Helyszűkében

Újvidéken a gépesített, elektronikus rendszámfelismerésen alapuló parkolás-ellenőrző rendszer 2023 tavaszán startolt. A Belgrádban hangzatosan Sólyomszem elnevezés alatt futtatott parkolás-ellenőrző rendszer székvárosi változata majdnem olyan, mint a fővárosi, eltérések azonban akadnak. Az alapvető különbség az, hogy a közlekedési útvonalakon kívül ellenőrzi a zöldfelületeket, gyalogoszónákat, járdákat és a kerékpárutakat is. A rendszer automatikus, működését összehangolták a különböző szoftverekkel és adatbázisokkal. A három percnél hosszabb várakozás a szankciódefiníció értelmében parkolásnak számít és büntetendő.
Idestova három éve már kamerákkal felszerelt gépjárművek járják a belváros szűk utcáit, általában két kört tesznek meg, és amennyiben a kamerák a második körben is észlelik ugyanazt a járművet ugyanazon a helyen (ugyanazzal a rendszámtáblával), tilos parkolási zónában, akkor a rendszámot, illetve a tilosban parkolás tényét igazoló fotót továbbítják a Belügyminisztérium erre a célra létesített szervereinek. A rendszer feldolgozza a beérkező adatokat, megalkotja az értesítéseket, majd elküldi azokat a gépjármű-tulajdonosok nevére.
Ez lenne az elmélet. A gyakorlatban a büntetés kissé másképp működik, azoknak, akik pofátlanul visszaélnek a közterületekkel, és nem akarnak büntetést fizetni, ezentúl sem kell. Elég csak egy darab szigetelőszalagot ráragasztani bármelyik számra a rendszámon, és a szoftver máris nem tudja beazonosítani a gépjárműt. A fotónkon látható, kis Volkswagen Lupo tulajdonosa (is) valószínűleg felismerte ezt a tényt, mármint azt, hogy amíg számunkra, az emberi aggyal gondolkodók számára teljesen természetes, és egy pillantás után egyértelművé válik az, hogy az autó újvidéki, egy mesterséges intelligenciával működő gép számára ez már korántsem ennyire egyszerű. Leellenőriztük: Szerbiában Újvidéken kívül még két helységnek, Verbásznak és Trsteniknek a rendszámtáblája tartalmazza az S betűt a helységnevet jelző betűpáros második helyén. Ez a hármas „konfúzió” valószínű már elegendő a gépi „agy” számára ahhoz, hogy a rögzített rendszámtábla képét ne dolgozza fel automatikusan.
Esetleg továbbítja azt emberi „elemzésre”, amire nyilván már nincs káderkapacitása egyik parkolás-ellenőrző vállalatnak sem. Ugyanakkor a „módosítás” nem feltűnő, a közlekedési rendőr nehezen veszi észre, de még ha észre is veszi, szabálysértés tényét nem nyugtázhatja – az autó nem közlekedik. Leparkoltan áll valahol, nem veszélyezteti a közlekedés többi résztvevőjét, nincs ok beavatkozásra. A közterület jogtalan lefoglalása, esetleg a kijelölt parkolóhely jogtalan (értsd: nem megfizetett) használatának kérdése már nem rendőrségi hatáskör, tulajdonjog-élvezeti kérdésről van szó. Olyasmiről, mint amikor jegy nélkül utazunk a városi autóbuszon, amikor nem fizetjük ki a fűtésszámlát, vagy amikor besurranunk a strandra belépőjegy nélkül. A közlekedési rendőrt tehát nem igazán érdekli az, hogy egy szabályosan leparkolt, semmiben sem feltűnő gépjárműn milyen rendszámtábla van, vagy hogy van-e.  

