Azt mondják a zokosok, hogy a szorongás korunk legelterjedtebb betegsége, amit a rengeteg stressz vált ki. A szorongás a zakik szerint ok nélküli félelemérzetet, aggodalmat és idegeskedést jelent. Mivel a zember nem tudja mitől retteg, tehetetlenség-érzete van, mert képtelen megoldani a maga által nem látott problémákat. Mi tagadás, zörnyű kórságról lehet szó, zerencsére hozzánk még talán annyira nem gyűrűzött be, hiszen a legtöbb esetben mi még pontosan tudjuk, mitől félünk, miért aggódunk és mi miatt idegeskedünk a körmeinket rágcsálva.
– A világban mindenféle béketervek dolgozódnak ki, Tematild, majd aztán finomítják őket – tájékoztata atata. – Ahogyan a kőolajat kéne. Nálunk is. Ha lenne hol. A pancsovai olajfinomító már kedd óta valami „meleg keringetési” üzemmódba lépett, és szombaton már teljesen leállhat.
– Nem kellene nyugtalankodni, Tegyula – mondá az öreglány –, néhány nappal korábban még azt állították a zilletékesek, hogy van elegendő üzemanyag tárolva, aggodalomra semmi ok, de nekem ez valahogy nem megy.
– Vanni van, de meddig lesz, Tematild, és mi következik utána?! – paráza a fater. – Tényleg elő kell guberálni a fészerből a szokkos flakonokat benzingyűjtésre?!
– Ne idegesítsél, Tegyula – tiltakoza amama –, ez az időjárás is jócskán megvisel! Néhány napig irtó hideg volt, aztán meg a hét elején felmelegedett, csak úgy kóvályogtam. Milyen idő várható a hétvégére?
– A bölcs meteorológusok szerint tíz fok lesz – válaszola az öreg.
– Mínusz vagy plusz? – kérdé a muter. – Hogy tudjam, éppen mi bajom lesz. Mert ha mínusz, akkor dideregni fogok, ha meg plusz, akkor hasogat majd a fejem.
– Lényegében se így, se úgy nem lesz jó neked – nyugtázá atata. – Ha nem az időjárás, akkor a Kőolajipari Vállalat, azaz a NIS ellen kivetett ámerikai szankciók miatt.
– Jaj, ne is emlegesd őket! – sopánkoda az öreglány. – A Vučko a héten olyan zörnyűségeket mondott a tévében, hogy csak na!
– Ne felejtsd szavad – szóla közbe a fater. – A napokban olvastam a vészbukon egy szellemes bejegyzést. Az illető azon mereng, hogy a fiatalsága azzal telt, hogy mászkált a tetőre az antennát forgatva befogni a három létező tévécsatornát, az öregsége meg azzal telik, hogy a meglévő 150 csatorna közül megtalálja azt a hármat, amelyeken éppen nem politikus osztja az észt.
– Panaszáradatában a zállamfő – folytatá a beszámolót amama – valami másodlagos szankciókat is emlegetett, amelyek miatt veszélyben lehet a záramszolgáltatás, a zegészségügy, no meg a bankokat is érintheti ez a nyavalya. Elérhetetlenné válnak a zámlák, nem lehet majd használni a bankkártyákat, leállhatnak a kifizetések!
– Úgy látszik, a ruszkik és az amcsik proxyháborújában mi vagyunk a járulékos kár – elmélkede az öreg. – Vagy ahogy a vezér fogalmazott: úgy jártunk, mint a fű az elefántok viadalában!
– Zépen megüzenték a múltkorában a brüsszeliek, hogy „egy fenékkel nem lehet két lovat megülni” – trollkoda az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Lehet, nem éppen ezekkel a szavakkal mondták, ők azt hiszem, széket emlegettek, de ez lenne a lényeg.
– Nem tudom, most épp melyik széken ülünk – dünnyöge a muter –, de attól tartok, bármelyiken is, rajtunk már nem sok minden múlik.
– Bizony megmondta tévébeszédében a Vučko, hogy napokon belül válság alakulhat ki a NIS-szankciók miatt – erősíté meg atata. – Ezt a zújság is megírta! Ám, hogy ne csüggedjünk el, egy másik cikkben már derűlátó hangot ütött meg: „A válság ellenére növekszik az életszínvonal.”
– Képzeljétek el, micsoda zupper élet lehetne itt, ha nem lenne mindig válság! – ábrándoza a Zacsek.
