán éppen emiatt is egyre nagyobb hiány van belőle! – egészíté ki az öreglány.
– Ezt remélhetőleg a Mikulás is értékelni fogja – jegyzé meg sejtelmesen a fater.
– Nyilván csak akkor, ha kifogástalanul kisuvickolt csizma vár rá az ablakban – fűzé hozzá amama.
– Sokat érhet idén télen egy pár jó csizma – közlé az öreg –, pláne, ha üzemanyag híján kenyérgőzzel kell majd közlekedni A pontból B-be.
– Ne fesd a zördögöt a falra, Tegyula – kéré a muter –, bár azután, hogy a héten leállt az olajfinomító, nem árt számolni ezzel az eshetőséggel.
– Az amcsik nem adtak engedélyt a pancsovai olajfinomító további működéséhez, a ruszkik pedig nem akarják eladni a NIS-t, úgyhogy Zerbia elrendelte a finomító leállítását – összegezé a hejzetet atata. – Ennyit tudtunk tenni, Tematild.
– Addig halogatták a probléma rendezését – dünnyöge az öreglány –, hogy már nem is nagyon lehet semmilyen fájdalommentes megoldást kieszközölni.
– Zerencsére a Vučko azt mondta, hogy nincsenek ellátási gondjai az országnak – ismerteté a fater –, a készletek január végéig elegendőek.
– Január?! – hördüle föl amama. – De hiszen az a jövő hónap! És közben lesz két karácsony és két újév!
– Jól értem: az amcsik a pancsovai olajfinomítón keresztül háborúznak a ruszkikkal?! – morfondíroza az éppen betoppanó Zacsek zomzéd.
– A jenkik azt követelik, hogy a NIS-ben semennyi orosz tulajdonrész ne legyen, míg a zoroszok a piacon szeretnének maradni: nem is annyira pénz, sokkal inkább a politikai befolyás megőrzése miatt – magyarázá az öreg.
– Azzal aligha törődnek, mi lesz 13 ezer dolgozóval! – zsörtölőde a muter. – Most elmennek évi, aztán meg valószínűleg kényszerzabadságra. És azután?!
– Arról nem beszélve, hogy egy esetleges másodlagos szankció folytán a pénzforgalom leállítása még ennél is veszélyesebb hejzetet teremtene – mérgelőde atata.
– A nagyok játszadoznak, ügyeskednek, hezitálnak, a kicsik pedig elszenvedik a kialakult szituáció negatív következményeit – konstatálá a Zacsek.
– Tényleg arra szorulunk, hogy szokkos flakonokban kell majd beszereznünk a benzint?! – hökkene meg az öreglány.
– Feltéve, ha lesz hol megtölteni a flakonokat – nyugtázá a fater, és hogy egy kicsit felvidítsa a társaságot, elmesséle egy idevágó viccet.
Két kelekótya alak talál egy autókormányt. Megfogják, majd elmennek vele egy benzinkúthoz.
– 95-ös benzint kérünk, amennyi belefér! – mondja egyikük.
– Na, maguknak sincs ki a négy kerekük! – mormolja a benzinkutas.
– Látod? – mondja a másik alak. – Alig kapod meg az autót, máris szerelni kell!
– Azért nem kell annyira elkeseredni, nem annyira zörnyű minden! – mondá a Zacsek. – Az elmúlt hétvégén a zerbiai polgárok a fekete péntek vásárlási akcióban több mint 400 millió eurót költöttek el! A boltok három nap alatt közel 25 millió fiskális zámlát adtak ki. Van itt pénz.
– No de miből?! – ámula amama.
– Egyesek nyilván spóroltak, mások pedig hitelt vettek fel – spekulála az öreg. – Hát akció volt!
– Őszintén én alig láttam jelentősebb leárazásokat – fanyaloga a Zacsek.
– Ezek után már uopste nem lepődöm meg azon a kutatási eredményen, miszerint idehaza a legtöbbet kenyeret, krumpli meg tojást fogyasztunk – számola be a muter.