A rendszer belövésekor az önkormányzat illetékesei az újítás előnyeire összpontosítottak a reklámhadjáratban: az emberi tényező teljes kizárása céljából a rendszer automata módban fog működni. Így mindenki „egyenlő”, nem lesznek kivételek. – Csak az ún. fehér listán szereplő járművek, azaz a rendőrség, mentőszolgálat, tűzoltóság és a kommunális szolgálatok gépjárművei parkolhatnak bárhol – magyarázták akkoriban.
Már a kezdet előtt is tudták, hogy a szándékos rendszámletakarás nem kerülhető el. Ezzel kapcsolatban az illetékesek azt mondták, hogy azokban az esetekben, amelyekben a kamerák nem tudják felismerni a rendszámot – mert azokat szándékosan eltakarták, piszkosak, vagy felnyitották a gépjármű csomagtartóját –, akkor a „rendszer riasztja az ellenőrzést végző jármű sofőrjét, aki értesíti a kerékpáros járőröket, a tilosban parkolt jármű helymeghatározása a rendszert alkotó összes résztvevő számára láthatóvá válik”. 
Nos, „kerékpáros járőröket” a csaknem három év alatt még egyetlen egyszer sem láttunk. – Külön figyelmet fordítunk majd a gyalogosövezetekre, amelyekben hamarosan egész biztosan rendet teremtünk – ígérték magabiztosan az önkormányzat vezetői. Az utcán vagy más közlekedési felületen történő szabálytalan parkolásért nagy büntetést helyeztek kilátásba, amelyet a gépjármű-tulajdonos köteles kifizetni, amennyiben nem bizonyítja, hogy aznap, akkor valaki más ült a volánnál. Parkoláskor, ugyebár, ritkán ülünk a volán mögött, úgyhogy ez is, önmagában, egy újabb, hosszadalmas, jogi magyarázkodási-mentegetőzési folyamat kiindulópontját jelenti.

Megvalósíthatatlan elképzelések
A három percnél tovább tartó megállás parkolásnak számít, még akkor is, ha be van kapcsolva mind a négy irányjelző. A rendszámtáblák szándékos eltakarásáért 20 ezer dináros büntetés jár, kérdés, hogy a „szándékos” eltakarás tényét miként lehet bizonyítani. Mint ahogyan már említettük, „kerékpáros járőrök” nem léteznek, tehát amennyiben a rendszer utasítást adna az ellenőrző autóban ülő, leggyakrabban hölgynek arra, hogy „járjon utána a dolgoknak”, neki kellene lépnie. Ez azt jelenti, hogy az ellenőrzést végző, kamerákkal felszerelt autót – leginkább a Kommunális Milícia kis Daciáit – le kellene parkolnia, kiszállnia, bicskával, zsilettel (ha van a zsebében ilyesmi), esetleg a lakkozott körmével lekaparni az ismeretlen eredetű, potenciálisan veszélyes, takonyszerű valamivel odaragasztott valamit a rendszámról, és miután a letakart szám vagy betű láthatóvá válik, lefényképezni és rögzíteni azt. Ez természetesen kivitelezhetetlen elképzelés, ugyanúgy, mint ahogy az sem volt kivitelezhető annak idején, hogy a szekundáris újrahasznosításra szánt hulladékot gyűjtő, a társadalom margináján tengődő, leggyakrabban lófogatú kocsikon cirkáló guberálóktól a közlekedési rendőrség elvegye, lefoglalja az állatot. Egyszerűen nem voltak meg a feltételek a lovak befogadására, elszállásolására. Ez a probléma a „gyors ütemű motorizálódással” az elmúlt évtizedben megoldódott Újvidéken, a lovakat a gyűjtögetők lecserélték rozoga, 20-25 éves, vastag, fekete füstöt okádó kombikra, amelyekkel éjjelente kivilágítatlanul manővereznek, zajongnak a lakóépületek között.
A rendszámtábla-kapargatás is körülbelül ugyanezen a szinten valósítható meg, azaz sehogy. De ez nem is baj, ugyanis a parkolás kérdése köré épülő gondcsomag magja nem abban rejlik, hogy autósaink nem akarnak fizetni a parkolásért, hanem abban, hogy nincs elég hely. Mert az illetékesek az összes, rendelkezésre álló, szabad felületet eladták beruházóknak, akik a gyors haszonszerzés céljából parkolóhely-nélküli épületeket építenek, szupergyors tempóban. A mélygarázsok építése tart a legtovább egy-egy építkezés esetében, ami természetesen jelentősen megnöveli a költségeket, és csökkenti az eladott négyzetméterekből befolyó, észbontó összegű hasznot.