– Az is megtörténhet, hogy nálunk éppen ez a folyamatos krízishelyzet: a világjárvány, a háborús állapot, az energiaválság segíti elő az életszínvonal növekedését – töprenge az öreglány.
– Valakinek legalábbis – jegyzé meg a fater. – Mondják is, hogy az aranykorban élünk!
– Szerintem azért szólni kéne a kínai testvéreinknek, hogy a részünkre fejlesztett repülőautók elektromosak legyenek, mert az üzemanyag-ellátás felénk mostanság kissé bizonytalan – spekulála a Zacsek.
– Mert tán a záramellátásunk sokkal jobb?! – hördüle föl amama. – Pláne az lesz-e, ha majd boldog-boldogtalan villanyautóval röpköd a fejünk fölött?
Hogy kissé feldobja a hangulatot, az öreg feltett egy találós kérdést az idén hetvenedik születésnapját ünneplő kicsi kocsiról.
– Hogyan duplázod meg a Fityó árát?
– Teletankolod.
– No de azt hallottátok-e – válta témát a Zacsek –, hogy kínai kutatók szerint az életkor hamarosan kitolódik 120 év fölé, s elérhető cél lesz megérni a 150 évet!
– Ezt meg melyik fantasztikus magazinban olvastad, zomzéd?! – hitetlenkede a muter.
– A legrégebbi hazai napilap írta – közlé a Zacsek. – Ha jól értem, a kínai tudósok olyan molekulákat választottak ki, amelyek képesek megölni az úgynevezett zombi sejteket, és azt is kifundálták, hogyan készítsenek ezen spéci molekulák magas koncentrációját tartalmazó kapszulákat. A kutatással foglalkozó kompánia igazgatója azt mondta: ez a Szent Grál!
– Akkor lassan világszerte el kell kezdeni építeni az idősek otthonait, mert lassan mindenki százéves lesz – állapítá meg atata.
– Mennyire tolják majd akkor ki a nyugdíjkorhatárt?! – hökkene meg az öreglány.
– Sose tudni – vakará a fejét a Zacsek. – Majd megmondom a kedves anyósomnak, lehet, vissza kell mennie dolgozni. Érdekel, hogyan reagál! Mostanság mindig azt mondogatja, hogy nem kíván mást magának, mint hogy a vérnyomása alacsonyabb, a nyugdíja pedig magasabb legyen.
Az elhangzottakról a faternak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Két nyugdíjas ül a padon. Arra megy egy gyönyörű nő.
– Jaj, ha még egyszer húszéves lehetnék! – mondja az egyik öreg hatalmasat sóhajtva.
– Megbolondultál?! – néz rá a másik. – Azért a kellemes negyed óráért újból negyven évet dolgoznál?!
– Szerintem kéne készíteni nekünk is egy 28 pontos tervet a válságból való kilábalásra – ötletele amama. – Olyasfélét, amilyet az amcsik is készítettek a zorosz–ukrán csihi-puhi lezárására.
– Ami azért kissé ruszki szájízűre sikerült – fűzé hozzá a Zacsek.
– A zukránokkal konzultálva azért egy kicsit finomítottak rajta – ismerteté az öreg –, és már csökkentették a béketervet 19 pontra.
– Csak nehogy addig finomítgassák, hogy végül a másik félnek ne tetsszen vagy a végére elfogyjanak a pontok – csipkelőde a Zacsek.
– Az a fő, hogy béke lesz! – örvendeze a muter.
– Az sem mindegy, milyen béke születik, mert a rossz béke mindig újabb konfliktust szül – magyarázá atata.
– Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy mindenki csak mondja a magáét, vagyis ahogyan ő látja a világot – összegezé a Zacsek.
– Magyarán: szükség esetén lódít egy kicsit – morfondíroza az öreglány.
Amiről a faternak egy újabb vicc jutott az eszébe.
A tanító bácsi korholja Mórickát:
– Tudod fiam, én a te korodban nem mertem volna hazudni.
– Miért, a tanító bácsi hány éves korában kezdte?
– Mennyi rossz hír! – gondola bele hüledezve amama. – Mondjon már valaki valami jót!
– Bezárt a konditerem a sarkon, és a helyén egy kávézó nyílt – felelé a Zacsek.
– Mindig hittem abban, hogy végül a jó győzedelmeskedik a rossz felett – szögezé le az öreg.
Pistike, a Szent Grál szorongó lovagja