– Mert mit kéne ennünk?! – háboroga atata. – Batátát, avokádót meg kuszkuszt?!
– Mondjuk több húst, zöldségfélét és gyümölcsöt – okítá az öreglány.
A falatozásról a Zacseknak a neje kedvenc vicce jutott eszébe.
Karfiol egy étteremben ül a feleségével. Körülnéz, majd azt mondja:
– Érdekes! A legszebb nőknek van a leghülyébb férjük.
Karfiolné hálásan néz rá:
– Látod, tudsz te bókolni is!
– Észrevettétek, micsoda ijesztő természeti jelenségeknek lehetünk a szemtanúi világszerte – válta témát a fater. – Hol itt van földcsuszamlás, hol amott, hol itt tör ki egy vulkán, hol amott, hol itt reng a föld, hol amott. Hurrikánok tombolnak, árvizek pusztítanak, erdőtüzek perzselnek fel mindent, ami az útjukba kerül. Mongóliában a napokban mínusz 43 fokot mértek, és azt olvastam, hogy az egyre aszályosabb évek miatt Európában szép lassan elfogyhat az ivóvíz!
– Az a legborzasztóbb, hogy mindennek ellenére továbbra is vannak olyanok, akik kétségbe vonják az éghajlatváltozás tényét – sóhajta amama.
– Nyilvánvalóan a gazdasági érdekük azt diktálja – mutata rá a Zacsek.
– Olykor megfordul a fejemben, hogy a világ urai még a háborút is csak újabb milliárdok teremtésére használják fel – töprenge az öreg.
– Ha engem kérdezel, még a béketeremtést is nagymértékben az üzlet irányítja – ada hangot véleményének a muter.
– Mi tagadás, meglehetősen kifordult világban élünk – gondola bele a Zacsek. – Általános jelenséggé vált, hogy valaki azzal vádolja meg a másik felet, amit ő maga tesz.
– Van benne valami – így atata. – Hallottátok, azt mondta a héten Putykó, hogy az európai országok a „háború oldalán állnak”!
– Egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy bizonytalanabb a múltunk, mint a jövőnk! – állapítá meg az öreglány.
– Olvastam a minap, hogy Zlatiboron leesett az első hó – tájékoztata a Zacsek.
– Oda biztos nem megyünk! – tiltakoza a fater. – A zerb Diznilëndben még azt is megfizettetnék veled, ha hóembert készítesz.
– És egy sima hógolyó ára öt eurónál kezdődik – licitála rá amama.
– A németeknél meg elseje óta lehetséges távirányított autóval közlekedni – tudatá a Zacsek.
– Zegény gasztarbajterek ezentúl még rendesen szidni sem tudják majd a másik sofőrt, mert megtörténhet, hogy nem is lesz sofőr a másik autóban – csóválá a fejét az öreg.
– De minek megy egy autó utas nélkül?! – csodálkoza a muter.
– Félreérted – világíta rá atata –, utas van, csak nem ő vezet.
– Hanem?! – értetlenkede az öreglány. – Mit csinál?!
– Olvas. Filmet néz. Telefonál. Tanul. TikTokozik – sorolá a fater. – Egy kontrollközpontból zámítógépes vezérléssel irányítják a járművet.
– Remélem azért arrafelé nem esik le túl gyakran a szisztém – veté föl a megdöbbentő kérdést amama.
Amiről a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Egy férfi autózik a városban, mellette ül a felesége, a hátsó ülésen pedig az anyósa. A két nő folyamatosan beleszól a vezetésbe. „Túl gyorsan mész” – mondja a neje. „Ne menj át a másik sávba” – mondja az anyós. A férfi egyszer csak lefékez, és a feleségére nézve dühösen felkiált: – Na most már elég legyen! Döntsétek el végre, ki vezeti ezt a rohadt autót: te, vagy az anyád?!
Pistike, hétmérföldes csizmáját suvickoló Mikulásváró