Amikor 2023-ban Újvidéken is megnyílt a Sólyomszem, azt üzenték az illetékesek, hogy hamarosan véget ér a „fehér kombik terrorja”, azaz a csomagkihordó futárszolgálatok sofőrjeinek pofátlansága. Ők akkor (és most is) ott állnak meg „csak 5 percre”, ahol éppen megfelel nekik. A lakónegyedeket átszelő járdákon állnak meg délelőttönként, alkalmi postafiókként, a lakók gyakran papucsban, köntösben állnak sorban a leeresztett kombiablak előtt – a sofőr belülről nyújtja ki a csomagokat. És ez még a kevésbé fájdalmas forgatókönyv. Képzeljük el, mekkora lenne a káosz, ha a futárok ajtótól ajtóig járnák az épületeket, csöngetéssel, ajtónyitásra várakozva. Olyan rendszerekről beszélünk – ebben az esetben a csomagkihordásról – amelyet már eleve a fenntarthatatlanságra, azaz a közös javak (közterület) tudatos és törvényellenes kisajátítására alapoztak azzal a céllal, hogy a lehető legnagyobb hasznot hozza elképzelőjének a lehető legkisebb beruházás alatt. A rendezett, nyugati országokban Wolt vagy Glovo futárokat sokkal ritkábban látunk, mint Újvidéken, és a csomagkihordó kombik sem torlaszolják el a járdákat és a szélső sávokat.

A rendszámtábla eltakarása viszonylag ritka Újvidéken. Autósaink tehát hajlandóak fizetni a parkolásért, azaz hajlandóak lennének, akármennyit, a pénz nem tétel, ha lenne hely parkolni. Hely azonban nincs, ami magától érthető módon növeli a keresletet, a kereslet pedig a díjat. Tehát: ha nincs elég parkolóhely mindenki számára, a meglévő helyeken a megfizettetett összeget meg lehet növelni, egy kezdő közgazdász is könnyen kiszámolhatja azt, hogy pontosan mekkora parkolóhelyhiány hozza a legnagyobb bevételt azoknak, akikre rábízták a megfizettetést. Ugyanez a jelenség tapasztalható a piacokon: a kofa annyi almát hoz magával, amennyit a lehető legnagyobb áron, lehetőleg az utolsó darabig el tud adni. Nem az a célja, hogy mindenkinek jusson alma, hanem az, hogy a nap végén minél nagyobb összeggel a zsebében térhessen haza. Legjobban azt szeretné, ha három almát kellene behoznia és eladnia, amelyet három, dúsgazdag orosz (senkit sem szeretnénk megbántani) azonnal, az első öt perc piacolás után megvenné, és ezzel az aznapi „munkáját” már el is végezte. Az emberi természet és a gazdaság törvényszerűségei nem változnak, a bibliai idők óta egyformák, Újvidék sem kivétel.

Büntetések 
A szabálytalan parkolásért 5 ezer, míg a zöldfelületeken 25 ezer dináros büntetés szabható ki. Ehhez kell hozzáadni az autó elvitelének költségeit, azaz a „pókdíjat”, olyan esetekről is hallottunk már, hogy a tilosban parkolás 60 ezer dinárjába is „fájt” az autósnak. Amennyiben nyolc napon belül megtörténik a befizetés, akkor csak a büntetés (csak a büntetésre vonatkozik, az elszállításra nem) felét kell kifizetni, legalábbis a most, januárig érvényben lévő közlekedésügyi törvény szerint.

A kamerákkal felszerelt gépjárművek két kört tesznek meg, és amennyiben a kamerák a második kör során is észlelik ugyanazt a járművet ugyanazon a helyen, tilos parkolási zónában, akkor a rendszámot, illetve a tilosban parkolás tényét igazoló fotót továbbítják a Belügyminisztérium erre a célra létesített szervereinek. A rendszer feldolgozza a beérkező adatokat, majd értesítéseket alkot/fogalmaz a gépjármű-tulajdonosok nevére. Ezeket hetente egyszer továbbítják, küldik ki a polgároknak és jogi személyeknek, attól függően, hogy ki a szóban forgó gépjármű tulajdonosa.